Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1924. április 18-án született. Apja szabó volt, a Tanácsköztársaság idején direktóriumi tag Hatvanban. A család 1929-ben Rákosfalvára költözött. Somogyi Sándor eredeti szakmája szerszámlakatos.
1942-től a szociáldemokrata párt, 1948-tól az MDP tagja lett. A szovjet megszállás után a szociáldemokrata párt függetlenített adminisztratív titkára lett a tizenötödik választókerületben. 1946 tavaszán a SZIM budapesti titkára lett. A két munkáspárt egyesítése mellett volt. 1948 tavaszán a MINSZ káder- és személyzeti osztályának vezetője volt. 1948 után elvégezte az MDP KV Pártfőiskoláját. A DISZ szervezésekor az intéző bizottság tagja, illetve a káder- és személyzeti osztály vezetője lett. 1957-ben részt vett a KISZ szervezésében majd 1957-1960 között a Budapesti pártbizottság munkatársa (a VIII. kerület instruktora). 1960-1963 között diák a Moszkvai Pártfőiskolán.
1963-1966 között az I. kerületi pártbizottság első titkára. 1966-1968 között osztályvezető a Budapest Városi Pártbizottságán. 1968-1970 között a KB Párt- és Tömegszervezetek Osztály helyettes vezetője. 1970-től 1983-ig a Budapesti pártbizottság PTO-s titkára.
1975. március 22. és 1985. március 28. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
Somogyi Sándor
1924. április 18-án született Hatvanban egy hatgyermekes munkás családjában. Szabó mesterségű apja az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság idején a helyi direktórium tagja volt. A bukást követően másfél év börtönbüntetésre ítélték, szabadulását követően rendőri felügyelet alatt állt. A család 1929-ben a fővárosba költözött. Négy polgári iskolai osztály elvégzését követően szerszámlakatos tanulónak állt egy magánzónál. 1942-ben a Standard Villamossági Rt.-nél helyezkedett el és belépett a Szociáldemokrata Pártba (SZDP).
Magyarország szovjet megszállását követően az SZDP rákospalotai szervezetének függetlenített titkárhelyettese lett. A pártban – fiatal káderként – ifjúsági vonalon tevékenykedett, egészen 1948-ig a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom nagy-budapesti titkára volt, ezt követően a Szakszervezeti Ifjúsági és Tanoncmozgalom nagy-budapesti titkárhelyetteseként működött. Ideológiai képzését elősegítendő, 1948-ban elvégezte az állampárt Pártfőiskoláját. 1950 májusában a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ) Személyzeti és Káderosztályának vezetőjévé nevezték ki. A kommunista irányítás alatt álló tömegszervezet, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) utasításait hajtotta végre, és az 1948-as, fokozatos hatalomátvétel egyik szereplője volt. Az egykori szocdem káder pályájának e szakaszából tisztán kiolvasható, hogy a kommunista párt ifjúsági vonalának egyik kulcsembere volt. Ifjúsági káderként megadatott neki, ami a korszak átlagpolgárának nem, Nyugatra utazhatott: megfordult Ausztriában, Finnországban, de Jugoszláviában is.
1953-ban – Borbély Sándor helyett – kinevezték a párt ifjúsági tömegszervezetének, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) Pest Megyei Bizottságának titkárává. Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése a DISZ Központi Vezetőségének ülésén érte, rögtön elítélte az „ellenforradalmat”, és azonnal kiállt a Kádár János vezette Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) politikája mellett.
Annak ellenére, hogy az ’50-es években tényezőnek számított az MDP ifjúságpolitikájában, az MSZMP is igényt tartott szolgálataira, így nem okozott meglepetést, hogy aktívan részt vett a régi-új állampárt ifjúsági szervezetének, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek a megalakításában. „Novemberben azt a feladatot kaptuk, hogy gyűjtsük össze a megbízható fiatalokat. […] Felosztottuk egymás közt a munkát, s hozzákezdtünk az ifjúsági mozgalom újjászervezéséhez” – emlékezett később.
1957-ben fővárosi vonalra helyezték, az MSZMP Budapesti Bizottságának politikai munkatársa lett a VIII. kerületben. Elsődleges feladata tagok toborzása és helyi pártszervezetek létrehozása volt.
1963-ban a főváros I. kerületébe került első titkárnak, innen nem egészen négy év múltával távozott, az MSZMP Budapesti Bizottságának osztályvezetője lett. Ezt követően áthelyezték, a Központi Bizottság (KB) Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetői székébe, majd, 1970-től – újra – fővárosi vonalra került: az MSZMP Budapesti Pártbizottságának Párt és Tömegszervezetek Osztályának titkára, a fővárosi pártszerv egyik csúcsvezetője lett. Arra érdemes káderként 1968-ban megkezdhette tanulmányait a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP), Pártfőiskoláján, 1975-ben pedig helyet kapott a párt „parlamentjében”, a Központi Bizottságban.
Életút, tisztségek:
1942-től a Szociáldemokrata Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945. április – 1946. június: Az SZDP rákospalotai szervezetének függetlenített titkár helyettese lett.
1946. június – 1948. április: A Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom nagy-budapesti titkára.
1948. április – 1949: A Szakszervezeti Ifjúsági és Tanoncmozgalom (SZIT) nagy-budapesti titkárhelyettese.
1949 – 1950. május: A SZIT Termelési és Szociálpolitikai Osztályának vezetője.
1950. május – 1952: A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Személyzeti és Káderosztályának vezetője.
1953. augusztus – 1955. november: A Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) Pest Megyei Bizottságának titkára.
1955. november – 1956. november: A DISZ Központi Vezetősége (KV) DISZ- szervezetek Osztályának vezetője.
1957 – 1963: A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága munkatársa.
1963. július 29. – 1967. január 25.: Az MSZMP I. kerületi Bizottságának első titkára.
1967 – 1970: Az MSZMP Budapesti Bizottságának Ipari, Közlekedési és Városgazdálkodási Osztályának vezetője, a KB Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője.
1970. november 1. – 1989. június 26.: Az MSZMP Budapesti Pártbizottságának tagja.
1970. november 1. – 1983. október 18.: Az MSZMP Budapesti Pártbizottsága Párt és Tömegszervezetek Osztályának titkára.
1975. március 22. – 1985. március 28: Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) tagja.
