Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1913. május 19-én, Nagyváradon született. Édesapja cipész majd kőműves volt. Édesanyját, Kubányi Annát a kommün alatti agitációért a románok bántalmazták, a horthysta hatóságok hónapokra internálták.
Elemi iskoláit Berettyóújfaluban, a középiskolát többfelé végezte. 1932-ben lett a debreceni egyetem orvostanhallgatója.1931-ben Kállai szervezte be a kommunista pártba. Donáth , Losonczy és Kállai baráti köréhez tartozott. Szimpatizáns-csoportok szervezésével bízták meg. (Fedőneve: Grehen) 1933-ban az egyetemisták Tisza István-körének titkára lett, egy évvel később a Csaba Bajtársi Egyesület vezetője. 1936 tavaszán megbuktatták a Turul Szövetség egyetemi szervezetének vezetőségét, az Egyetemi Kör titkára lett. Kapcsolatuk volt a debreceni szociáldemokratákkal, a Független Kisgazdapárt helyi szervezetével és a Bajcsy-Zsilinszky vezette Nemzeti Radikális Párt parasztszervezetével is. Az Egyetemi Kör és a Werbőczy Bajtársi Szövetség vezetői az elsők között csatlakoztak az 1937 márciusában megalakított Márciusi Fronthoz, mely a szocialista baloldalt és a népi erőket akarta tömöríteni.1938-tól a Tovább című lap szerkesztője. A folyóiratot rövidesen betiltották, Zöldet és hét társát a rektor szigorú megrovásban részesítette, s emiatt csak nehezen tudta befejezni tanulmányait. 1939-ben orvosi diplomát szerzett, majd Berettyóújfalui kórház belgyógyászatán dolgozott.
A háború végén először a betegellátást szervezte meg, majd a helyi pártszervezés ügyei felé fordult. Hajdú-Bihar főispánja lett, majd miután megválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjának, 1944. december 23-tól belügyi államtitkár volt, Erdei Ferenc miniszter mellett. Részt vett az államigazgatás megszervezésében és a földreform lebonyolításában.
1945. április 13-tól a KV Közigazgatási és Közgazdasági Osztály vezetője, 1945. július 15-én mentették fel államtitkári megbízatásából. A pártközpontban a Blistázások előkészítésével és lebonyolításával foglalkozott.
1946. november 6-tól a Nagy-szegedi Pártbizottság titkára (helyettese Komócsin ), mint ilyen, a helyi népi kollégiumok pártfogója. Az országban elsőként 1948. április 20-án, Szegeden, a Kendergyárban egyesült az SZDP és az MKP helyi szervezete, városi szinten ez május 9-én történt meg. Az MDP I. kongresszusán (1948 június ) KV-póttag lett.
1948 október elején belügyi államtitkár, majd október 30-tól belügyi adminisztratív államtitkár lett. Szerepe volt a tanácstörvény megalkotásában, a tanácsok létrejöttében. A miniszter ekkor Kádár volt. Zöld ekkoriban Komócsinnal és másokkal részt vett Révai háziszemináriumain.
A KV 1949 szeptember i ülésén kooptálták a testületbe. A KV 1950 május i plénumán a Politikai Bizottság tagja lett.
1950. június 23 -án megválasztották belügyminiszterré, de hamarosan heves bírálatok érték. Azzal vádolták, hogy az 1950. október 22-i tanácsválasztásokon több körzetben volt horthysta tisztviselőket választottak a tanácsi apparátusba, és a belügyi munka színvonala nem javult, a belügyi dolgozók összetétele nem változott. Eközben a hajdanvolt Márciusi Front őrizetbe vett tagjaitól kikényszerített vallomások arról tanúskodtak, hogy a márciusi frontosok és Zöld összejártak. Összecsaptak a feje felett a hullámok.
1951. április 20 -án lemészárolta két gyermekét, feleségét és édesanyját, majd öngyilkos lett.
Aznap felmentették belügyminiszteri tisztéből, és a KV 1951 május i ülésén minden tisztségétől megfosztották. 1957-ben díszsírhelyre temették hamvait.
