Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1921. január 9-én született Budapesten, munkáscsaládban. Elvégezte az elemi és ipariskolát, géplakatosnak tanult. A Ganz Vagongyárban (1935–1938), a Weiss Manfréd Acél- és Fémműveknél (1939–1940), a Ganz Hajógyárban (1940–1941), végül a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyárban (1941) dolgozott szakmájában.

Önéletrajza szerint 1934-ben került kapcsolatba a szociáldemokrata mozgalommal, először a munkás tornászokkal, majd a szakszervezet ifjúsági csoportjával, ahol 1935-től vezetőségi tag, később titkár volt. 1938-ban belépett a vasasszakszervezetbe és szociáldemokrata pártba, bekerült a párt Országos Ifjúsági Bizottságába (OIB). Az OIB-n keresztül kapcsolódott be 1938-ban a kommunista mozgalomba. A Kommunisták Magyarországi Pártjába 1941-ben vették fel, párttagságát 1938-tól ismerték el.

1938-ban rövid időre letartóztatták, szabadulása után rendőri felügyelet alá helyezték. 1941-ben ismét letartóztatták, 2 év 2 hónapra ítélték. A Gyűjtőfogházban és a szegedi Csillagbörtönben raboskodott. 1944. januárban szabadult, a munkaszolgálat elől illegalitásba vonult. 1944. májusban újra lefogták, öt és fél hónap után a Honvéd Vezérkar Főnökének különbírósága 10 év fegyházra ítélte. 1944. novemberben egy Komáromba tartó rabvonatról több társával együtt megszökött. A bevonuló szovjet csapatok Pestszenterzsébeten elfogták, de innen is sikerült megszöknie. Emlékei szerint ekkor bekapcsolódott a fegyveres ellenállási mozgalomba.

1945-től a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) központi titkára, egyben a Magyar Kommunista Párt (MKP) Ifjúsági Titkárságának tagja volt. Földosztó biztosként részt vett az igen hangsúlyos földreform lebonyolításában. 1946-ban kinevezték a budapesti pártbizottság osztályvezetőjévé. Elvégezte a pártiskolát, továbbra is pártalkalmazottként, instruktorként dolgozott, majd ő lett az MDP Központi Vezetősége (KV) Szervezési Osztályának helyettes vezetője.

1949-ben (mindennemű előképzettség nélkül) a Honvédelmi Minisztériumba (HM) irányították, ezredesi rendfokozattal politikai főcsoportfőnök-helyettessé nevezték ki. 1952. november 7-én vezérőrnagyi rangot kapott. 1955-ben ráadásul megbízták az Országos Légoltalmi Parancsnokság vezetésével is. 1955 májusától, immár honvédelmi miniszterhelyettesként, megkapta a politikai főcsoportfőnöki beosztást – ezzel ő lett a hadsereg első számú politikai tisztje. (A politikai tisztek lényegesen nagyobb hatalommal bírtak, mint tiszttársaik, a kommunista ideológia terjesztése, az „ellenséges elemek” kiszűrése az állomány és a tisztikar közül is feladataik közé tartozott.) 1956. júliusban, a Rákosi leváltásáról határozó KV-ülésen – bár beosztásából következően ez már korábban is „járt volna” neki – beválasztották az MDP KV-be is.

A forradalom napjaiban azon tábornokok közé tartozott, akik szilárdan elkötelezték magukat a „néphatalom” mellett. Biztosra vehetjük, hogy részt vett KV október 24-én hajnalban megalakított Katonai Bizottságának munkájában: noha formálisan nem volt nem tag, mint a minisztérium egyik legmagasabb beosztású vezetője, aki ráadásul KV-tag is volt, pozíciójából fakadóan kapcsolódott be a „stáb” munkájába. Az október 26-i KV-ülésen „bekiabálva tiltakozott” Donáth Ferenc előterjesztését hallva, amely „nemzeti demokratikus” mozgalomként kívánta definiálni az eseményeket. A következő két napban a HM-ben székelő stáb a felkelők elleni különféle – egyébként pusztán katonai szempontból is teljesen irreális – katonai műveletek kidolgozásával volt elfoglalva. Közismert tény, hogy a HM keményvonalasai nem értettek egyet a Nagy Imre-kormány „kollaboráns” politikájával; így szinte természetes volt, hogy a Politikai Főcsoportfőnökségen felmerült valamiféle katonai diktatúra bevezetésének terve. A források egyértelműen azt mutatják, hogy Hazai kezdeményező szerepet játszott ebben a szervezkedésben. 1956. október 30-án felmentették miniszterhelyettesi tisztéből. November 1-jéig egyik ismerősénél, majd saját lakásán tartózkodott.

