Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Művei
1923-ban született, Kisbecskereken. Először hentesként dolgozott.
1945-től párttag. 1948-ban a Húsipari Szakszervezet főtitkárhelyettese volt, majd ugyanebben az évben a SZOT alosztályvezetője lett. 1949-től az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárhelyettese, majd főtitkára. 1953-tól a SZOT-ban dolgozott, március 1-től a SZOT Elnökségének tagja lett. 1958-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökhelyettese lett.1962-től a KB Külügyi Osztály helyettes vezetője. A KB 1968 június i ülésén kinevezték osztályvezetővé. E tisztségét a KB 1970 február i plénumáig töltötte be, 1970. február 22-én kinevezték külügyminiszter-helyettesnek. A X. kongresszuson (1970 november ) a Központi Ellenőrző Bizottság tagja lett. Az 1971 április i KB-ülésen ismét megbízták a KB Külügyi Osztály vezetésével, május 1-én mentették fel állami tisztségéből. A KB 1974 június i plénumán leváltották, 1974. augusztus 19-től berlini nagykövet lett. A XI. kongresszuson (1975 március ) a Központi Ellenőrző Bizottságból a KB-ba került és külügyi KB-titkárrá választották. 1975. április 3-ig volt berlini nagykövet. Lényegében elődje, Komócsin szigorú szovjet orientációjú külpolitikáját folytatta. A KB 1982 június i ülésén felmentették és a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke lett.
A KEB 1989 áprilisi ülésén nyugdíjazták.
Kommunizmuskutató Intézet
1923. november 5-én született Kisbecskereken (Becicherecu Mic, Románia, 1920 előtt Temes vm.), egy hentes családjában. Fiatalon követte apja mesterségét és hentestanoncnak állt, majd 1940-től kisebb üzemekben dolgozott. A második világháború idején szökött át Magyarországra, elfogását követően – miután illegálisan érkezett – internálták. Szabadulása után helyezkedett el a híres szegedi gyárban, a Pick Márk alapította húsüzemben. Érdekesség, hogy a világháború időszakában az üzem a haditermelés okán főleg májkrémkonzerveket készített, szalámit csak kis tételben, akkor is megrendelésre.
Miután 1944 őszén, Szegeden megalakult a Magyar Kommunista Párt, nem sokat habozott, s a következő évben belépett a minimális támogatottsággal – ám annál erősebb szovjet hátszéllel – rendelkező pártba. Aktív kommunistaként munkahelyén egyik szervezője, irányítója volt az üzemi bizottságnak, majd 1947-ig a gyár párttitkáraként tevékenykedett. Megjegyzendő, hogy egy üzemi párttitkár a Rákosi, illetve Kádár-érában nagyobb hatalommal bírt, mint a gyár igazgatója. Mivel jó szervező és aktív kommunista volt, hamar szakszervezeti vonalon találta magát: a Húsipari Dolgozók Szabad Szakszervezete oktatási titkára lett. Innen 1948-ban lépett feljebb, az akkor létrehozott Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) káderosztályára került politikai munkatársnak, ami kiemelten bizalmi pozíciónak számított, hiszen a SZOT életre hívásával a nevet váltott kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) megszüntette az ágazati szakszervezeteket és minden munkásképviseletet saját ellenőrzése alá vont.
Ideológiai továbbképzésre az állampárt pártiskolára küldte, amelynek elvégzését követően tanított is a pártiskolán, mindennemű szakmai végzettség nélkül. Politikai karrierje azonban folytatódott: előbb az Élelmezési Dolgozók Szakszervezete főtitkárhelyettese, majd főtitkára, később elnöke lett. 1953-tól a SZOT káderosztályának első embere, később, 1955-ig a szervezet egyik vezetője volt. Kiváló politikai teljesítményét azzal jutalmazták, hogy a párt a Szovjetunióba küldte, ahol pártfőiskolára járhatott. A korban ez hatalmas ajándéknak számított a pártkáderek közt, nem akárkiknek ajánlottak fel ehhez hasonló lehetőséget.
Az élet azonban közbeszólt, nem végezhette el a szovjet pártfőiskolát, ugyanis az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Budapestre jött (ennek pontos okáról nincsenek teljességgel biztos információk, valószínűleg a „fasiszta csőcselék” megleckéztetésére küldték haza). Hazatérése már csak azért is furcsa, mert sok korábbi kommunista éppenséggel a Szovjetunió szoknyája mögé igyekezett bújni 1956 októberében, sokan egészen Moszkváig szaladtak félelmükben.
