Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1919. január 28-án Szentgotthárdon (Vas vm.) született, kisiparos családban. (Eredeti neve Damweber Gyula volt.) Szülővárosa ciszterci gimnáziumában érettségizett, majd 1937 őszén Budapesten beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre. Vallásos neveléséből adódóan két éven keresztül tagja volt az Emericana Diákegyesületnek, és az egyesület kollégiumában lakott. 1938 januárjától Horthy Miklós tanulmányi ösztöndíjban részesült; az ösztöndíj összege ekkor az egyetemek és főiskolák I–II. évfolyamán évi 200 pengő volt, ami akkoriban megfelelt egy viszonylag magas havi bérnek. 1940-ben jog- és államtudományi doktorátust szerzett.

1940. januárban a Pénzintézeti Központban kezdte pályáját, előbb revizor volt, majd a jogügyi osztályon dolgozott. 1943-ban belépett a Független Kisgazdapártba, kapcsolatba került az ott illegálisan tevékenykedő kommunista katonatisztekkel (Pálffy Györggyel, Sólyom Lászlóval, Orbán Lászlóval). A német megszállás után lakásán illegális katonai propagandaanyagokat és röpiratokat gyártottak. Felső kapcsolatának lebukása után a fővárosban bujkált.

1944 végén belépett az akkor létrejött Magyar Kommunista Pártba (MKP). 1945. januártól márciusig az MKP által alapított Szikra Kiadónál dolgozott.

1945 áprilisában került a Magyar Államrendőrség állományába: kezdetben a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályán alkalmazták. Októberben őrnaggyá léptették elő.

1946. október elején Rajk László belügyminiszter parancsa egyesítette az államrendőrség két (budapesti és vidéki) főkapitányságának politikai rendészeti osztályait, és felállította a Belügyminisztérium (BM) alá rendelt egységes szervezet, a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályát (ÁVO). Décsit kinevezték az ekkor felállított III. alosztály vezetőjévé. 1947. március elejéig maradt beosztásában; ekkor Péter Gábor, az ÁVO vezetője felmentette tisztségéből, és a VIII. alosztály vezetésével bízta meg, amely a nyílt nyomozásokat, azaz a vizsgálati eljárásokat végezte, a népügyészségi kirendeltséggel együtt. 1947. decembertől rendfokozata már alezredes volt.

E tisztségében készséges végrehajtója volt feljebbvalói, az államvédelem – végső soron pedig az állampárt – vezetői parancsainak. Több nyomozást vezetett egyházi személyek ügyében; az ő utasítására vertek meg igen kegyetlenül például több személyt a Pócspetri-ügy kivizsgálásakor.

1948 őszén a BM (ekkor felállított) Államvédelmi Hatósága (ÁVH) nyílt nyomozási alosztályának vezetőjévé nevezték ki. Részt vett több jelentős koncepciós politikai per – többek között a Mindszenty- és a Rajk-per – előkészítésében. Az ÁVH emberei az ő vezetésével tartóztatták le Mindszenty József bíboros esztergomi érseket 1948 karácsonyának másnapján, és kezdték meg kegyetlen kihallgatását az Andrássy út 60-ban. (1949. február 8-án a Budapesti Népbíróság Mindszenty bíborost, koholt vádak alapján, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.)

1950 januárjától, felállításától, az immár a BM-től függetlenített, közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt Államvédelmi Hatóság VI. (Jogi és Börtönügyi, a későbbi átnevezés után Vizsgálati) Főosztályát vezette. E főosztály feladata volt az ÁVH központi szervei és a vidéki osztályok által végzett nyílt nyomozások vezetése, míg a „különösen fontos” ügyekben maga a főosztály végezte a nyomozást. Décsi irányítása alá tartoztak az ÁVH börtönei, internáló- és munkatáborai, ahol „hálózati-operatív” munkát folytatottak a letartóztatottak és az internáltak között.

