Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1927. május 13-én született Egervölgyben (Vas megye). 8 gyermekes családból származik. Két gyereke van. Egervölgyben és Szombathelyen járt elemi iskolába. 1946-ban érettségizett a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban. Ezután az Állami Műszaki Főiskolára, majd a Budapesti Műszaki Egyetemre járt, ahol 1951-ben diplomázott. Tanult a Szovjetunióban és Angliában is.
1951-től a néphadsereg állományába került: előbb tervezőmérnök, majd a Repülő Műszaki Tiszti Iskola villamos tanszékének vezetője. 1957-től villamosmérnökként dolgozott a Híradástechnika Szövetkezetnél. 1963-tól műszaki vezető, 1973-tól a szövetkezet elnöke. 1981-től a Híradástechnikai Tudományos Egyesület vezetője is. 1986-tól az OKISZ elnöke. 1985. március 28. és 1989. október 6. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
1927. május 13-án született Egervölgyben (Vas vm.) egy nyolcgyermekes kisparaszti családban. Alapfokú iskoláját Szombathelyen végezte, majd a fővárosban tanult tovább, ahol a Magyar Állami Kandó Kálmán Műszaki Középiskolában maturált 1946-ban.
Az Állami Műszaki Főiskola esti tagozatos hallgatója lett, majd ennek a Budapesti Műszaki Egyetembe történő beolvadását követően utóbbi intézményben tanult, ahol 1951-ben kapott villamosmérnöki oklevelet. A fiatal mérnök a Magyar Néphadsereg állományába került, ahol az első időkben repülőmérnökként tevékenykedett, majd a Repülő Tiszti Iskola villamos tanszékét vezette; ez a pozíció komoly előrelépésnek számított karrierjében. A hidegháború éveiben a Magyar Néphadsereg, a honvédelem és a haditechnikai ipar területén kiemelt pozícióban – természetesen – csak megbízható káderek tevékenykedhettek, számos esetben a szakértelem kevesebbet ért a párthűségnél. (Köveskuti ugyan ekkor még nem volt párttag, mégis megkapta a tanszékvezetői állást.) 1954-ben abban a kiváltságban részesült, hogy a Szovjetunióba mehetett tanulni, ahol 1954–55-ben repülőmérnöki diplomát szerzett.
1957-től a Híradástechnikai Szövetkezet állományába került, ahol számos funkciót betöltött: villamosmérnök, műszaki vezető, és elnök is volt az évek során. Pozíciójához 1961-ben azért szerzett párttagkönyvet is: ekkor lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). Mi több, 1975-től tíz éven keresztül tagja volt a budapesti pártbizottságnak is. 1985 tavaszán bekerült a párt Központi Bizottságába.
Pártfunkciói mellett több szervezetnek, egyesületnek is tagja volt, megjegyzendő, a hetvenes években Nagy-Britanniában képezhette magát tovább a híradástechnika területén, amely – hasonlóan a szovjet tanulmányokhoz – fölöttébb kiváltságos dolognak számított.
1990–91-ig elnöke volt a Híradástechnikai Tudományos Egyesületnek és a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének (OKISZ). A rendszerváltoztatást követően politikai szerepet nem vállalt, az üzleti szférában tevékenykedett.
2014. május 21-én halt meg Budapesten.
Életútja, tisztségei:
1950–1951: Rádiómérnöki, majd villamosmérnöki oklevelet szerez.
1951–1956: Repülőmérnök, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola tanszékvezetője.
1957–1963: Villamosmérnök a Híradástechnikai Szövetkezetnél.
1961 –1989. október 7. A Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1963–1973: A Híradástechnikai Szövetkezet műszaki vezetője.
1973–1992: A Híradástechnikai Szövetkezet elnöke.
1975. március 2. – 1985. május 2. Az MSZMP Budapesti Bizottságának tagja.
1980. április 4. Megkapja az Állami Díjat.
1981–1990: A Híradástechnikai Tudományos Egyesület elnöke.
1985. március 28. – 1989. október 6. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1986. június –1991. február 7. A Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének (OKISZ) elnöke.
1993-tól: A Híradástechnika Trade Kft. igazgatója.
