Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1914. február 27-én született Szolnokon. Famunkásként került kapcsolatba a munkásmozgalommal.
1932-ben a KMP szolnoki területi titkárságának vezetője lett. 1933-ban letartóztatták. Szabadulása után a fővárosba költözött. 1945-1950 között az MKP, majd MDP Jász-Nagykun-Szolnok megyei párbizottságának titkára, majd 1950-1952-ben az MDP KV mezőgazdasági osztályvezető-helyettese. 1955-1967 között a Termelőszövetkezeti Tanács titkárságának vezetője. 1967-től nyugdíjazásáig a TOT titkára.
Az Országos Tervhivatal elnökhelyettese 1952. augusztus 3. és november 14. között, majd begyűjtési miniszter 1954. július 6-ig. Parlamenti képviselő volt 1946-1967 között.
1980. november 21-én hunyt el Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1914. február 27-én született Szolnokon paraszti családban.
A fiatal Tisza József politikai nézeteire és tevékenységére Antal bátyja volt a legnagyobb hatással. Az elemi iskola hat osztályának az elvégzése után maga is bekapcsolódott az illegális kommunista párt különböző akcióiba: többek között röplapokat terjesztett.
1932-ben lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába, részt vett a magyarországi Vörös Segély munkájában. 1932-ben letartóztatták, 1935-ben szabadult, ekkor Budapesten maradt és a szemináriumok, sztrájkok, tüntetések egyik tevékeny szereplője volt.
1937 és 1939 között sorkatonai szolgálatot teljesített, ezután folytatta illegális párttevékenységét, ám 1940 áprilisában újból lebukott, letartóztatták: egy évig tartó fogházbüntetésre ítélték.
1944 áprilisában újra behívták és a keleti frontra vezényelték, ám fél év elteltével megszökött és a szovjet csapatokhoz állt. A frontvonal mögött egy magyar kommunista „igazolta”, akinek segítségével hazatérhetett.
1945. január 11-től az Magyar Kommunista Párt Szolnok városi titkára, egyben vármegyei titkár lett. Az 1945. november 4-i választásokon Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében pótképviselővé választották, 1946. november 28-tól tagja lett a Nemzetgyűlésnek. 1967. január 10-ig Szolnok megyében volt parlamenti képviselő.
Az 1948-as erőszakos pártegyesítést követően, egészen 1950. február 23-ig a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei pártbizottság titkári tisztét töltötte be, gyakorlatilag a vármegye első számú vezetőjévé lépett elő.
Legfontosabb – ám a lakosság által megvetéssel szemlélt – kinevezését 1952-ben kapta meg: begyűjtési miniszter lett. Minisztériuma felügyelte az erőszakkal végrehajtott beszolgáltatások lebonyolítását, amely során a magyar parasztságot gyakorlatilag kifosztotta a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Pozíciójában 1954 nyaráig maradt.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően a Magyar Szocialista Munkáspárt pártszervezője lett, teljes mellszélességgel támogatta a régi-új állampártot.
1967-ben egészségi állapotára hivatkozva nyugdíjazását kérte, ám társadalmi munkásként továbbra is számítottak rá a pártban.
1980. november 21- én halt meg a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1932-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945. január 11. – 1945. november: Az MKP Szolnok Városi titkára, vármegyei titkár.
1946. november – 1967. január 10.: Nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő.
1948. június – 1950. február 23.: Az MKP a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei pártbizottságának titkára.
1950. február 23. – 1952. augusztus 30: Az MDP KV Mezőgazdasági Osztályának helyettes vezetője.
1950. augusztus 30. – 1952. november 14.: Az Országos Tervhivatal elnökhelyettese.
1952. november 14. – 1954. július 6.: Begyűjtési miniszter.