A Kádár-kormány november 27-én rendelkezett a megszüntetett államvédelmi szervek munkatársairól: őket – tekintet nélkül arra, hogy milyen területen teljesítettek szolgálatot – a Belügyminisztérium állományából el kellett bocsátani és le kellett szerelni, s valamennyiüket felülvizsgálat alá kellett vonni. Ugyanakkor a bábkormány – saját fegyveres erő híján – nem nélkülözhette a volt ÁVH-sok szolgálatait a fegyveres akciókban, a forradalmárok letartóztatásában stb. Ők rögtön csatasorba is álltak a szovjetek oldalán, csakhogy a reaktiválódó ÁVH, amennyire hasznos, annyira veszélyes volt a kormányzat számára, hiszen a „balos” erők – újbóli – fellépése kiszámíthatatlan következményekkel járhatott.

Hazait, aki a leginkább kompromittálódott vezetők közé tartozott, 1956. november közepén az új állampárt vezetői Moszkvába küldték. (Ott voltak már az erőszakszervezetek legmagasabb beosztású vezetői is.)

Aztán 1957 márciusában hazatérhetett. Időközben Kádárék megszervezték az új politikai rendőrséget, a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztályát. Ennek vezető posztjaira, a fentebb írtak ellenére, túlnyomó többségben volt ávósok kerültek. A két kivétel egyike volt Hazai: őt a kémelhárító osztály élére állították. (A másik „homo novus”, Hollós Ervin, a belső reakció elleni harc osztályát vezette.) 1962-ig számítottak szolgálataira a belügyben; egyébként egy rendfokozattal hátrébb sorolták, rendőr ezredes volt.

1962 nyarán a „régi gárda” számára is eljött a leszerelés pillanata. Őt magát az Esztergomi Szerszámgépgyár igazgatójává nevezték ki. 1984-ben nyugdíjazták.

Budapesten hunyt el 1998. november 7-én.

 

Életút, tisztségek:

1938-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (1939. decembertől Szociáldemokrata Párt), 1941-től (utóbb 1938-as párttagsággal) a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1945. januártól a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956 novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.  

1945. január – 1945. március: A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség országos központjának munkatársa.

1945: Elvégzi a három hónapos pártiskolát.

1945: Az MKP Budapesti Területi Bizottsága Tömegszervezési Osztályának osztályvezetője.

1945–1946: Az MKP Országos Ifjúsági Bizottságának titkára.

1946–1947: Az MKP Kispesti Bizottságának titkára.

1947–1948: Az MKP Központi Vezetősége (KV) Szervezési Osztályának instruktora.

1948 – 1950. május: Az MDP KV Központi Szervezési és Instruktor Osztályának instruktora, majd osztályvezető-helyettese.

1949. június 8. – 1953. május 15. Országgyűlési képviselő.

1950. május 15. – 1956. február 10. A Honvédelmi Minisztérium (HM) Politikai Főcsoportfőnökségének főcsoportfőnök-helyettese.

1950. május 23. Kinevezik ezredessé.

1952. november 7. Kinevezik vezérőrnaggyá.

1955 – 1956. október: A Magyar Néphadsereg Országos Légvédelmi és Légierő Parancsnokságának parancsnoka.

1956. február 11. – 1956. október 30. A HM politikai főcsoportfőnöke, a honvédelmi miniszter helyettese.

1956. július 18. – 1956. október 28. Az MDP KV tagja.

1956. december 22. Tartalékállományba helyezik.

1957. április 19. – 1957. május 2. A Belügyminisztérium (BM) Országos Rendőr-főkapitányság II/1. Osztályának (Politikai Nyomozó Főosztály [PNYF] Kémelhárító Osztály) vezetője.

1957. május 3. Rendőr ezredes.

1957. május 3. – 1962. július 23. A BM II/2. Osztályának (PNYF Kémelhárító Osztály) vezetője.

1962. augusztus – 1984: Az Esztergomi Szerszámgépgyár (1963-tól a Szerszámgépipari Művek Esztergomi Marógépgyára) igazgatója.

1985. február 16. – 1989. augusztus 25. Az MSZMP Budapest II. Kerületi Bizottságának tagja.