Források
Kommunizmuskutató Intézet
1913. május 19-én született Nagyváradon, iparos családban. Elemi iskoláit Berettyóújfaluban végezte, majd középiskolai éveit követően Debrecenbe járt egyetemre: a hajdúsági városban 1939-ben szerzett orvosi diplomát.
A munkásmozgalommal Berettyóújfaluban ismerkedett meg, a szintén a településen élő Kállai Gyula szervezte be az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjába 1932-ben. Egyetemi évei alatt tevékenyen részt vett a baloldali szervezetek, körök munkásságában. A Márciusi Front debreceni szervezetének alapítója volt.
Az 1944-es nyilas puccsot követően illegalitásba vonult, hazánk szovjet megszállását követően kezdett újra politikai tevékenységet folytatni: 1944 őszén Bihar vármegye főispánja lett, és az akkoriban létrejött – igen csekély támogatottsággal bíró – Magyar Kommunista Pártban (MKP) vállalt tisztségeket, a párt egyik szervezője, fontos kádere lett. Jelentős szerepe volt az államigazgatás újjászervezésében, és a földreform lebonyolításában, valamint abban, hogy államtitkárként nem vizsgáltatta ki a gyömrői gyilkosságok néven elhíresült – a kommunisták által elkövetett bestiális gyilkosságokat. Az 1945 tavaszán lezajlott bűnténysorozat egyik legbrutálisabb aktusa, a helyi kommunisták által keresztre feszített és megcsonkított Csaba Gyula lelkész meggyilkolása volt.
1945 tavaszán az MKP központjába került, a Központi Vezetőség (KV) Közigazgatási Osztályát vezette, majd az állandó kádergondokkal küszködő MKP vidékre helyezte, Szegeden kellett titkári feladatokat ellátnia. 1948 júniusában a két munkáspárt egyesítésekor a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) KV póttagjának választották, egy évvel később rendes tagként került be a kommunista párt egyik fő irányítószervébe. 1948 őszén államtitkári rangban tért vissza a Belügyminisztériumba, itt a tanácstörvény megalkotása volt a fő feladata. 1950 tavaszán bekerült az MDP Politikai Bizottságába (PB), majd 1950. június 23-án – a minisztérium éléről önként távozó Kádár Jánost – váltotta a miniszteri székben.
A párt ökle azonban akkor „lendült meg” irányába, amikor a négyesfogatból Rákosi Mátyás, valamint Farkas Mihály is szembefordultak vele: szemére vetették, hogy az 1950-es tanácsválasztáson több egykori „horthysta” is bekerült az apparátusokba, és a Belügyminisztérium politikai feladatait sem „Rákosi és bandája” elképzelései szerint hajtották végre. Az ököl 1951 tavaszán sújtott le, ám Zöld – félve attól, hogy a párt Rajkhoz hasonló áldozata lesz, 1951. április 20-án az öngyilkosságba menekült, ám halála előtt végzett a teljes családjával is. Rehabilitálására 1957-ben került sor.
Életút, tisztségek:
1932-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1944-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja tagja.
1940. október 23. – 1942. november 19.: szigorló orvos.
1942. november 19. – 1944. március 27.: segédorvos.
1944. március 27. – 1944. október 19.: alorvos.
1944. november 18. – 1944. december 23.: Bihar vármegye főispánja.
1944. december 1. – 1951. április 20.: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés (1947-től Országgyűlés) tagja.
1944. november 27. – 1944. december 1.: Az MKP Bihar Vármegyei Bizottsága alapító tagja, titkára.
1944. december 23. – 1945. július 15.: A Belügyminisztérium politikai államtitkára.
1945. április 15. – 1945. december: Az MKP KV Közigazgatási Osztályának vezetője.
1945. március – 1946. november: Az MKP KV Közigazgatási és Közgazdasági Osztályának vezetője.
1946. november – 1948. október: Az MKP Nagy-Szegedi Bizottságának titkára.
1948. június 18. – 1949. szeptember 3.: Az MDP KV póttagja.
1949. szeptember 3. – 1951. április 20.: Az MDP KV tagja.
1948. október 30. – 1950. június 23.: A Belügyminisztérium államtitkára.
1950. május 31. – 1951. április 20.: Az MDP PB tagja.
