Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1929. február 17-én született Miskolcon. Vegyészmérnöki diplomát szerzett.
1952-1955-ben hadmérnök a honvédelmi minisztériumban. 1955-1959 között aspiránsként tanult Moszkvában. 1959-1962-ben a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet igazgatóhelyettese, 1962-1973 között a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója, 1973-1974-ben az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója.
Nehézipari miniszterhelyettes 1974-1975-ben, nehézipari miniszter 1975-1980 között.
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megbízták a belgrádi magyar nagykövetség vezetésével 1981-1985 között.
Kommunizmuskutató Intézet
Simon Pál
1929. február 17-én született Miskolcon (Borsod vm. székhelye), munkáscsaládban. Korán dolgoznia kellett egy pékmester mellett segédként, ami azt is jelentette, hogy a családnak minden nap jutott egy fél kenyér a munka fejében. Az elemi és polgári iskola elvégzése után egy evangélikus líceum tanítóképzőjében tanult tovább, majd jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karára. Mint a „fényes szelek” nemzedékének tagja, a többi munkás-paraszt származású gyermekkel együtt nagy lelkesedéssel végezte tanulmányait és szép jövő előtt állt. Egyetemistaként igazgatói megbízást kapott az egyetem kollégiumában. Később ez a kollégium megszűnt, ezért a III. és IV. évfolyam alatt katonai kollégiumba kellett mennie, mert a szülők csak így tudták tanulását támogatni. Ez azt is jelentette, hogy katonai pályára fog kerülni. 1952-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerzett diplomájába bele is írták, hogy vegyész hadmérnök.
Az egyetem elvégzése után 1952 októberétől a Légierő Parancsnokság üzemanyag laboratóriumában mérnök főhadnagyként teljesített szolgálatot. 1955 szeptemberétől aspiráns volt a moszkvai Lomonoszov Intézetben, a Könnyűkémiai Technológiai Főiskolán képezte magát, 1959-ben a kémiai tudományok kandidátusaként tért haza.
1959-től a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben, az ország akkor legnagyobb kőolaj- és szénhidrogén-kutató intézetében dolgozott. Rövid idő alatt igazgatóhelyettesi beosztást kapott és reménykedett, hogy ő lehet majd az intézet igazgatója. Erre azonban nem került sor, mert más fontos beosztást kapott.
1962-ben kinevezték a Százhalombattán épülő Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatójának. Vezetése alatt épült fel a finomító és a tartálypark. Tizenegy évet töltött az üzemben igazgatóként, majd vezérigazgatóként. Ezt az időszakot pályafutása csúcspontjának tekintette, ekkor épült a MOL Rt. elődjének nagyüzeme, a Dunai Kőolajipari Vállalat. Százhalombatta közben várossá nőtt és az ország legdinamikusabban fejlődő települése lett.
1973-ban kinevezték az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatójának. Bár sok ellenállásba ütközött, vezetése alatt megváltozott a tröszt szerkezete, de munkáját már Bán Ákos, az új vezérigazgató fejezte be, mivel Simon 1974-ben a minisztériumba került: miniszterhelyettesi, majd 1975-től miniszteri pozíciót töltött be Lázár György kormányában. Nehézipari miniszteri pályafutását akkor fejezte be, amikor a bős–nagymarosi vízlépcső-rendszer építéséről megszületett a végleges döntés: nagyon határozottan kinyilvánított véleménye az volt, hogy erre a projektre nincs szükség. Ezután átszervezték a minisztériumokat, a három ipari minisztériumot összevonták; az új felállásban Simon Pál már nem kapott szerepet.
Ezután diplomáciai pályára került: 1981 májusa és 1985 októbere között Belgrádban képviselte az országot. Hazatérése után a Prodinform Műszaki Tanácsadó Vállalat vezérigazgatójaként dolgozott. 1991-ben ment nyugdíjba. 1980-ban címzetes egyetemi tanári címet kapott.
2021. február 26-án halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1947-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1962–1973: A Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója.
1973–1974: Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója.
1974. október 15. – 1975. július 4. A nehézipari miniszter helyettese.
1975. július 4. – 1980. december 31. Nehézipari miniszter.
1981. május 29. – 1985. október 27. Belgrádi magyar nagykövet.
