Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

Gyomán (Békés vm.) született 1925. augusztus 26-án, egy kőműves kisiparos családjában. Leánykori neve Bérci (Bérczi, Beinshroth) Etelka volt. Édesapja 1920-tól tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. Leánya ugyanakkor vallásos rokonoknál nevelkedett, miközben elvégezte a (felső) kereskedelmi iskolát. Itt érettségizett 1943-ban. 1943–44-ben a Leszámítoló Bank belvárosi fiókjában dolgozott gépírónőként.

„Kicsi leánykoromtól kezdve nagyon szerettem tanulni, de csak a felszabadulás tette lehetővé, hogy gondolhattam egyetemi továbbtanulásra. Építészmérnök akartam lenni. Fel is vettek a József Nádor Műszaki Egyetem építészmérnöki karára.” 1945 szeptemberében belépett a Magyar Kommunista Pártba, a következő év elején egy hónapos pártiskolára küldték. „1946 tavaszán részt vettem a Magyar Kommunista Pártnak azon a pártiskoláján, ahol felkészítették a fiatal kommunista aktívákat az egyetemista ifjúság megnyerésére, a marxista egyetemek létrehozására folytatott harcra. Mindezek közrejátszottak abban, hogy 1946-ban átiratkoztam az egyetem közgazdasági karára.” Egyetemi évei alatt bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba: előbb a XI. kerületben volt oktatási felelős, majd a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége központjában a káderosztály vezetője lett.

1948-ban tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP). 1950-ben szerzett diplomát. 1950-től különböző tisztségeket töltött be a párt központi apparátusában: ez év nyarán az MDP Központi Vezetősége (KV) Államgazdasági Osztályára helyezték politikai munkatársnak. Később a Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályon dolgozott. 1952 novemberében állami vonalra került, mégpedig a Minisztertanács Hivatalába, ahol a hivatalvezető helyettese lett. 1953 júliusában visszakerült a pártközpontba, kinevezték a Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztály alosztályvezetőjévé.  

1956 novemberében tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP). Az új nevű állampártban is a pártközpont munkatársa maradt több mint egy évtizeden keresztül; az Államgazdasági Osztályon dolgozott.

1967 elején, nyilván nem függetlenül osztálya átszervezésétől, a miniszteriális apparátusba helyezték: kinevezték belkereskedelmi miniszterhelyettessé. Négy év múlva ő lett a „női miniszter”. Az állampárt a látszat kedvéért egy-egy nőpolitikusnak is helyet szorított az államigazgatás legfelső polcain: 1949-ben választották meg az első magyar női minisztert Ratkó Anna személyében (ő a népjóléti, majd a névváltoztatás után az egészségügyi tárcát vezette), aki 1953-ig maradt posztján. 1955-től a könnyűipari tárca lett „női hitbizomány”, egészen a tárca megmaradásáig: előbb Nagy Józsefné vezette a minisztériumot 1971-ig, őt követte Keserűné.

1980. január első napján távozott posztjáról, amikor tárcája beolvadt az akkor felállított Ipari Minisztériumba. Ezt követően a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnöki tisztét töltötte be 1986-ig. Miniszterként 1975 és 1985 között tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának (KB).

1983. november végén Keserűné frissen szerzett jogosítvánnyal súlyos közlekedési balesetet okozott: a Farkasréti temető főbejáratánál a zebrán halálra gázolt egy gyalogost. Az áldozatot bizonyosan Poros Tamásnak hívták. Az Egyesült Vegyiművek [nyugalmazott?] [vezér]igazgatója, szintén P. T., a korabeli sajtó tudósítása szerint ez időben hunyt el; a gyászhírt december másodikán közölte a Pest Megyei Hírlap. A név és az időpont egyezése valószínűsíti, hogy ő volt az áldozat.

1957-től 1988 végéig működött a Koordinációs Bizottságról. „Az MSZMP KB adminisztratív ügyekért felelős titkára, a KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának vezetője, a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter, a legfőbb ügyész, valamint a legfelsőbb bíróság elnöke egy titokban tevékenykedő, de nagyhatalmú grémiumot működtetett 1957 és 1988 között. […] A koordinációs értekezlet hivatalos célja: összehangolni a bűnüldöző szervek tevékenységét a jogpolitikai elvekben, a törvényekben, határozatokban foglalt feladatok eredményes végrehajtása érdekében. Az értekezlet foglalkozott az MSZMP vezető szervei vagy a kormány elé terjesztendő olyan javaslatokkal is, amelyek a bűnüldöző munkát tervezték eredményessé tenni.” E a testület 1984 folyamán négy alkalommal foglalkozott Keserűné ügyével. „K. J.-né ügyében a nyomozást megszüntető [!] határozatot és az ezzel kapcsolatos ügyészi jóváhagyást felül kell vizsgálni. Az ügyben vádemelésre és bírósági eljárásra kerüljön sor” – írták január elején.  Március 5-én megismételték [!], hogy ügyészi vádemelésre van szükség. Július 2-án tudomásul vették, hogy „a Legfelsőbb Bíróság elnöke a K. J.-né ügyében hozott első fokú ítéletet – Poros Tamás özvegyének kérésére – törvényességi szempontból megvizsgálja”. Végül szeptember elején a bizottság „tudomásul vette a K. J.-né elvtársnő közlekedési balesete ügyében hozott legfelső bírósági ítéletet. Szükségesnek tartja, hogy az érdekelt szervek – az ilyen ügyek alaposabb tisztázása és egységesebb megítélése érdekében – az ügyben végzett munkájukból vonják le a tanulságokat.” Az ítélet 30 ezer Ft pénzbüntetés volt. Keserűné ekkor még tagja volt az MSZMP KB-nak, az eljárást lefolytató rendőri szervek első fokon nyilván ezért nem kívántak vádat emelni, noha az áldozat az ország egyik legnagyobb vállalatának vezetője volt, ezen felül a kommunista pártnak 1941 óta tagja. Minden részletében tanulságos történet, pláne ha azt is hozzátesszük, hogy a halálos gázolást az akkori Btk. fogházban letöltendő szabadságvesztéssel rendelte büntetni.

2018. április elsején halt meg Budapesten.

Életút, tisztségek:

1945. szeptembertől a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.

1950 nyár – 1952. november: Az MDP Központi Vezetősége (KV) Államgazdasági Osztályán politikai munkatárs.

1952. november – 1953. július: A Minisztertanács Hivatalának helyettes vezetője.

1953. július – 1956. október: Az MDP KV Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályának alosztályvezetője.

1956. november – 1967. január 12. Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Államgazdasági Osztályának munkatársa.  

1967. január 12. – 1971. május 12. A belkereskedelmi miniszter helyettese.

1971. május 12. – 1980. december 31. Könnyűipari miniszter.

1971. október 30. – 1989. június 25. A Magyar Nők Országos Tanácsa Elnökségének tagja.

1975. március 22. – 1985. március 28. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.

1981–1986: A Magyar Kereskedelmi Kamara társelnöke.