Hírek

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a Hatvani Polgári Szalon vendége volt. Az intézetigazgató elmondta, már fiatalon foglalkoztatta Kennedy személye, és az, hogy hogyan tudták meggyilkolni Dallasban. John Fitzgerald Kennedy az első, tudatosan „felépített”, politikai pályára szánt elnök volt. Az ír felmenőkkel rendelkező katolikus férfi már fiatalon az elnöki szerepre készült és maximálisan támogatta ebben felesége.

Az intézetigazgató elmondta, nagyon szereti szülővárosát, szép emlékek fűzik Hatvanhoz, ahol általános iskolai tanulmányait végezte, és ahol később érettségizett. Egyetemistaként már foglalkozott Kennedy életével, külpolitikájával, valamint filmes élményei alapján fogalmazódott meg benne annak kérdése, hogy hogyan lehetett meggyilkolni a világ legnagyobb hatalmának vezetőjét. Szabó Zsolt országgyűlési képviselő vendégeként rámutatott, John Fitzgerald Kennedy olyan ír katolikus családba született, ahol minden gyermeknek komoly szerepet szántak szülei. Mindez azért is jelentős, mert írként és katolikusként duplán hátrányban volt az ember az akkori Egyesült Államok közéletében, ugyanis az íreket mélyen lenézték, a katolikusokról pedig azt gondolták, a Vatikánnak vetik alá tudásukat, tekintélyüket, nem pedig az Amerikai Egyesült Államok szolgálatára fordítják azt. Az egykori elnök édesapja az amerikai álmot megvalósítva, nehéz gyermekkorát követően bankelnök lett. Szinte minden helyzetben versenyeztette gyermekeit, így készítve föl őket a nagybetűs életre. Kennedy húga ezzel kapcsolatban úgy emlékezett, hogy a nászéjszakája volt az első alkalom, amikor nem kellett versenyhelyzetben helyt állnia – emlékeztetett Fekete Rajmund.

Mivel a családban szigorú öröklési rend volt, bátyja második világháborúban bekövetkezett halálát követően – amely részben saját vakmerősége miatt következett be – a fiatal John Fitzgerald lett a Kennedy család „kiválasztottja”.

Fekete Rajmund szerint már nagyon fiatalon, egyetemi évei alatt megindult a jövőbeni elnök „felépítése”. A müncheni egyezményből írt szakdolgozatát könyv formájában megjelentették. A második világháborúból (amerikai hősként) hazatért fiatal Kennedyt édesapja komoly összegekkel támogatta, így sikeres kampányt folytathatott, amely eredményeként kongresszusi képviselő lett. Fekete Rajmund – JFK akkoriban meglehetősen unortodox kampányával kapcsolatban – beszámolt arról, hogy a politikus door to door kampányt folytatott, valamint női teadélutánt szerveztetett, amelyeken előadásokat tartott a megjelenteknek. Ritkaságszámba ment, hogy egy politikus gyárakat keressen fel, ám ő megtette: bemutatkozott, „eladta magát” a munkásoknak, új színt hozva ezzel a politikai kommunikáció világába. Eltökéltségére, politikai profizmusára jó példa, hogy a Nixonnal való elnöki vitáját megelőzően a kampánycsapata öltöztette fel, ő pedig a megfáradt, sántikáló Nixon mellett tettre kész, határozott, sármos férfiként beszélt a nézőkhöz. Beiktatásakor tartott, komoly előkészítő munkát követően megírt beszédében lendületet adott elnökségének. Ekkor hangzott el például az ikonikus „ne azt kérdezzétek, mit tehet az országotok értetek; azt kérdezzétek, mit tehettek ti az országotokért!” gondolata, illetve a „fáklya új kézbe kerül” kijelentése – mutatott rá Fekete Rajmund. Utóbbi megjegyzés egyértelműen annak szólt, hogy egy negyvenhárom éves politikus foglalta el az elnöki széket (a legfiatalabb az elnökök sorában), valamint annak, hogy ő az első elnök, aki már a huszadik században született. Nem meglepő, hogy elfogadottsága beiktatását követően a magasba szökött.

