Politikai Bizottság
Az ülés jegyzőkönyve
" Rákosi Mátyás elvtárs: Elöljáróban tájékoztatom az elvtársakat, hogy megpróbáltam megtudni a Szovjetunió Kommunista Pártja Elnökségének véleményét az általunk készített kiegészítőről. Még most van tárgyalás alatt. Hétfőn lefordították, kedden szétküldték. Sztyepanov elvtárs azt a választ adta, hogy semmi konkrétumot nem tud mondani. Ez azt jelenti, hogy az Elnökség még nem foglalkozott vele. Én közöltem, hogy mi ezen az alapon fogunk ma a PB-ben tárgyalni.
Valamennyi elvtárs olvasta a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv nem elég pontos, mert Szalai elvtársnak oroszból kellett magyarra fordítania. De lényegében azt adja vissza, ami ott történt. Az elvtársak látták, hogy a mi felszólalásaink nem voltak benne. A PB nagyban és egészében ismeri az álláspontunkat. Én azt az álláspontot képviseltem, amit a PB határozott, Nagy elvtárs azt, amit itt ismételten kifejtett a PB előtt, illetve a vitákban. Legfeljebb valamivel élesebben volt felvetve az a kérdés, hogy vagy ő, vagy Rákosi . Farkas elvtárs lényegében hasonló álláspontot képviselt, mint én a PB határozatában lerögzített álláspontot. Ugyanez vonatkozik Ács elvtársra és Szalai elvtársra. Ebből a szempontból jelenteni való, hogy valamilyen különösen új szempont merült volna fel a vitában a magyar elvtársak részéről, nincsen.
Az írásos feljegyzés eléggé jól adja vissza azt a szenvedélyes, gondterhes hangot, ahogy ehhez a kérdéshez a szovjet elvtársak viszonyultak. Maga az a tény, hogy a tárgyaláson jelen volt az Elnökség minden tagja, valamint Szuszlov és Sztyepanov elvtársak, azt mutatja, hogy a szovjet elvtársak külsőségekben is alá akárták húzni, milyen óriási jelentőséget tulajdonítanak e kérdésnek. Az elvtársak igen nagy felkészültséggel jöttek a megbeszélésre, írásos anyagokból, cikkekből idéztek stb. A tárgyalás végén a szovjet elvtársak megkérdezték Nagy elvtársat, mi a véleménye. Nagy elvtárs azt mondotta, hogy az elhangzott kritikát elfogadja és a hibákat kijavítja.
Nagy elvtárs közbeszólása: Azt mondottam, hogy a tanácsot meghallgatttam és igyekszem a hibákat kijavítani.
Rákosi elvtárs: Mi ezt úgy értelmeztük, hogy Nagy elvtárs elfogadja a kritikát és a hibákat igyekszik minden erejével kijavítani. Ezen belül, ha egyik-másik részletkérdésben nem volt pontos a vele szemben alkalmazott kritika, vagy nem értett vele egyet, az nem lényeges. Velem kapcsolatban is hangzott kritika, részben a mi elvtársaink részéről, részben a szovjet elvtársak részéről. De én egyáltalán nem kértem szót, úgy gondoltam, hogy az pillanatnyilag másodrendű kérdés. Az lenne helyes, ha Nagy elvtárs is így tenne. A szovjet elvtársak segítettek nekünk, hogy ki tudjuk javítani a hibákat. Nekünk ezen az úton kell továbbmenni, még akkor is, ha egyben vagy másban nem volt pontos, amit az elvtársak mondottak.
Amikor Nagy elvtárssal négyszemközt beszéltem, elmondottam, hogy mi 37 év óta kapjuk a segítséget és a tanácsot a Szovejetunió Kommunista Pártjától. A tapasztalat azt mutatja, hogy kisebb és lényegtelen kérdésekben az elvtársak tévedhetnek, de a döntő kérdésekben az elvtársaknak mindig igazuk van, ehhez semmi kétség nem férhet. Ez az, amihez nekünk tartani kell magunkat. Most is előfordulhat, hogy valamit a szovjet elvtársak nem precízen mondottak, de a döntő kérdésekben helyes volt az álláspontjuk, amivel mi teljes egészében osztoztunk. Mi úgy értettük Nagy elvtárs felszólalását, hogy a hibákat elismerte és azokat ki fogja javítani.
Én tovább ezekről nem kívánok beszélni. Az egyes elvtársak, ha szükségesnek tartják kiegészíteni, ezt elmondják.
Mit kell nekünk tenni, amennyiben a PB helyesli a mi kiegészítő javaslatunkat, ami természetesen Nagy elvtárs javaslata is - és remélem, hogy a PB határozatává válik. Akkor nekünk rögtön tovább kell mennünk.
