Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Abaújszántón született, 1904. július 18-án, eredeti neve Lőwy Herman. Édesanyja háztartási cseléd, majd mosónő volt. Apjáról nem tudni semmit. Kassán végezte el a magyar nyelvű polgári iskolát. Felső ipari szakiskolát nem végezhetett, ezért szakmát tanult: nyomdaipari gépmester lett.
1919-ben belépett a kassai Szocialista Ifjúmunkás Csoportba, s annak titkára lett. Az 1921-ben alakult CSKP tagja, és rövidesen a kassai ifjúsági szervezet titkára lett. A húszas évek elejétől 1945-ig Michail Wolf néven szerepelt. Politikai tevékenységéért 1925-ben 6 és fél évi börtönre ítélték, amiből 5 év 8 hónapot letöltött. 1925 augusztusában született fia, aki Lenin emlékére a Vladimír nevet kapta. Felesége, mialatt börtönben volt, elvált tőle és Franciaországba emigrált. Öccsét, Lőwy Sándort, a KIMSZ KB titkárát 1929-ben Magyarországon a börtönben mesterséges táplálás közben meggyilkolták.A fia által írt életrajz szerint: "1930-tól rövid ideig Prágában a csehszlovák kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetője, majd delegált képviselője a Moszkvában székelő Kommunista Ifjúmunkás Internacionálénak. 1932 nyarán a KII megbízásából Berlinbe ment, ahol a KII Nyugat-európai Irodájának egyik vezető munkatársaként dolgozott. Farkas Mihály 1933 március végén - április elején hagyta el a náci Németországot. A KII Nyugat-európai Irodájában a továbbiakban Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban folytatta munkáját. Ezekben az években nem csak mozgalmi kapcsolatok, hanem baráti szálak is fűzték Kaszarevhez és Csermodanovhoz, a szovjet Komszomol, illetve a KII vezetőihez, akik a harmincas években a sztálini önkény áldozatául estek. 1935 májusától Farkas Mihály Moszkvában dolgozott." A KII egyik titkára, a KI Végrehajtó Bizottság tagja és a VB elnökség póttagja lett. 1936-37-ben Spanyolországban szervezte az antifasiszta ifjúsági mozgalmakat. "1937-ben Moszkvába rendelték, mert a szovjet hatóságok szemében gyanússá vált. Manuilszkij és Jaroszlavszkij tisztázták a vádak alól. Ezután 1943-ig, a KI és a KII feloszlatásáig továbbra is betöltötte választott tisztségeit." Moszkvában született második házasságából Renáta leánya.
"Akkor ő a KII másodtitkára és a KI VB póttagja és a CSKP tagja volt. Neki ekkor még semmi kapcsolata nem volt a moszkvai magyar emigrációval, talán azért is úszta meg ezeket az éveket. Farkas Mihályt csak Rákosi és Vas Zoltán Moszkvába érkezése után, kifejezetten Rákosi kérésére került át a magyar pártba, többedmagával, részben azért, mert a moszkvai csehszlovák kommunista emigránsok körében kezdett nagyon erősödni a magyarellenesség s bár apám a CSKP vezetőivel személyesen jó viszonyban volt, de ebben a kérdésben politikai vitába keveredett velük. Amikor Rákosi Moszkvába érkezett, azt tapasztalta, hogy az emigrációt iszonyú veszteségek érték [...] ezért is kezdeményezte, hogy a CSKP-ban levő magyar kommunisták kerüljenek át a magyar pártba." "Vas és Farkas között azonnal szoros baráti kapcsolat alakult ki, Vadas Sári, Vas Zoltán felesége révén." "1941 és 1944 között Farkas Mihály főleg frontszolgálatot teljesített. A szembenálló magyar katonák és hadifoglyok közötti antifasiszta propagandamunka egyik szervezője, amellett a moszkvai magyar nyelvű Kossuth Rádió adásainak egyik szervezője."
