Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1901. április 6-án született Mikelakán (Arad megye). Gépészmérnök.
1924-1926-ban a Műegyetem tanársegéde, 1926-1939 között a Ganz-gyárban mérnök, 1939-1945-ben főmérnök, 1946-ban igazgató, 1947-ben helyettes vezérigazgató. 1948-1950-ben a NIKEX külkereskedelmi vállalat helyettes vezérigazgatója. 1950-1953 között külkereskedelmi minisztériumi főosztályvezető.
Külkereskedelmi miniszterhelyettes 1953-1954-ben, a külkereskedelemi miniszter első helyettese 1954-1957-ben, mint a közellátási kormánybizottság tagja a külkereskedelmi minisztérium ügykezelésének vezetője 1956-1957-ben, a külkereskedelmi minisztérium megbízott vezetője 1957-ben, külkereskedelmi miniszter 1957-1963-ban.
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, londoni magyar nagykövet 1963-1969 között.
1969. május 4-én hunyt el.
Kommunizmuskutató Intézet
1901. április 6-án született Mikelaka faluban (Arad vm., ma Micălaca, Románia). Középfokú iskolái elvégzését követően a Magyar Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet, majd ugyanitt tanársegédként helyezkedett el végzése évében, 1925-ben. Egyetemi ténykedését követően a fővárosi Ganz Villamossági Műveknél állt munkába 1926-ban, s egészen 1939-ig a gyárban dolgozott mérnökként. Ekkor a gyár főmérnöke, 1946-ban igazgatója, a következő évben pedig helyettes vezérigazgatója lett.
Kommunistaként a „fordulat évében” (1948-ban a Szociáldemokrata Párt – kényszerűen – egybeolvadt a Magyar Kommunista Párttal) tevékenyen részt vett a magyar külkereskedelem államosításában, szovjet mintájú központosításában és kivette a részét az állami külkereskedelem létrehozásából. (Az állampárti időkben a külkereskedelem az átlagpolgár számára irigyelt területnek számított, ugyanis az itt tevékenykedőknek számos olyan lehetőségük akadt, amelyek a tömegek számára elérhetetlenek voltak: például a nyugati utazások lehetősége.) Utóbbi tény okán – nem meglepő módon – a titkosszolgálat számos embere végzett fedett munkát a külkereskedelemben. Inczét 1948-tól a NIKEX (Magyar Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat) helyettes vezetőjévé nevezték ki.
Az 1950-es évek elején egyre feljebb lépdelt a hivatali ranglétrán: 1951 és 1954 között a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője volt, majd miniszterhelyettes (nyomatékosítsuk: a Rákosi-diktatúra idején, majd Nagy Imre alatt is), végül a miniszter első helyettese lett. 1955-ben tagja volt annak a delegációnak, amely Moszkvában egy lehetséges magyarországi atomerőműről tárgyalt.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően tagja lett a régi-új kommunista pártnak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, s haláláig a szervezet tagja maradt. Élvezte Kádár János bizalmát, aki olyannyira számított rá, hogy első és második kormányában is miniszteri széket adott neki.
1963-ban távozott a kormányból, de azért a rendszer gondoskodott róla, hiszen Európa egyik vezető országának fővárosába, Londonba került nagykövetnek, ám régi tisztségeivel ez nem volt összemérhető poszt.
Hatvannyolc évesen, 1969. május 4-én halt meg a fővárosban. Temetésére a Farkasréti temetőben került sor.
Életút, tisztségek:
1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1948–1951: A Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat (NIKEX) vezérigazgató-helyettese.
1951–1953: A Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője.
1953 – 1954. július 6. Külkereskedelmi miniszterhelyettes.
1954. július 6. – 1957. május 9. A külkereskedelmi miniszter első helyettese.
1957. március 1. – 1957. május 9. A Külkereskedelmi Minisztérium megbízott vezetője.
1957. május 9. – 1963. december 7. Külkereskedelmi miniszter
