Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1897szeptember 28-án született Budapesten. Orvos, belgyógyász.
1923-1930-ban tanársegéd a budapesti I. sz. Klinikán, 1930-1939-ben a debreceni Belklinikán. 1939–1945 között belgyógyász fővorvos a lévai, 1945–1949 között budapesti állami kórházakban. 1950-ben a szekszárdi állami kórház igazgató főorvosa. 1953-tól budapesti kórházi igazgató-főorvos.
Egészségügyi miniszterhelyettes 1951–1953 között, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagjaként megbízva az egészségügyek vezetésével 1957-ben. Egészségügyi miniszter 1957 és 1964 között.
Az MDP, majd MSZMP tagja volt.
1964. március 31-én hunyt el Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1897. szeptember 28-án született a fővárosban. Középfokú tanulmányai befejezését követően, 1915-ben felvételt nyert a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára, ahol 1922-ben szerzett orvosi oklevelet. Első munkahelye az egyetem belgyógyászati klinikája volt, ahol tanársegédként tevékenykedett, majd 1930-ban átkerült Debrecenbe, ahol – fővárosi munkaköréhez hasonlóan – a belgyógyászaton praktizált. 1938-tól az első bécsi döntés következtében visszacsatolt felvidéki területen, Léván lett a helyi kórház főorvosa.
Pályája a szovjet megszállást követően sem tört meg: 1945-ben kinevezték az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet igazgató-főorvosává, ami jól mutatta, hogy hangsúlyos szerepet kapott, hiszen a környék erős bázisa volt a kommunistáknak, így nem kerülhetett akárki az 1981-ig kerületi kezelésben lévő kórház élére.
1949-től egy éven át főorvosként tevékenykedett az Alkotás utcai kórházban, majd 1951-ben Szekszárdon ültette igazgatói székbe a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), röviddel ezt követően pedig kinevezték a korszak hírhedt egészségügyi minisztere, Bíró Károlyné Ratkó Anna helyettesévé. Mivel főnöke sem az orvostudományhoz, sem az egészségügyhöz nem értett (eredetileg szövőnő volt), a minisztériumban Doleschall vezette a szakmai munkát. Nagy szerepe volt a Rákosi-korszak egészségpolitikájának alakításában. Részese volt az orvostársadalom anyagi értelemben történő lefokozásának, és az ezzel járó paraszolvencia erőteljes – máig ható – elterjedésének. Az ötvenes évek kommunista irányítású egészségpolitikája ugyanis nem engedte, hogy a rendszer alapjának tekinthető munkásnál egy orvos jobban keressen. Ezen intézkedéseken felül miniszterhelyettessége idején számos neves orvost koncepciós perbe fogott a hatalom, a külföldi (nyugat-európai) gyógyszerek hozzáférését drasztikusan csökkentették, sőt tiltották, a hangzatos propaganda ellenére pedig nem építettek korszerű kórházakat. Mindezek mellett eltörpül annak a ténye, hogy Doleschall a hazai orvosképzés egyik központjának számító Orvos-továbbképző Intézet (OTKI) létrejötténél bábáskodott 1955-ben, ugyanabban a Szabolcs utcában, ahol 1953-ban igazgató főorvos volt. (Az OTKI megalakítását elrendelő minisztertanácsi határozat előírta az orvosok három–öt évenként ismétlődő kötelező továbbképzését.)
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően a Kádár vezette állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja, feltétlen támogatója lett, amit 1957 márciusától miniszteri ranggal hálált meg a hatalom. A szabadságharcban részt vevő orvosok, ápolók, műtősök közül igen sokan elszenvedői voltak a kádári megtorlásnak, s ebben szerepe volt az akkori egészségügyi miniszternek is. Személyesen azon emberek szűk körébe tartozott, akik komoly szerepet kaptak a Rákosi-korszakban, de megbecsült tagjai lettek az MSZMP-nek is.
Pozícióját 1964. március 31-i haláláig megtartotta. Budapesten hunyt el, 69 évesen. Temetésére a Kerepesi temetőben, a kommunista vezetés által kiemelkedőnek tartott munkásmozgalmi személyek hamvai számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonban került sor.
Életút, tisztségek:
1922: Orvosi diplomát szerez a Pázmány Péter Tudományegyetem (PPTE) Orvosi Karán.
1923–1930: A PPTE I. számú Belgyógyászati Klinikájának tanársegédje.
1930–1939: A Debreceni Egyetem Belgyógyászati Klinikájának tanársegédje.
1939. július – 1945. A lévai kórház belgyógyász főorvosa, majd igazgató főorvosa.
1945–1949: Az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet igazgató-főorvosa.
1949–1950: Budapesten az Alkotás utcai kórház igazgatója.
1950 – 1951. január 27. A Szekszárdi Állami Kórház igazgató-főorvosa.
1951. január 27. – 1953. Az egészségügyi miniszter helyettese.
1953. – 1957. február 28. A Szabolcs Utcai Állami Kórház igazgatója.
1956. január 1. – 1957. február 28. Az Orvos-továbbképző Intézet igazgatója.
1957. február 28. – 1957. május 9. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagja.
1957. március 1. – 1957. május 9. Az Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjaként megbízva az egészségügyek vezetésével.
1957. május 9. – 1964. március 31. Egészségügyi miniszter.