1944. november 5 -én Moszkvából Szegedre érkezett Gerő Ernővel, Nagy Imrével és Révaival , s két nappal később megalakították a Központi Vezetőséget. Az 1944. december 23 -ai KV-ülés után felügyeleti területéhez tartoztak a szakszervezetek, a falusi munka, az ifjúsági ügyek és a tömegszervezetek munkája. 1945 január elejétől hozzá kerültek ezek mellett a pártgazdasági, a katonai és a karhatalmi ügyek. 1945. április 15-től a Pártmunka (1948 áprilistól: Pártmunkás, 1950 augusztusától: Pártépítés) főszerkesztője. 1945. május 11 -én a KV Titkárság tagja lett. A pünkösdi konferencia (1945 május ) után, a KV-ülésén létrehozott Politikai Bizottság tagja lett. 1945. július 15 -én belügyi politikai államtitkárrá nevezték ki. A parasztpárti Erdei Ferenc belügyminiszter "első felettese" , "legfőbb feladata a rendőrség újjászervezése, különös tekintettel a kommunista párt hatalmi pozícióinak megerősítésére." A KV novemberi ülésén főtitkárhelyettes lett. 1945. november 23 -án köszönt le államtitkári tisztéről, miután néhány nappal korábban a kommunista Nagy Imre lett a belügyminiszter. A minisztérium pártirányítása továbbra is hozzá tartozott.
1945 december ében alakították ki a KV Főtitkárság feladatmegosztását. Felügyelete alá tartozott a Szervezési, Káder, Tömegszervezési, Gazdasági, valamint az Információs Osztály, a Szakszervezeti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság, továbbá a rendőrség és a hadsereg. Az MKP III. kongresszusán (1946 ) az ekkor létrehozott KV Szervező Bizottság elnöke is lett.
1947 szeptemberében Révaival részt vett a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lengyelországi alakuló értekezletén. A konferencia felszólította a pártokat a jobboldali szociáldemokratákkal szembeni fellépésre. A tanácskozásról készített közös jelentésükben számos következtetést vontak le az MKP gazdasági és ideológiai tevékenységére vonatkozóan.
1947 végén átszervezték a KV Titkárság felügyeleti rendjét, ezután a Szervezési, Agitációs, Gazdasági, Rendőr-Katona, valamint az Információs Osztály és a Nő- Ifjúsági és Sport Bizottság tartozott hozzá. 1948. március 10 -én közös MKP-SZDP PB-t és Szervező Bizottságot hívtak életre, mindkettőnek tagja lett, az utóbbi elnöke is a pártegyesítő kongresszusig (1948 június ). Ezután megszüntették a főtitkárságot, és főtitkárhelyettesből a KV Titkárság tagja lett, változatlan felügyeleti területtel.
1948. szeptember 9-én honvédelmi miniszter lett, vezérezredesi rangban. "Vezetése alatt épült ki szovjet mintára a nemzeti hagyományokat elsorvasztó magyar néphadsereg." Az 1953 június i KV-határozat felelőssé tette a hadseregnek a népgazdaság teherbíró-képességére való tekintet nélküli túlzott fejlesztését. 1949 február jától felügyeleti területe alá tartozott a Gazdasági Osztály, az Ifjúsági, Nő- és Sport Bizottság. 1949-ben a Rajk letartóztatása után létrehozott titkos csúcsbizottság tagja volt Rákosival és Gerővel . A KV 1950 május i ülése után nem szabályozták felügyeleti területét, eddig volt a KV Szervező Bizottság elnöke, az MDP II. kongresszusán (1951. március ) kimaradt a testületből. 1951 április ában ő vezette Kádár és Kállai ügyében a PB vizsgáló bizottságát (tagok: Kiss , Kovács ). 1953 január jában (Véggel és Pirossal ) ő vezette a nyomozást Péter Gábor ügyében. Utóbb Gerő vette át tőle ezt a feladatot. 1952. november 4-én vezérezredesből hadseregtábornokká léptették elő. 1952-ben barátsága megromlott Rákosival .
Az 1953 június i KV-plénumon személy szerint bírálták és minden megbízatásából felmentették; július 2 -án a Honvédelmi Minisztérium éléről is elmozdították.