Novemberben kormánybiztosként Nógrád megyébe küldték, majd megbízták az 1956. október vége óta átmenetileg Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége néven működő SZOT Sportosztályának vezetésével. 1958. januárban a Magyar Testnevelési és Sporthivatal (az elnevezés még ebben a hónapban Magyar Testnevelési és Sporttanácsra változott) elnökhelyettesévé nevezték ki. Gyenes a sporthoz nem értett – akárcsak korábban a tanításhoz se –, de ez nem számított, sokkal fontosabb volt a párthoz való hűség.
1961 őszéig maradt pozíciójában; ekkor „szigorú megrovás” pártbüntetést kapott „a sporthivatalban elkövetett hibák” miatt. Ezt követően, talán nyelvtudása miatt is, külügyi vonalra helyezte az állampárt: a KB Külügyi Osztályának alosztályvezetője, majd 1963-tól helyettes vezetője lett. A politikailag igen sűrű 1968-as év nyarán, a minisztériumba áthelyezett Puja Frigyes helyére, kinevezték osztályvezetőnek, majd két évvel később rövid időre ő is a minisztériumba került, külügyminiszter-helyettesnek. 1971 tavaszán újra osztályvezető lett – a tragikus körülmények közt elhunyt Erdélyi Károly (Kádár János bizalmi embere, egykori orosz tolmácsa) helyére állították. (A Kádár-rendszerben a külügyi osztály vezetője gyakorlatilag nagyobb hatalommal bírt, mint a külügyminiszter, vagyis külpolitikai kérdésekben egyértelműen ő volt a meghatározó személy.)
1974-ben kénytelen volt megválni pozíciójától, ugyanis a sokak által támogatott – később bizonyos körökben Kádár lehetséges utódjaként is emlegetett – Berecz János foglalta el székét a pártközpontban, ő pedig, mintegy fájdalomdíjként, mehetett Kelet-Berlinbe nagykövetnek. 1975-ben beválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságába; e fontos párttestületnek egészen 1982-ig tagja volt. Szerepének fontosságát az a banális tény is jól példázta, hogy megkapta azt a levelet, amelyet 1977-ben egy jugoszláv állampolgár írt a párt első titkárának arról, hogy 1944-ben együtt szöktek meg (ti. Kádárral) egy fogolytranszportból és erre emlékezteti levelében.
Az 1980-as évektől politikai értelemben is egyre inkább háttérbe szorult, ugyan a Központi Ellenőrző Bizottságot még 1989-ig vezette, ám szerepe olyan eseményekkor került elő, mint az 1983 februári húsüzem-látogatás Szekszárdon, ami eredeti szakmájának is szólt.
A rendszerváltoztatást követően nem sokat hallatott magáról. 1997. július 9-én halt meg Budapesten. Farkasréten temették.
Életút, tisztségek:
1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1946. február – 1947: A szegedi Pick Szalámigyár MKP-szervezetének titkára.
1948. május –1948. augusztus: A Húsipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének oktatási titkára.
1948. augusztus – 1949. október: A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) Káderosztályának politikai munkatársa, majd alosztályvezetője.
1949. október – 1950. február: Elvégzi az öt hónapos pártiskolát.
1950. március – 1950. október: Az öt hónapos pártiskola előadója.
1950. október – 1951. április: Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének (ÉDOSZ) főtitkárhelyettese.
1951. április – 1953. február: Az ÉDOSZ főtitkára, később elnöke.
1953. március 1. Beválasztják a SZOT Elnökségébe.
1953. február – 1954. június: A SZOT Káderosztályának vezetője.
1954. június – 1955. október: A SZOT titkára.
1955. október – 1956. október: A Szovjetunió Kommunista Pártja Pártfőiskolájának hallgatója.
1956. december – 1958. január: Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége (később ismét SZOT) Sportosztályának vezetője.
1958. január – 1961. november: A Magyar Testnevelési és Sporthivatal (1958. január 12. után Magyar Testnevelési és Sport Tanács) elnökhelyettese.
1962. február – 1963. május 14. Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Külügyi Osztályának alosztályvezetője.
1963. május 14. – 1968. június 20. Az MSZMP KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője.
1968. június 20. – 1970. február 19. Az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője.
1970. február 22. – 1971. május 1. Külügyminiszter-helyettes.
1971. április 29. – 1974. június 20. Az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője.
1974. június 20. – 1975. április 3. Kelet-berlini magyar nagykövet.
1975. március 22. – 1982. június 23. Az MSZMP KB tagja.
1975. március 22. – 1982. június 23. Az MSZMP KB titkára.
1982. június 23. – 1989. április 12. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke.
