Hírek

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a Kossuth Rádió Az Este című műsorában Balogh Gáborral, a Terror Háza Múzeum vezető történészével beszélgetett Karátson Gábor életművéről. A kiváló író, festő, gondolkodó egész életében a szabadságot kereste, amelyet a legkeményebb diktatúra éveiben a Duna folyóban talált meg. Az 1956-os szabadságharcot követően börtönbe kerülő Karátson számára a Kádár-rendszer is egyfajta börtön volt: nem írhatott, nem alkothatott szabadon. Határozott véleménye szerint a rendszer tekintetében nem beszélhettünk „puha diktatúráról”, hiszen az bűnben fogant, és végül bűnben is hunyt ki. Karátson Gábornak jelentős szerepe volt a baloldali Horn-kormány 1998-as választási vereségében, amely véglegesen lezárta a Dunakanyar „megölésének” embertelen tervét.

A Terror Háza Múzeum vezető történésze szerint Karátson Gábor a 20. századi magyarság egyik legsokoldalúbb alakja volt: festő, író, ökopolitikai gondolkodó, egy olyan ember, akire 1956 szabadságharcának felszabadító eseményei egész életére kihatottak. Hiába zárta börtönbe a Kádár-rezsim, hiába tiltották el egyetemi tanulmányainak folytatásától, mindvégig a szabadságot kereste, és ezt végül – szimbolikusan – a Duna folyóban találta meg.
Egy olyan gondolkodó volt Karátson Gábor, akinek egész életében roppant kemény dolgokkal kellett szembenéznie, olyanokkal, amelyekre senki sem vágyott: a háborúban elvesztette édesanyját, az 1950-es években a kívánt magyar szak helyett a tervutasításos rendszer jogra irányította, 1956 két hetes szabadságának bukását követően pedig börtönbe zárták annak ellenére, hogy a fegyveres harcokban nem vett részt. Szabadulását követően azzal kellett szembenéznie, hogy a Kádár-korszak is csak egy csukaszürke börtön: roppant nyomasztó légkörrel bíró bezártság, amelyet vasfüggöny választ el a szabad világtól. Életigenlését erősítette egy élmény, amely még a szabadságharc leverése előtti időkben történt: elutazhatott Erdélybe. Az ott látottak, érzettek és tapasztaltak hatalmas lelki és szellemi munícióval látták el őt – mutatott rá Balogh Gábor.

Az 1956-os bukást követően apátiába süllyedt ország nem adott neki lelki értelemben sok kapaszkodót, még az Írószövetség is elítélte a forradalmat, így nem maradt más számára – hiszen szabadon nem lehetett írni –, mint hogy a festészettel kezdjen foglalkozni. Többéves önkéntes száműzetésének lezárultát egy ízig-vérig kommunista politikusnak „köszönhette”. Azt követően, hogy Wojciech Jaruzelski tábornok bevezette a hadiállapotot Lengyelországban, Karátson kínaiul kezdett tanulni, Lao-műveinek magyarra fordításával foglalkozott, színesítette és gazdagította a magyar irodalmat, és újra tollat ragadott, írni kezdett. A kádári „puha diktatúrával” kapcsolatban Balogh Gábor felhívta a figyelmet:

Ha megkérdeznénk tőle, frászt kapna a puha diktatúra kifejezéstől. Azért tartotta felháborítónak ezt a kifejezést, mert a diktatúra bűnben fogant, és bűnben múlt ki. Gondoljunk csak 1956 megtorlására, a 228 kivégzettre, több tízezer börtönbüntetésre és a 200 ezer elmenekülőre.

Felháborította a Dunára tervezett vízlépcső ügye, teljes egészében természetellenesnek tartotta azt, akárcsak az egész diktatúrát. Átlátta, hogy a rendszer a természet szétverésével és leigázásával akarja megmutatni erejét: azt, hogy még mindig a hatalom legfőbb birtokosa Magyarországon. Hátborzongató volt a tervezett gát megépítésének gondolata, amely megvalósulása esetén teljes egészében elcsúfította volna hazánk egyik legcsodálatosabb részét, a Dunakanyart. A nyolcvanas évek végén tüntetés és nyílt tiltakozás alakult ki (a Duna Kör vezetésével) a magyar és a csehszlovák állam által hozott, az érintett lakosságot meg sem kérdező, őket emberszámba sem vevő politikai döntés ellen. Ugyanez a hangulat alakult ki újra Karátsonban a kilencvenes évek második felében, amikor a kabinet ismét előhozakodott a brutális természetkárosítás tervével, így Karátson újra hallatta a hangját. A balliberális, posztkommunista MSZP–SZDSZ-kormány idején megmozdulást szervezett, amely hozzájárult Horn Gyula kormányának bukásához.

A jelenkor és a jövő embere számára is tartogat értékes gondolatokat Karátson Gábor teljes életműve: egy olyan emberé, akinek életében a szabadság csak viszonylag kevés ideig adatott meg, és aki a rendszerváltoztatást követően megmutatta nekünk, hogy már nem kell küzdenünk a szabadságunkért, csak meg kell becsülnünk azt – zárta gondolatait Balogh Gábor.