Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Budapest, 1939. február 8-án született. Apja Eötvös Pál, anyja Báthory Jolán. Nős, két gyereke van.
1964-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen.
1964-től a Veszprém megyei Napló gyakornoka, rovatvezetője, majd a Népszabadság munkatársa, rovatvezetője, főszerkesztő-helyettese, a főszerkesztő első helyettese, 1989. május 8-tól főszerkesztője.
1968-tól párttag. 1989. május 8. és 1989. október 6. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
1939. február 8-án született Budapesten. Szülei tisztviselők voltak. 1960 és 1964 között a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója volt.
Diplomájának megszerzése után újságíróként kezdett dolgozni: 1970-ig a veszprémi Napló gyakornoka és rovatvezetője volt. (A megyei lapokat az állampárti időkben a megyei pártbizottságok adták ki.) 1967-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). 1970-től egy évig a nagy múltú szakszervezeti lap, a Népszava munkatársa volt.
1971-ben lett a központi pártlap, a Népszabadság munkatársa. 1972 és 1977 között megyei tudósítóként dolgozott. 1977-től feljebb lépett a szerkesztőségi ranglétrán: a gazdasági rovat vezetője lett. 1979-től tagja volt a pártlap szerkesztőbizottságának.
Ez idő alatt elvégezte az Szovjetunó Kommunista Pártja Központi Bizottsága (KB) Társadalomtudományi Akadémiájának továbbképző tanfolyamát. E „képzettsége” megnyitotta számára az utat a magasabb pozíciók betöltéséhez. 1985. januárban a napilap főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki. (A lap főszerkesztői posztja a pártállami rendszerben abszolút bizalmi állásnak számított, amelyet mindig vezető pártfunkcionáriusok – például Berecz János – töltöttek be; mellettük Rényi Péter volt az állandó helyettes, a lap nagy befolyású gyakorlati irányítója 1956-tól egészen 1988-ig.)
1989 májusában, az átalakulás idején, a „reformok” jegyében, a megbízható Eötvöst nevezték ki a lap főszerkesztőjévé. Tizenöt évig maradt a lap élén. Formálisan persze még mindig a párt Központi Bizottságától érkezett a megbízás, amely egyúttal tagjai közé is beválasztotta.
A lap fejlécén 1989. október 7-én volt látható utoljára a megszokott felirat: „A Magyar Szocialista Munkáspárt központi lapja.” E napon összeült az állampárt utolsó kongresszusa, és a küldöttek már az első napon döntöttek az MSZMP megszüntetéséről, amelynek a Népszabadság volt az egyik legfőbb véleményformáló eszköze. Október 8-án Eötvös lapja már „szocialista napilap”-ként jelent meg.
1990. szeptember elsejétől a lapot a Népszabadság Rt. adta ki. A részvénytársaság elnöke Eötvös Pál lett és maradt, egészen 2004-ig. A fő tulajdonos ekkoriban a német Bertelsmann AG. volt; napilap a konszernen belül a sajtótermékek kiadásáért felelős Gruner&Jahr AG-cégcsoporthoz tartozott. Maga Eötvös így emlékezik: „Két dolognak köszönhető, hogy sikerült elevickélni a zátonyok között: egyrészt a kollégákkal közösen lendületbe hoztuk a Népszabadságot, másrészt egy olyan szakmai befektető, a német Bertelsmann szerezte meg a többségi tulajdont, amellyel a hazai politikai elit nem akart, de nem is mert volna ujjat húzni.”
2003. szeptember 15-én (hat nappal a világhírű tudós halála után) a néhai Teller Edének tulajdonított, az akkori ellenzéket lejárató levél jelent meg a lapban. Az amúgy Fidesz-szimpatizánsként ismert tudósnak tulajdonított levél a Fideszt többek között Amerika-ellenességgel és antiszemitizmussal vádolta. A levelet valójában Zeley László újságíró szövegezte még a tudós életében, és el akarta érni, hogy a tudós a nevét adja a levélhez, ő azonban ezt megtagadta. Később Zeley, ennek ellenére, Teller leveleként publikáltatta, és a hitelességét egy aláírt névjegykártyával támasztotta alá. Az ál-Teller-levél nagy botrányt kavart: Eötvös, a lap akkori elnök-főszerkesztője beismerte, hogy a levél nem eredeti; aztán bocsánatot kért az olvasóktól. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) etikai bizottsága, Halász János Fidesz-szóvivő beadványa nyomán, etikai eljárást indított, és „szigorú megrovás etikai büntetésben” részesítette Eötvöst. Mindezek ellenére, 2004 februárjában megválasztották a MÚOSZ elnökévé. Hét éven keresztül vezette az újságíró-szövetséget. Jelenleg nyugdíjas.
Életút, tisztségek:
1964. június: Jogászdiplomát szerez a szegedi József Attila Tudományegyetemen.
1964–1970: A veszprémi Napló című napilap gyakornoka, majd rovatvezetője.
1967-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), 1989. októbertől a Magyar Szocialista Párt (MSZP) tagja.
1970–1971: A Népszava munkatársa.
1971 – 1985. január: A Népszabadság munkatársa, majd a gazdasági rovat vezetője.
1985. január – 1989. május 8. A Népszabadság főszerkesztő-helyettese.
1989. május 8. – 1989. október 7. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1989. május 8. – 2004. február 11. A Népszabadság főszerkesztője.
1994–1997: A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Elnökségének tagja.
2004. február 28. – 2011. december 10. A MÚOSZ elnöke.
