Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1928. január 4-én született. Szegényparaszti származású fiatalember, csatlakozott az erdélyi munkásmozgalomhoz.
Nagyváradi és kolozsvári illegális akciók után 1944 őszén, 17 évesen lett a kommunista párt tagja. A szovjet megszállás után ifjúsági vezetőként dolgozott Budapesten, a FÉKOSZ sajtóosztályának munkatársa, majd 1948-ban külügyi szolgálatba lépett.
Dolgozott a berni (1950-53), a belgrádi (1953-55), a washingtoni (1955-57) és a párizsi (1957-60) nagykövetségen. 1960-63-ban, majd 1968-69-ben főosztályvezető a Külügyminisztériumban, 1963-68 között kairói nagykövet, 1969-1970-ben külügyminiszter-helyettes, 1970-74 belügyminiszter-helyettes, 1974-től 1976-ig ismét külügyminiszter-helyettes, majd 1976-80 közt külügyi államtitkár. 1980-ban a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviseletének vezetője.
1975. március 22. és 1980. március 27. között az MSZMP KB tagja volt.
1986 tavaszán hunyt el.
Kommunizmuskutató Intézet
1928. január 4-én Bors községben (Borș, Románia), szegényparaszti családban. Szülei rokonszenveztek a munkásmozgalommal. Elemi iskolába Nagyváradra, gimnáziumba Kolozsvárra járt. 1941-ben apját illegális kommunista tevékenység miatt a rendőrség letartóztatta, a család ekkor visszaköltözött Borsra. Szülőfalujában mezőgazdasági idénymunkákat végzett, majd Nagyváradon kifutó és segédmunkás volt a helyi sörgyárban. 1944 őszén lépett be a Magyar Kommunista Pártba (MKP), 1945 tavaszán a fővárosba költözött.
1946-ban a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége Sajtóosztályának előadójának nevezték ki, innen került a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséghez, az MKP ifjúsági szervezetének számító szervezet politikai munkatársa lett.
A fordulat évében, 1948-ban helyezték a Külügyminisztériumba: a költségvetési osztályra irányította a Magyar Dolgozók Pártja. Pályafutásának meredek felfelé ívelésében nagy szerepet játszott az MKP gyakorlata: a II. világháború előtt és alatt esetlegesen kompromittálódott hazai kommunistákban nem – vagy legalábbis nem teljesen – bíztak, így 1945 után fiatal, ismeretlen kádereknek szavaztak bizalmat. 1948 őszén kezdte meg féléves tanulmányait a diplomáciai káderképzőben, a Külügyi Kollégiumban, ahonnan visszakerült a minisztériumba segédfogalmazónak. Innen a minisztérium Politikai Osztályra irányították, a román és albán ügyek referensének.
1950-ben kiküldték a berni magyar nagykövetségre, attasénak, illetve II. osztályú titkárnak. Ebben az időben már a Belügyminisztérium (BM) titkos munkatársa volt. 1953-ban rövid időre hazarendelték, majd a belgrádi, később a washingtoni követségre vezényelték másodtitkárnak, ami mindkét esetben fedett hírszerzői állás volt. USA-béli külszolgálata idején részt vett a magyar állandó ENSZ-képviselet felállításában.
1957-ben kiutasították az USA-ból, hazatért, ám hamarosan Párizsba küldték, ahonnan 1960-ban hívták haza. Ekkor a Külügyminisztérium IV. Területi Osztályának (a NATO-országok Osztályának vezetője) lett. 1963 júliusában az arab világ akkori vezetőjének, egyúttal fontos szovjet szövetségesnek számító Egyesült Arab Köztársaságba (Egyiptomba) helyezték nagykövetnek; egyúttal a magyar diplomáciai képviseletet Etiópiában, a Jemeni Arab Köztársaságban, Líbiában és a Szudáni Köztársaságban is ellátta.
1968-as hazarendelését követően a külügy Protokoll Főosztályának vezetője lett. 1970 tavaszán miniszterhelyettesnek nevezték ki a külügyben. Ez év novemberében – előéletére tekintettel nem meglepő módon, de éles váltással – kinevezték a belügyminiszter állambiztonsági ügyekkel foglalkozó helyettesének; egyidejűleg átvette át a III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség vezetését.
A belügyben négy évig szolgált, innen megint az ismerős terepre, a külügybe került (vissza), miniszterhelyettesnek, majd államtitkárnak. Ezt követően haláláig a New York-i magyar állandó ENSZ-képviseletet vezette.
Pályafutása jól példázza a külügyi és a belügyi apparátus szoros összefonódását: Rácz mind külügyi, mint pedig belügyi vonalon nagyon magasra jutott, jelentős karriert futott be. Felesége, Horváth Magdolna a Belügyminisztérium III/I-es Csoportfőnökségén hírszerző tiszt volt.
Hosszú betegség után 1986. március 22-én halt meg Budapesten. Temetésére a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában került sor.
Életút, tisztségek:
1944-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1946 – 1948: A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége Sajtóosztályának előadója.
1948. január-október: A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség munkatársa és a Magvető c. ifjúsági lap szerkesztője.
1948. október – 1948. november: A külügyminisztérium Költségvetési Osztályának munkatársa.
1948. november – 1949. április: A Külügyi Kollégium hallgatója.
1949. június – 1950. május: Segédfogalmazó, majd a referens a Külügyminisztérium Politikai Osztályán.
1950. május – 1953: A Magyar Népköztársaság berni nagykövetségének attaséja, II. osztályú titkára.
1952–1963: A Belügyminisztérium (BM) munkatársa.
1953: A Külügyminisztérium Politikai Osztályának előadója.
1953 – 1955: A Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetségének II. osztályú titkára.
1955 – 1957: A Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövetségének II. osztályú titkára.
1957 – 1960: A Magyar Népköztársaság párizsi nagykövetségének II. osztályú titkára.
1960 – 1963: A Külügyminisztérium IV. Területi Osztályának vezetője.
1963. december 8. – 1968. augusztus 31. A Magyar Népköztársaság kairói nagykövete, akkreditálva a Jemeni Arab Köztársaságban, Líbiában és a Szudáni Köztársaságban.
1963. december 8. – 1965. szeptember 9. Addisz-abebai nagykövet.
1968. szeptember – 1970. március 20. A Külügyminisztérium Protokoll Osztályának vezetője.
1970. március 20. – 1976. november 24. Külügyminiszter-helyettes.
1970. november 24. – 1974. január: Belügyminiszter-helyettes, a III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség főnöke rendőr vezérőrnagyi rangban.
1974. január – 1976. augusztus 15. Külügyminiszter-helyettes.
1976. augusztus 15. – 1980. június 4. Külügyminisztériumi államtitkár.
1975. március 22. – 1980. március 27. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1980. június 11. – 1986. március: A New York-i magyar állandó ENSZ-képviselet vezetője.
