Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1914. szeptember 12-én született Budapesten. 1933-1937-ben alkalmi munkás, 1937-1942 között péksegéd.
1939-ben a KMP tagja lett. 1942-ben az ÉMOSZ budapesti titkára, 1943-1945 között alkalmi pékmunkás. 1945-től az ÉMOSZ, majd ÉDOSZ elnöke, 1948-tól főtitkára. 1950-től az MDP KV államgazdasági osztályának munkatársa. Parlamenti képviselő 1949-1953 között.
Az élelmezési miniszter első helyettese 1951-1952-ben, élelmiszeripari miniszterhelyettes, illetve a miniszter első helyettese 1952-1957-ben, közben mint a közellátási kormánybizottság tagja és az élelmiszeripari minisztérium vezetője 1956-ban, a volt élelmiszeripari minisztérium ügykezelésének vezetője 1957-ben, az élelmezésügyi minisztérium megbízott vezetője 1957-ben. Élelmezésügyi miniszter 1957-1967 között.
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, prágai magyar nagykövet 1967-1970, illetve berlini magyar nagykövet 1970-1974 között.
Kommunizmuskutató Intézet
1914. szeptember 12-én született Budapesten, munkáscsaládban. Apja gépszerelőként dolgozott. Négy polgári iskolai osztályt végzett, majd péknek tanult. 1945-ig szakmájában dolgozott, illetőleg alkalmi munkákból tartotta fönn magát.1937-ben belépett a szakszervezetbe
Huszonhárom évesen kapcsolódott be a munkásmozgalomba, 1939-ben belépett az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjába. Párttagságával párhuzamosan az 1905-ben – éppen a sütőmunkások által – életre hívott Élelmezési Munkások Országos Szövetsége (ÉMOSZ) (budapesti) titkára lett; pozícióját egészen 1942-ig betöltötte.
A II. világháború idején rövid időre letartóztatták, ám kiszabadulását követően az ellenállási mozgalom soraiba került 1944-ben. Magyarország szovjet megszállását követően az ÉMOSZ elnöki tisztét töltötte be, majd az Élelmezési Munkások Országos Szövetsége főtitkára lett. Vezető titulusait mindennemű végzettség nélkül kapta meg a káderhiánnyal küszködő Magyar Kommunista Párttól, amelynek elkötelezett híve volt – épp ezért nem meglepő, hogy 1947-ben bekerült a viszonylag súlytalanul működő országgyűlésbe.
1949-ben a Pártfőiskolára küldték, 1950. júliustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Államgazdasági Osztályának munkatársa lett. A fordulat évét követően létrejött állampárt kiemelt élelmezésügyi káderei közé került: 1950 nyarától az MDP Központi Vezetősége Államgazdasági Osztályára került, majd állami pozícióba helyezték. A legsötétebb diktatúra időszakában került miniszterhelyettesi pozícióba, mégpedig az élelmezés területén. Ennek jelentősége a beszolgáltatások, az erőszakos padlássöprések időszakában különösen hangsúlyos volt.
1956 novemberétől teljes mellszélességgel kiállt Kádár János megtorló politikája mellett, s ennek eredményeképp 1957 májusáig vezette (különböző titulusokkal) az élelmezésügyi minisztériumot.
A kádári megtorlásokat követő „enyhülés” időszakában is a kiemelt élelmezési csúcsszerv legmagasabb fokán maradt. Ez a beosztás kulcsfontosságúnak minősült, már csak azért is, mert az élelmezési színvonal emelése, a közellátás javítása döntő fontosságú volt a Magyar Szocialista Munkáspárt életszínvonal-politikájának biztosításában. Az új rezsim azzal is különbözni kívánt elődjétől, hogy a lakosság élelmiszer-ellátását mindenáron biztosítja.
Kovács éppen egy évtizeden keresztül vezette minisztériumát, amelyet akkor összevontak a földművelésügyi tárcával. A távozó miniszter – mintegy fájdalomdíjként – megkapta a prágai, majd a kelet-berlini nagyköveti széket, mindennemű diplomáciai jártasság nélkül.
Hetvenkét évesen, 1986-ban hunyt el.
Életút, tisztségek:
1939-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1942–1945: Az Élelmezési Munkások Országos Szövetségének (ÉMOSZ) és az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezetének (ÉDOSZ) budapesti titkára.
1945–1948: Az ÉDOSZ elnöke.
1948–1949: Az ÉDOSZ főtitkára.
1949. június 8. – 1953. május 15. Országgyűlési képviselő.
1949 –1950. június: A Pártfőiskola hallgatója.
1950. július – 1951. január: Az MDP Központi Vezetősége Államgazdasági Osztályának munkatársa.
1951. január 27. – 1952. január 5. Az élelmezési miniszter első helyettese.
1952. január 5. – 1957. május 2. Az élelmiszeripari miniszter helyettese, illetőleg a miniszter első helyettese.
1956. november 12. – 1956. december 31. A közellátási kormánybizottság tagja és az élelmiszeripari miniszter első helyettese, az Élelmiszeripari Minisztérium vezetője.
1957. január 1. – 1957. február 1. A volt Élelmiszeripari Minisztérium ügykezelésének vezetője.
1957. február 1. – 1957. május 9. Az Élelmezésügyi Minisztérium megbízott vezetője.
1957. május 9. – 1967. április 14. Élelmezésügyi miniszter.
1967. június 16. – 1970. június 23. A Magyar Népköztársaság prágai nagykövete.
1970. november 3. – 1974. augusztus 30. A Magyar Népköztársaság kelet-berlini nagykövete.
