Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1932. június 8-án született Kabán (Hajdú megye). Gépészmérnöknek tanult, majd 1956-tól tanársegéd, 1959-1961 között az NME adjunktusa lett.
1963-tól az MSZMP KB munkatársa, majd alosztályvezetője, 1970-1973 között az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője.
Művelődési miniszter 1973-1974 között. Mint miniszter az Országos Közművelődési Tanács alelnöke is volt. 1974. április 29-én öngyilkos lett.
Kommunizmuskutató Intézet
1932. június 8-án született Kabán (Hajdú vm.). Édesapja elemi iskolai tanító volt. A négy elemi iskolai osztályt szülőhelyén végezte. 1942-től a Debreceni Református Kollégiumban tanult, 1950-ben tett érettségi vizsgát. 1948–49-ben népi kollégista volt.
1950 szeptemberében kezdte meg felsőoktatási tanulmányait az akkor felállított miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. 1954-ben szerszámgépész szakon szerzett diplomát. Végzése után tanársegédi állást kapott a Mechanika Tanszéken. 1957–59-ben mellékállásban dékáni titkárként dolgozott a Kohómérnöki Karon. 1959-től 1963-ig adjunktus volt.
Egyetemistaként a „fényes szelek” nemzedékének más tagjaihoz hasonlóan, rögtön bekapcsolódott a „mozgalmi munkába”. Már az első évfolyamon belépett a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP), és ő lett a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) évfolyambizottságának titkára. 1953 őszétől, az enyhültebb légkörben, még hallgatóként, ő lett az egyetem DISZ-szervezetének titkára. 1954–56-ban az MDP egyetemi bizottságának szervezőtitkáraként dolgozott, oktatói munkája mellett félállásban. Ezt a párttisztségét a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjaként is betöltötte, 1960. szeptemberig.
1963-ban áthelyezték a pártközpontba. A központi pártapparátusban a Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályán lett politikai munkatárs, majd alosztályvezető. 1970. november 28-án nevezték ki a szellemi életet irányító osztály vezetőjévé, 1973 novemberéig töltötte be tisztségét.
Az ideológia „enyhülés” kezdeti éveiben került a pártközpontba ez a „jóindulatú karrier-funkcionárius”. Az évek során közvetíteni próbált a tisztogatók és a kiszemelt áldozatok között – mint személyes sorsának tragikus végkifejlet mutatja, kevés sikerrel. Jó néhány kortársához hasonlóan, lélekben ő is felőrlődött a „kétfrontos” egyensúlyozásban, amelynek hasznosságában – szintén kortünet volt ez is – kezdetben feltétlenül hitt.
1973. augusztus elején, Ilku Pál halála után őt nevezték ki művelődésügyi miniszterré. Ekkor már zavart elmeállapotban lehetett: értelmiségi körökben az a történet keringett róla, hogy egy alkalommal dolgozószobája perzsaszőnyegén ülve fogadta a megbeszélésre érkező helyetteseit, akiket maga mellé invitált… 1974. április végén miniszteri dolgozószobájában önkezével vetett véget életének. „Életében szidtuk, halálát sajnáltuk” – emlékezett rá egy kortársa.
Minisztersége idején alelnöke volt az Országos Közművelődési Tanácsnak és az Állami és Kossuth-díj Bizottságnak, elnöke az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanácsnak.
Életút, tisztségek:
1950-től a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1957-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1970. november 28. – 1973. november 1. Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális osztályának vezetője.
1973. augusztus 3. – 1974. április 29. Művelődésügyi miniszter.