"Miután teljesítették 1953 júniusában Berija követelését a PB-ből és a Titkárságból való kihagyására, az a döntés született, hogy apámat küldjék ki a Szovjetunióba, vezérkari akadémiára. Ezután jött egy Molotov-távirat, hogy Farkas Mihályt a KV kooptálja a Titkárságba és a PB-be. Mivel ez már a júniusi KV-ülés után volt, postán kellett a KV-t leszavaztatni. [...] Nagy Imrétől származott a gondolat, hogy Farkas Mihály kerüljön vissza a PB-be. Azt üzente ugyanis Kiszeljov szovjet nagyköveten keresztül Moszkvába, hogy egyedül van, senki sem támogatja a vezetésben, Farkas Mihály jó szervező, s ha visszakerül, akkor a felső vezetésben lesz embere, aki a pártapparátust mellé tudja állítani. Az Agitációs és Propaganda Osztályt felügyelte, és Rákosi távollétében ő vezette a Politikai Bizottság és a Tikárság üléseit. [Felügyeleti területét 1953 szeptemberében jelölték ki, alá tartozott még az Adminisztratív Osztály is. Ny.A. ...] Arra a posztra Farkas Mihály valóban teljesen alkalmatlan volt, de a többi funkció a Titkárságban már be volt töltve. Farkas Mihály de facto Rákosi helyettese lett, s ez volt a fő cél. [...] Őszintén képviselte Nagy Imre politikáját, elsősorban azért, mert Moszkva is támogatta -ezért Rákosival és Gerővel is szembekerült. Árulónak minősítették. 1954-ben, az MDP III. kongresszusa idején Farkas Mihály egy, a PB-tagok, KV-titkárok részvételével rendezett ebéden nyíltan megmondta Vorosilovnak, hogy a megújulás legfőbb kerékkötői Rákosi és Gerő . Ezután mondta neki Rákosi , hogy ezért nagy árat fog fizetni. [...] Amikor Rákosiék újra felül tudtak kerekedni, akkor Farkas Mihály, a hithű moszkovita cserben hagyta Nagy Imrét, és vákuumba került. Így mindkét fél joggal árulónak tartotta." Az MDP III. kongresszusa (1954 május ) után felügyeleti területéhez került a Tudományos és Kulturális, az Adminisztratív Osztály, valamint a Szabad Nép operatív irányítása. 1954 november 24-én Farkas és Horváth sugallatára jelentette meg a Szabad Népben Darvas József 'Túllicitálók' című cikkét, mely megindította a támadást az írók és értelmiségiek reformmozgalmával szemben.
1954 október éig tartozott hozzá a Szabad Nép operatív felügyelete, és hozzá került a Terv- és Pénzügyi Osztály valamint a Honvédelmi Minisztérium katonai szakkérdései. A KV 1955 április i ülésén kikerült a KV Titkárságból, és a Politikai Bizottságból visszahívták, azzal, hogy más pártmunkát kap. A Szovjetunióba küldték katonai akadémiára. 1956 március ában a KV öttagú bizottságot küldött ki kizárólag az ő felelősségének kivizsgálására. A bizottság jelentése alapján a június i KV-ülésen a törvénysértésekben játszott szerepe miatt kizárták a KV-ból, a pártból és hadseregtábornokból lefokozták honvéddé. "Felkészült a bizottság jelentésében szereplő tudatos hamisítások, illetve elhallgatások nyílt leleplezésére. Előre elkészített terjedelmes beszédét ezen a KV-ülésen nem mondhatta el. Hallgatott a Budapesten volt Mikojánra, az SZKP Elnökségének tagjára, aki egyrészt a szovjet vezetés bizalmáról és védelméről biztosította Farkas Mihályt, másrészt kommunista múltjára és meggyőződésére apellálva hallgatást kért tőle a pártegység megőrzése és az ellenforradalmi veszély (?!) elhárítása érdekében." "Felajánlották neki, miként Rákosinak is, hogy menjen ki családjával együtt a Szovjetunióba. Ezt megtagadta, és azt mondta, hogy amit elkövetett, azt itt követte el, és ezért vállalja a felelősséget." 1957. október 13-án tartóztatták le, aznap, amikor Nagy Imrét visszavették a pártba. 