Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1921. szeptember 6-án született Nagyenyeden. Politikus, történész, irodalomtörténész.
1940-től az Eötvös-kollégium tagja, 1945 után ösztöndíjjal Párizsban tanult. 1949-1953-ban a Hungária, majd a Művelt Nép könyvkiadó szerkesztője, irodalmi vezetője, 1953-tól a Kiadói Tanács elnökhelyettese, 1955-1963-ban a Kiadói Főigazgatóság vezetője. 1963-1966 között az MSZMP KB kulturális osztályának vezetője. 1965-től az ELTE BTK egyetemi tanára, a francia tanszék vezetője, 1967-től rektorhelyettes. 1967-től az MTA levelező, 1976-tól rendes tagja, 1970-1971 és 1975-1982 között az Akadémia főtitkárhelyettese. 1971-1975-ben az MTA főtitkára. A kormány tudománypolitikai bizottságának elnökhelyettese 1981-ig. 1979-től a Sorbonne, 1987-től a római egyetem díszdoktora. Művelődési miniszter 1982. jónius 25. és 1988. június 29. között.
Kommunizmuskutató Intézet
1921. szeptember 16-án született Nagyenyeden (Aiud, Románia, 1920 előtt Alsó-Fehér vm.). Édesapja mészárossegédként dolgozott, anyja háztartásbeli volt. Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban végezte.
1940-től Eötvös-kollégistaként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt. 1941-től dolgozott francia fordítóként a Magyar Távirati Irodánál (MTI). 1944 októberében behívták katonának, a kiképzés után alakulatával Németországba szállították, ahol 1945-ben angol hadifogságba esett. 1946 tavaszán jött haza, újból az MTI-nél dolgozott, nyáron befejezte az egyetemet, francia–olasz–román szakos középiskolai tanári oklevelet és bölcsészdoktori fokozatot szerzett.
1947 őszétől két éven keresztül Párizsban volt ösztöndíjas, az École Normale Supérieure-ön tanult és a 1949-ben a Sorbonne-on is doktorált. Tanulmányai idején a párizsi Magyar Intézet titkáraként és az MTI párizsi kirendeltségének munkatársaként dolgozott. Hazatérését követően, 1949-ben lektori állást vállalt a Hungária Könyvkiadónál, később a Művelt Nép Könyvkiadó szerkesztője lett.
1952-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába (egy évvel korábban lett tagjelölt). 1953-ban az akkor felállított Kiadói Főigazgatóság helyettes vezetőjévé, 1955-ben vezetőjévé nevezték ki. (E hivatal feladata volt a hazai könyvkiadás „koordinálása”, ami a gyakorlatban minden kiadandó mű előzetes cenzúrázását és a kiadás engedélyezését jelentette.)
Főcenzori pozícióját a kádári Magyar Szocialista Munkáspárt regnálása idején is megtartotta. 1963 végén, a kulturális élet és az oktatásügy pártirányításának aktuális átalakítása során kinevezték a Központi Bizottság Kulturális Osztályának vezetőjévé. Ez a beosztás három évre a „támogatás–tűrés–tiltás” jegyében fogant, egyszerre diktatórikus és megalkuvásokra (is) ösztönző, Aczél György nevével fémjelzett kultúrpolitika egyik meghatározó alakjává tette.
Az állampárt kulturális és művelődéspolitikájának irányító pozíciói mellett jelentős egyetemi–akadémiai karriert is befutott: az Eötvös Loránd Tudományegyetem Francia Tanszékén tanított, rövid ideig tanszékvezető, 1967-től három éven át az egyetem rektorhelyettese is volt. Egyetemi tanári állásából 1988 végén nyugdíjazták. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) apparátusának kormány által kinevezett egyik vezetőjeként működött, felváltva volt főtitkár-helyettes és főtitkár.
1982 nyarán, még Lázár György miniszterelnöksége idején, ő váltotta Pozsgay Imrét a két évvel korábban az oktatási és a kulturális tárca összevonásával újra felállított Művelődési Minisztérium élén. Pozícióját összesen hat évig megtartotta, egy évig még Grósz Károly kormányában is.
Félszáz, magyarul és többek között franciául, németül, oroszul megjelent, általa írott és/vagy szerkeszett könyvében történettudományos, kultúr- és művelődéstörténeti, ill. -politikai kérdésekkel foglalkozott, amelyek között akad „kommunista hitvédelmi irat”, a diktatúra korszakának nyelvi és politikai befolyása alatt született dolgozat is. Főbb művei: II. Rákóczi Ferenc (R. Várkonyi Ágnessel) (1955), A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország (1966), Rákóczi tükör I–II. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról (R. Várkonyi Ágnessel) (1973), Az „új baloldal” ideológiája (1974), Függetlenség és haladás: Politikai gondolkodás a régi magyar függetlenségi harcok századaiban (1977), Új konzervativizmus és új jobboldal (1982), Magyarok és franciák: XIV. Lajostól a francia forradalomig (1985), A francia felvilágosodás (1986), A bujdosó Rákóczi (1991), Erdélyi történetek (2002), II. Rákóczi Ferenc külpolitikája (2002).
2010. január 17-én halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1953–1954: A Kiadói Főigazgatóság helyettes főigazgatója.
1953–1954: A Kiadói Tanács elnökhelyettese.
1955. szeptember (?) – 1963. december: A Kiadói Főigazgatóság főigazgatója.
1963. december 5. – 1966. december 3. Az MSZMP KB Kulturális Osztályának vezetője.
1965. augusztus 1. – 1988. december 31. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Kara Francia Nyelv és Irodalom Tanszékének egyetemi tanára.
1967. július 1. – 1970. június 30. Az ELTE rektorhelyettese.
1967. május 5. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja.
1970. február 15. – 1971. július 23. Az MTA főtitkárhelyettese.
1971. július 23. – 1972. június 5. Az MTA megbízott főtitkára.
1972. június 5. – 1975. május 14. Az MTA főtitkára.
1975. május 14. – 1982. június 30. Az MTA főtitkárhelyettese.
1975. május 14. – 1981. szeptember 1. A Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának elnökhelyettese.
1976. május 7. Az MTA rendes tagja.
1981. szeptember 26. Megkapja a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést.
1982. június 25. – 1988. június 29. Művelődési miniszter.
1982. július 1-től: Az Országos Közművelődési Tanács alelnöke, az Állami Díj- és Kossuth-díj Bizottság elnökhelyettese.
1988. június 28. Megkapja a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje kitüntetést.