Elnöki időszakában is folytatta a médiában való professzionális megjelenését, sajtótájékoztatókat tartott, ahol nem is az egybegyűlt újságírókhoz, hanem a több tízmillió tévénézőhöz szólt. Felismerte és kiválóan kihasználta a televízió adta lehetőségeket – közölte Fekete Rajmund. Politikai szerepének kiteljesedésében nagy támasza volt francia gyökerekkel bíró felesége, Jackie Kennedy, aki tanult nőként felmérte azt, hogy neki a háttérben kell maradnia, és mindenben támogatnia kell politikus férjét. John Fitzgerald Kennedy elnöki időszakában leginkább a külpolitikára fordított nagy figyelmet, nem akart elmerülni a belpolitika „mocsarában”. 1961-es megválasztását követően zajlottak a hidegháború legforróbb pillanatai: a kubai rakétaválság, a berlini fal felépítése mind-mind erre az időszakra esett.

Fekete Rajmund kifejtette, nagy nyomás nehezedett a fiatal elnökre, pláne azt követően, hogy a kubai rezsim megbuktatására irányuló Disznó-öbölbeli invázió csúfos kudarcot vallott, amely után a hadsereg vezetése és a CIA is neheztelt rá. Sikerrel kommunikálta viszont a kubai rakétaválság nyomán kialakult rendkívül feszült nemzetközi helyzetet, és (Hruscsov szovjet pártfőtitkárral szemben) sikerült magáról kialakítania a „béke őrzője” képet. Mi több, a berlini fal felhúzásakor is felülemelkedett a szovjeteken, amikor kijelentette, Moszkva gyengeségét mutatja a fal, amelyre azért van szükség, nehogy annak túloldaláról tömegek szökjenek át a szabad világba.

A Hruscsov által fiatalnak, tapasztalatlannak tartott John Fitzgerald Kennedy sikerrel tárgyalt De Gaulle tábornokkal, ám sikerét nagyban köszönhette Jackie-nek, aki kiváló francia nyelvtudásával, francia ruhákban megjelenve nemcsak a politikust, de a francia közvéleményt is lenyűgözte.

Az intézetigazgató elmondta, saját népszerűségének zuhanása miatt – illetve egy lehetséges pártszakadás megakadályozása okán – látogatott Dallasba 1963 novemberében Kennedy, aki a polgárjogi törvény megalkotásával sok ellenséget szerzett Texasban. Woodrow Wilson volt az utolsó elnök, aki ellátogatott az államba. Mivel közelebb szeretett volna kerülni az emberekhez, Kennedy utasította biztonsági embereit az elnöki limuzin tetejének leszerelésére, ám így könnyű célponttá vált Lee Harvey Oswald számára – legalábbis a hivatalos állásfoglalások szerint. A kommunista férfit magányos merénylőnek kiáltotta ki az esetet vizsgáló Warren-bizottság, amely mindent megtett annak érdekében, hogy gyorsan lezárja a nyomozást, és ne bukkanjon szovjet szálra, mert az atomháborúhoz vezetett volna. Fekete Rajmund közölte továbbá, több sebből vérzik a magányos merénylő teóriája, a merénylet mögött akár a CIA, az FBI, a kubai emigránsok, vagy épp a maffia is állhatott. Véleménye szerint a közelmúltban nyilvánosságra hozott akták nem fogják felfedni az igazságot.

Az elnök tragikus halálát követően Jackie volt az, aki felépítette és ápolta a Kennedy-mítoszt, megszervezte az állami temetést, elérte, hogy a Capitoliumban is felravatalozzák az elhunyt elnököt, aki előtt bárki leróhatta kegyeletét. Szintén Jackie Kennedy volt az, aki gondoskodott arról, hogy örök láng fényeskedjen az Arlingtoni Nemzeti Temetőben halott férje emlékére – emlékeztetett Fekete Rajmund.

Az orosz-ukrán háború kapcsán az intézetigazgató rámutatott, az első világháború kirobbanása jelentős hasonlóságot mutat az orosz-ukrán háború kitörésével. Egy jóléti világ gyakorlatilag fejest ugrott a fegyveres konfliktusba, sokan szinte ünnepelték annak kitörését. A teljes Nyugat politikai elitje támogatja a háborút, és ez nagy baj, mert Oroszországot nem tudják megszűntetni, és az is fontos kérdés, mi lenne egy esetleges nyugati győzelmet követően – tette fel a kérdést Fekete Rajmund.