A kipróbált ávéhást 1950 júniusában áthelyezték az államigazgatásba: kinevezték az Igazságügyi Minisztérium államtitkárává. 1951. januárban már első miniszterhelyettes lett, majd 1952 novembere és 1953 februárja között ő volt Magyarország igazságügyi minisztere.

1953. január elején, egy tervezett magyarországi „cionista per” előkészítéseként, letartóztatások kezdődtek az ÁVH legfelsőbb vezetői körében is. „Kémkedés és cionista kapcsolatok” vádjával január 3-án őrizetbe vették Péter Gábor áv. altábornagyot, az ÁVH vezetőjét és feleségét, valamint Csapó Andor áv. alezredest. Január közepén Budapesten Décsi is sorra került, őt is őrizetbe vették; miniszteri tisztségét formailag február 2-ig viselte.

A volt államvédelmi vezetők ügyében az első fokú tárgyalást az év végén tartották, a jogerős ítéletet 1954. január közepén hirdették ki. Décsi 9 évet kapott. (Természetesen nem az általa valóban elkövetett bűnökért: a korban szokásos módon, koholt vádak alapján, koncepciós perben ítélték el.)

Az 1957-es perújítási eljárás során (a legfőbb ügyész május 10-én kezdeményezte ezt), most már egy valóságos perben, a törvénysértő eljárásokban való részvétele miatt, többek között hamis tanúvallomások kikényszerítésének vádjával, a törvénysértésekben való részétele miatt nyolc évre ítélték, de büntetését felezve, az addig letöltött időt is beszámítva, több társával együtt, szabadlábra helyezték. (A szintén elítélt Péter Gábornak erre 1959 januárjáig kellett várnia…) Kiszabadulása után a politikai életben nem kapott szerepet Kádáréktól; az Akadémiai Kiadó Szótárszerkesztőségének vezetője volt, nyugdíjazásáig.

Megélte a rendszerváltoztatást, ám nem vonták felelősségre egykori törvénysértéseiért, bűneiért.

Budapesten halt meg, 1990. szeptember 18-án.

 

Életút, tisztségek:

1944 végétől a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja tagja.

1945. január – 1945. március: A Szikra Lapnyomdában dolgozik.

1945. március – 1946. október: A Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztályának munkatársa; az I. alosztálytörzs nyomozója.

1946. május 11. Megkapja a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát.

1946. július 27. Áthelyezik a II. osztálytörzshöz, amely a politikai nyomozómunka mellett a fogdaügyekkel is foglalkozik.

1946. október – 1947. március 6. A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) III. (egyházi ügyekkel foglalkozó) alosztályának vezetője.

1947. március 6. – 1948. szeptember 10. Az ÁVO VIII. (nyílt nyomozási) alosztályának vezetője.

1947. december: Államvédelmi alezredes.

1948. szeptember 10. – 1950. január 1. A Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH) nyílt nyomozási alosztályának vezetője.

1950. január 1. – 1950. június 23. Az Államvédelmi Hatóság VI. (Jogi és Börtönügyi, utóbb Vizsgálati) Főosztályának vezetője.

1950. június 23. – 1951. január 27. Igazságügyi minisztériumi államtitkár.

1951. január 27. – 1952. november 14. Az igazságügyi miniszter első helyettese (a Bírói és az Ügyészi Felügyeleti Főosztályok irányítója).

1952. november 14. – 1953. február 2. Igazságügyi miniszter.

1953. január 16. Letartóztatják.

1953. december 24. A Budapesti Hadbíróság első fokon 9 évi börtönre ítéli.

1954. január 15. A Katonai Felsőbíróság, másodfokon, a Péter Gábor és 17 társa elleni per IV. rendű vádlottjaként, 9 évi börtönre ítéli.

1957. június 15. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa, a perújítást követő tárgyalás után, 8 évi börtönre ítéli. Mivel az 1953: 11. tvr. alapján valamennyi, e perben hozott ítélet feleződik, szabadlábra kerül.

1957 után: Az Akadémiai Kiadó Szótárszerkesztőségének vezetője.