Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1911. május 21-én született Nagyalásonyban. 1929-32 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. 1935-39 között a párizsi Sorbonne-on tanult.
1931-től részt vett a munkásmozgalomban. Harcolt a francia ellenállásban. 1945-ben hazatért. Az MKP Budapesti Bizottsága, majd a KV Káder osztályain dolgozott. 1947-49 között miniszteri tanácsos a Külügyminisztériumban. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, 1954-ben rehabilitálták. 1954-55-ben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója volt. 1956-ban osztályvezető volt a Külügyminisztériumban, majd 1956-tól Magyarország állandó ENSZ-képviselője lett (1962-ig). 1961-68 között a külügyminiszter első helyetteseként dolgozott, 1968-tól 1974-ig párizsi nagykövet, majd 1976-tól Magyarország állandó UNESCO-képviselője lett. Az MSZMP KB tagja volt 1975. március 22. és 1988. május 22. között.
Kommunizmuskutató Intézet
1911. május 21-én született Nagyalásonyban (Veszprém vm.), egy evangélikus tanító családjában. A helyi elemi iskola elvégzése után a Pápai Református Főiskolán tanult. 1929-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatott tanulmányokat, 1932-ben tanári diplomát szerzett. A munkásmozgalomhoz 1931-ben csatlakozott, de már 1932-ben lebukott, ennek következtében letartóztatták és kizárták az egyetemről.
1935-ben Párizsba távozott, ahol a nagyhírű Sorbonne-on folytatott tanulmányokat, közben baloldali körökben mozgott. A II. világháború kitörésekor nem tért haza, hanem önkéntesként vett részt a francia ellenállásban. A háború befejezését követően visszatért Magyarországra, és azonnal bekapcsolódott a Magyar Kommunista Párt (MKP) munkájába. Először az MKP Budapesti Bizottságán, majd a párt Központi Vezetősége Káderosztályán végzett politikai munkát.
1947-től külügyi vonalon tevékenykedett a minisztériumban, 1949-ben Párizsba akkreditálták, ahol a követség első tanácsosa lett. A Magyar Dolgozók Pártján belüli első nagyobb tisztogatási hullám során került Rákosiék látóterébe, mint Rajk László külügyminisztériumi bizalmasa. A Szovjetunióban már kipróbált forgatókönyv szerint kémkedéssel gyanúsították meg és 1949. június másodikán letartóztatták. Személye – túl azon, hogy Rajkhoz jó viszony fűzte – azért is volt „ideális” egy koncepciós perhez, mert a világháború előtt Nyugat-Európában tartózkodott, így a kémkedés vádja szinte adta magát. 1950 nyarán életfogytiglani fegyházra ítélték. 1954-ben szabadult, a következő évben rehabilitálták.
Börtönénévei során került kapcsoltba Aczél Györggyel, aki a Sztálin halálát követő viszonylagos enyhülés idején személyesen közölte vele: felesége „odakint” öngyilkos lett. 1954-es szabadulását után politikamentes pozícióban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vezetője lett. 1956 nyarán a Külügyminisztérium állományába helyezték, októberben, néhány nappal a forradalom kitörése előtt megbízták az athéni magyar követség vezetésével.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően a Magyar Szocialista Munkáspárt is külügyi vonalon foglalkoztatta. 1956 és 1961 között Magyarország állandó ENSZ-képviselője, 1961-től külügyminiszterhelyettes, majd 1968-tól párizsi nagykövet volt.
1974-es nyugdíjazását követően ugyan az állampárt Központi Bizottságának tagja lett, ám ez már – saját, előrehaladott kora miatt is – viszonylag súlytalan pozíciónak bizonyult.
1996. szeptember 21-én halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948 júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956 novembertől az Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1947–1949: A Külügyminisztérium tanácsosa.
1948. szeptember – 1949. január: A Külügyminisztérium Elnöki Osztályának vezetője.
1949. január – 1949. június 2. A Magyar Népköztársaság párizsi követségének első tanácsosa.
1950. július 29. Életfogytiglani fegyházra ítélik.
1954–1956: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója.
1956. október 18. – 1957. január 22. Athéni követ.
1957. január 22. – 1957. április 25. Magyarország állandó képviselője az ENSZ-ben.
1957. április 25. – 1962. január 13. Magyarország ENSZ-nagykövete.
1961. szeptember 24. – 1968. június 27. A külügyminiszter első helyettese.
1968. augusztus 25. – 1974. november 27. A Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete.
1975. március 22. – 1988. május 22. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