1957 márciusában 6 évre ítélték el, de "az érvényben lévő amnesztia miatt ez az ítélet azonnal feleződött. [...] Amikor aztán újra elővették Farkas Mihályt, 1957 áprilisában, akkor egy félnapos törvénysértő eljárással azon az alapon, hogy a trojka felelősségének egyharmad része ráhárul, elítélték 16 évre, ténylegesen 8 évre. [...] Biszku Béla azt mondotta, hogy Farkas Mihály a tárgyaláson Sztálint és a Szovjetuniót becsmérelte, és ez súlyos vád volt ellene. (Kérdés: Mit jelentett ez a becsmérlés?) Azt, hogy kezdett tisztán látni, és megkísérelte elemezni a történteket. Persze csak nagyon enyhén, hiszen apám Moszkva iránti hűsége közismert volt. Ezért aztán büntetésből minden kedvezményt megvontak tőlünk. Gyűjtőfogházi életünk azzal kezdődött, hogy -sikertelen- éhségsztrájkba kezdtünk. [...] A mi helyzetünk nem a Gyűjtő egészéhez képest volt rossz, hanem ahhoz képest, amit megígértek. Farkas Mihály megkapta rendszeresen a Népszabadságot. Ez a részleg teljesen külön volt a börtön többi részétől, négy cella volt együtt, és volt kijárata a börtönudvarra, egy elkerített zöld területre, ezért annyit lehettünk a levegőn, amennyit akartunk."
Fiával együtt 1960. április 1-én szabadult, nem általuk kért egyéni kegyelemmel. Egykori beosztotta, Ilku művelődési miniszter elintézte neki, hogy a Gondolat Kiadó társadalomtudományi idegennyelvű lektora lehessen. 1965. december 5-én halt meg.
Kommunizmuskutató Intézet
1904. július 18-án született Abaújszántón (Abaúj-Torna vm.) egy zsidó származású cselédlány törvénytelen gyermekeként . Eredeti neve – édesanyja vezetékneve után – Lőwy Herman volt. Polgári iskolába Kassára járt, majd ezt követően nyomdásztanoncként kereste kenyerét. Munkásként hamar megismerkedett a kommunista eszmével – munkatársai közt fölöttébb népszerű volt a Szovjet-Oroszországból elindult mozgalom –, így a kassai Ifjúmunkás Csoportban vállalt önkéntes szerepet, titkárként. 1921-ben belépett az akkor létrejött Csehszlovák Kommunista Pártba (CSKP), ahol a következő években számos pozíciót betöltött. Ezek közül a legfontosabb a CSKP kelet-szlovákiai ifjúsági titkári tisztsége volt.
A mozgalomban ismerkedett meg Löwy Reginával, akivel házasságot is kötött, s ebből a frigyből született – a Vlagyimir Iljics Lenin tiszteletére elnevezett – Vladimir nevű fia, aki később az államvédelem magas rangú tisztje lett. Feleségének családja több szállal kötődött a kommunista mozgalomhoz, rokonságban állt Löwy Sándorral, Schönherz Zoltán pedig a család egyik patrónusa volt.
Farkast 1925-ben a csehszlovák állam illegális kommunista tevékenységért hat és fél évi börtönbüntetésre ítélte, ám 1929-ben engedménnyel szabadulhatott. Ezt követően Prágában folytatta kommunista tevékenységét. Az asszony férje börtönévei alatt öngyilkosságot kísérelt meg: fiával együtt a Hernádba ugrott, ám kimentették. Ezt követően, gyermekét a nagymamára hagyva, Franciaországba emigrált.
Rövid, a csehszlovák fővárosban eltöltött időt követően Löwy Moszkvába került a Kommunista Ifjúsági Internacionáléhoz (KII); e szervezet nem titkolt célja a kommunizmus exportálása volt Európába – s aztán majd az egész világba... Itt újranősült, egy német kommunista aktivistát vett nőül, akivel a magyar emigránsok szálláshelyén, a Lux Szállóban laktak. A szervezet 1932-ben Berlinbe küldte, majd innen tovább francia, holland és belga területekre, hogy segítse és szervezze a helyi (ifjú)kommunista mozgalmakat, pártokat.
1935-ben visszarendelték Moszkvába, ahol egyre magasabbra jutott a KII apparátusában: titkár, végrehajtó bizottsági tag, végül elnökségi póttag lett. Egy évvel később Spanyolországba ment és a köztársaságiak oldalán részt vett a polgárháborúban. Az 1936 és 1939 között zajlott konfliktusban (ahol például Rákosi-zászlóalj is működött) számos magyar kommunista vett részt – mások mellett – Mező Imre, Rajk László vagy Zalka Máté, akik köré a Kádár-rendszer később hamis kultuszt formált.
1937-ben visszatért a szovjet fővárosba, ahol újra a KII kötelékében tevékenykedett, ekkor már másodtitkári rangban. 1941 után a Szovjetunióba kikerült Rákosi Mátyás egyik legközelebbi munkatársa lett. Ekkor lépett át a CSKP-ból a Kommunisták Magyarországi Pártjába.
A II. világháború éveiben, 1942 tavaszától a magyar hadifoglyok között fejtett ki kommunista propagandát, és munkatársa volt a szovjet propagandát sugárzó moszkvai Kossuth Rádiónak. Hamarosan bekerült a moszkvai magyar kommunisták vezetői köreibe, ami annak fényében sem meglepő, hogy egykori munkatársai, sőt saját fia is erőszakos, minden érzelemtől mentes embernek jellemezte, aki a hatalomért képes volt mindent megtenni.
A moszkvai magyar kommunisták számára 1944 novemberében, Szegeden kezdődött a harc a hatalomért. A szintén Moszkvából jött Nagy Imre, Révai József és Gerő Ernő és Farkas Mihály deklarálta a Magyar Kommunista Párt (MKP) megalapítását. (Születési nevét ekkoriban cserélte Farkasra, bár már az illegalitásban sem eredeti nevét használta.) A kommunista párt Központi Vezetőségének (KV) tagjaként az év decemberében a már a szovjetek által megszállt Debrecenbe ment, ahol tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, illetőleg a kommunista párt által később fokozatosan felszámolt Magyar Függetlenségi Népfront nevű politikai tömörülésnek.
Ekkoriban az MKP-n belül az ifjúsági szervezetek létrehozásával, felügyeletével, a falusi pártmunkával, illetőleg a katona és karhatalmi ügyek megszervezésével bízták meg. Mindegyik pozíció kulcsfontosságú volt, ám kiemelkedett közülük a katonai és karhatalmi feladatok megszervezése, hsizen a kommunisták elsődleges célja a hatalomhoz vezető úton nem lehetett más, mint a rendőrség és a fegyveres szervek teljes ellenőrzése és irányítása. 1945 nyarától novemberig a Belügyminisztérium politikai államtitkáraként tevékenykedett, majd az MDP egyik főtitkárhelyettesének választották, Rajk Lászlóval együtt. Kettejük későbbi kapcsolata igen megromlott, sőt, Farkas a Rajk-per előkészítése során tevékenyen részt vett annak koncepciós perré történő felépítésében. Személyesen is jelen volt az egykori kommunista belügyminiszter többszöri megkínzásánál, összeverésénél (utóbbira parancsot is adott).
1948 márciusában az MKP részéről ő vezette az erőszakos pártegyesítést megelőző tárgyalásokat a Szociáldemokrata Párttal. Ez kulcspozíció volt a totális diktatúra kiépítésére irányuló kommunista hadműveletben. Az év júniusában létrejött állampártban, a Magyar Dolgozók Pártjában (MDP) minden tisztsége megmaradt, sőt, az „egyesülési kongresszuson” a párt egyik főtitkárhelyettesévé választották.
1948 őszén honvédelmi miniszterré nevezték ki. Szeptemberben, noha semmiféle katonai múltja nem volt, altábornagyi rangot kapott, 1949 áprilisában pedig vezérezredessé nevezték ki. Pozíciójában Farkas a Rákosi-éra egyik legfélelmetesebb figurájává avanzsált. Hozzálátott a katonaság szovjet típusú tömeghadsereggé szervezéséhez, az egykori – katonai, háborús tapasztalattal is rendelkező – tisztek eltávolításához, lefokozásához, illetőleg ahhoz, hogy helyüket képzetlen, ám a kommunista párthoz a végletekig hű káderekkel töltsék fel. 1952-ben megkapta a legmagasabb rendfokozatot: hadseregtábornokká nevezték ki.
Személyesen irányította a Kispesti Atlétikai Club átnevezését Budapesti Honvéddá, amellyel a Magyar Néphadsereg hivatalos csapatává tette a kispesti gárdát, ahol a legendás Puskás Ferenc (is) futballozott. Céljai között szerepelt, hogy a sport frontján is sikereket érjen el, így nem habozott, amikor több kiváló játékost – ha a helyzet úgy hozta: zsarolással – átigazolt a Honvéd csapatába. Köztük olyan legendák voltak, mint Budai László, Czibor Zoltán vagy éppen Kocsis Sándor, mind az Aranycsapat meghatározó tagjai.
Személyesen vett részt a párton belüli leszámolások kivitelezésében, a koncepciós perek levezénylésében, amely közül kiemelkedett a fentebb már említett Rajk-per 1949-ben, és az egy évvel későbbi „tábornokok pere”, amelynek nem titkolt célja az volt, hogy az egykori ludovikás tiszteket erőszakkal eltávolítsák a fegyveres erők kötelékéből. Tudtával csalták tőrbe és végezték ki egy koncepciós per keretében (tiltott határátlépés kísérlete miatt) a kiváló futballistát, Szűcs Sándort. Meggyilkolása egyértelmű üzenet volt a magyar sportvilágnak: senkinek ne jusson eszébe elhagyni Magyarországot, mert úgy jár, mint Szűcs.
1950 novemberében ért pályafutása csúcsára, amikor – Rákosi és Gerő társaságában – tagja lett a párt legfelső vezetésén belül titokban létrehozott Honvédelmi Bizottságnak. A titkos bizottság kézi vezérléssel irányította az országot mindennemű felhatalmazás, vagy akár csak az állampárt vezető testületei hozzájárulása nélkül. A „trojkának” nevezett csoportban Farkas a honvédelmi és államvédelmi ügyekkel foglalkozott, hozzá tartozott a rettegett Államvédelmi Osztály – az „ávó” – és utódszervezete, az 1948-ban létrehozott Államvédelmi Hatóság (ÁVH). Hármójuk mellett a kultúrpolitikus-ideológus Révai József tartozott még a legszűkebb irányítók közé; őket nevezték „négyesfogatnak”, amely az ’50-es évek Magyarországának mindennapjait irányította.
A Sztálin halálát követő időszak Farkas politikai helyzetére is hatással volt, megismerhette a rendszer valódi arcát: először letartóztatták, majd augusztusban – színleg Nagy Imre híveként – visszatérhetett a párt vezető szerveibe. Ekkor az adminisztratív ügyek, az agitáció és a propaganda, valamint a pártlap, a Szabad Nép felügyeletével bízták meg. Korábbi funkcióihoz képest ez visszalépést jelentett az egykori nyomdásztanoncnak, ám igyekezett minden ellenszelet kifogni a politika vitorlájából, amikor először Nagy Imrét támogatta, majd Rákosi újbóli megerősödésével – 1954 végén – megint az első titkár mellé állt. Ekkoriban a Titkárság tagjaként a KV Tudományos és Kulturális Osztályát felügyelte.
Taktikázása ellenére sorsa (politikai értelemben mindenképpen) 1955 tavaszán pecsételődött meg, amikor kizárták az MDP Politikai Bizottságból, és Moszkvába küldték tanulni a Vorosilov Vezérkari Akadémiára. Kiküldetése egyértelműen jelezte: nem kívánatos a hazai politika elitjében, mégpedig azért nem, mert Rákosiék a – jószerivel már a szovjetek számára is vállalhatatlan – törvénytelenségeket rá (és Péter Gáborra) akarták kenni – részben persze jogosan, hiszen Farkas az egyik működtetője és irányítója volt a koncepciós perek és a pincebörtönök világának.
1956 nyarán kizárták a Központi Vezetőségből és az MDP-ből is, és lefokozták honvéddé.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően (október 12-től letartóztatásban volt) a szovjetek, Rákosihoz hasonlóan, neki is felajánlották, hogy hagyja el Magyarországot, ő azonban elutasította az emigrálás lehetőségét.
A Kádár vezette Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) semmilyen formában nem tartott igényt sem rá, sem szolgálataira, hiszen az új rezsim igyekezett magát elhatárolni a Rákosi-éra leginkább kompromittálódott vezetőitől. A Legfelsőbb Bíróság 1957 márciusában hat évre ítélte, majd a legfőbb ügyész törvényességi óvása után ügyét áprilisban újratárgyalták. Ekkor jogerősen 16 évi börtönbüntetéssel sújtották. (Mivel a terhére rótt bűncselekményt az 1953. évi amnesztiatörvény megjelenése előtt követte el, büntetése a közkegyelem alá esett és feleződött.)
1960. április 5-én egyéni kegyelemmel szabadult. Az ’50-es évek rettegett honvédelmi minisztere, a négyesfogat korábbi tagja a Gondolat Könyvkiadó lektoraként élt egészen 1965. december 5-én bekövetkezett haláláig. Nem meglepő módon, ismerve az MSZMP álláspontját vele kapcsolatban, temetésére nem a kommunista vezetés által kiemelkedőnek tartott munkásmozgalmi személyek hamvai számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonban került sor.
Életút, tisztségek:
1921–1941: A Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) tagja.
1925: Tiltott politikai tevékenység miatt hat és fél évi börtönre ítélik.
1929–1932: Moszkvában a Kommunista Ifjúsági Internacionálé (KII) munkatársa.
1932–1935: A KII megbízásából Nyugat-Európában dolgozik.
1935. május – 1936: Moszkvában a KII egyik titkára, a végrehajtó bizottság tagja, az elnökség póttagja.
1936–1937: Részt vesz a spanyol polgárháborúban.
1937–1943 : Moszkvában a KII másodtitkára.
1941-től a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP), 1944. novembertől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja.
1941 – 1944. november: Moszkvában Rákosi Mátyás legközvetlenebb munkatársa, antifasiszta propagandaiskolák szervezője és előadója; a magyar nyelven sugárzó moszkvai Kossuth Rádió munkatársa.
1941. tavasz – 1944. november 5. A KMP (Moszkvában működő) Külföldi Bizottságságának tagja.
1944. november 7. – 1945. február 23. Az MKP (ideiglenes) Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1944. december 21. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Orosháza képviseletében).
1945. február 23. – 1948. június 14. Az MKP KV tagja.
1945. május 11. – 1948. június 14. Az MKP KV Titkárságának tagja.
1945. május 21. – 1948. június 14. Az MKP KV Politikai Bizottságának (PB) tagja.
1945. július 15. – 1945. november 23. A Belügyminisztérium politikai államtitkára.
1945. november 29. – 1956. július 30. Nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő.
1946. október 1. – 1948. június 14. Az MKP főtitkárhelyettese.
1946. október 1. – 1948. június 14. Az MKP KV Szervező Bizottságának vezetője.
1948. június 14. – 1956. október 28. Az MDP KV tagja.
1948. június 14. – 1953. június 28. Az MDP KV PB és a Titkárság tagja.
1948. június 14. – 1951. március 2. Az MDP KV Szervező Bizottságának tagja.
1948. szeptember 18. Altábornaggyá nevezik ki.
1948. szeptember 18. – 1953. július 4. Honvédelmi miniszter.
1949. április 3. Vezérezredessé nevezik ki.
1952. november 4. Megkapja a hadseregtábornoki rangot.
1953. augusztus 12. – 1955. április 14. Az MDP PB és a Titkárság tagja.
1955. április – 1956. március: Moszkvában a Vorosilov Vezérkari Akadémia hallgatója.
1956. március 12. Az MDP KV bizottságot állít fel Farkas Mihály ügyének vizsgálatára.
1956. július 18. Kizárják az MDP-ből.
1956. október 12. Letartóztatják.
1957. március 23. A Legfelsőbb Bíróság (LB) Katonai Kollégiuma jogerősen 6 évi börtönre ítéli.
1957. április 20. Az LB Népbírósági Tanácsa 16 évi börtönbüntetésre ítéli.
1960. április 5. Egyéni kegyelemmel szabadul a börtönből.