El kell készíteni az egységes határozatot, ami magában véve nem lesz nehéz, mert hiszen azonos szellemben van elkészítve mindkét dokumentum ellentmondások nincsenek benne.
Az elvtársak javasolták, hogy a PB határozatát minél előbb a KV elé kell vinni, hogy végre megszünjön minden olyan látszat, hogy kétféle vonal lehetséges és az elvtársak lássák, hol követtünk el hibákat. Miután a KV megmondta a véleményét - és feltételezem, hogy a PB véleményével azonos lesz - megfelelő módon a különböző területeken, a párt- és állami élet különböző területein érvényesíteni kell a határozatot. Tekintettel arra, hogy a KV ülését nem kapkodva kell előkészíteni, és amit kint javasoltak, hogy Nagy elvtárs legyen az előadó, ezt a KV ülést nagyon bajosan lehet még ebben a hónapban megtartani. Mindenesetre legkésőbb február első felében meg kell tartani. Nem szabad megengedni, hogy a gyorsaság a minőség rovására menjen, bár szükséges volna a bizonytalanság megszüntetése érdekében, mert ez igen káros lehet. Ezzel párhuzamosan, amennyiben a PB elfogadja - mivel a PB két KV ülés között a párt vezető szerve - nekünk már most ki kell dolgozni egy sor rendszabályt és részben végre is kell hajtani, amely elutasít minden lehetőséget a párt egységének megbontására irányuló spekulációtól és amely megkezdi a harcot a különböző jobboldali megnyilvánulások ellen.
A harmadik kérdés, amire az elvtársak óriási súlyt helyeztek, a fegyelem megszilárdításának a kérdése. Nemcsak az állami fegyelem, hanem a munkásosztály fegyelme is meglazult. Ezt kint rendkívül súlyos szimptómaként értékelték. Erre abból következtettek, hogy csökkent a termelés, a termelékenység, romlott a minőség stb.
Nekünk már a KV ülés előtt hozzá kell kezdeni bizonyos rendszabályok végrehajtásához. A termelésben, az önköltség, a termelékenység, a takarékosság, minőség területein, tehát azokban a kérdésekben, melyeket a kongresszus és az októberi plénum megszabott. Ugyanez vonatkozik a népfront kérdéseire is. Ezt nekünk kötelességünk továbbvinni, tekintettel arra, hogy csak feburár első felében lesz a KV-ülés és nekünk nem szabad 1 hónapot elveszítenünk.
Mindezeket a problémákat külön ki kell dolgozni a KV illetékes osztályaival és oly módon végrehajtani, hogy az ne egy újabb hirtelen fordulat benyomását keltse, de ugyanakkor szisztematikusan, nyugodtan, határozottan végig kell vinni.
Feltétlenül meg kell e kérdéseket tárgyalni néhány elvtárssal. Berei elvtárs honap utazik a Szovjetunióba a tervek egyeztetésére. Feltétlenül beszélni kell vele, mert a KV ülésén a felszólalásának egy része helytelen volt. Azért is beszélni kell vele, hogy informálva legyen, mert különben az a benyomás keletkezhet, hogy mi kint megígértünk mindent, és Berei elvtárs, aki egy fontos tárgyalásra megy, nem tud semmit róla. Feltétlenül ismertetni kell Kovács elvtárssal. Nemcsak azért, mert a párttagság 40%-a Budapesten van, hanem azért is, mert ő is most megy a SZU-ba. Kívánatos volna Horváth elvtársat is informálni mint a Szabad Nép szerkesztőbizottságának vezetőjét, de itt nagy kérdőjelet teszek. Azért vagyok óvatos, mert nem tudni, hogy használni fog-e neki. De beszélni kell vele, ha nem is adjuk kezébe az írásos jegyzőkönyvet.
Egy-két szervezeti rendszabályt is kell alkalmazni. Vas elvtárssal kapcsolatban felmerült, hogy én vagyok a protektora. Én erre nem reagáltam, mert elvitt volna a fő kérdéstől. Összefoglalva a tennivalók:
1. Állást foglalni a tárgyalásokhoz, valamint a kiegészítő javaslathoz és amennyiben elfogadjuk, egy egységes határozatot készíteni.
2. A KV ülését ebben az irányban elő kell készíteni, de közben a PB ezen határozata alapján a párt- és gazdasági élet összes területén nem hirtelenül, fordulatszerűen, megrázva az egész országot, el kell kezdeni a hibák kijavítását.
3. Erre rendszabályokat kell kidolgozni, hogy ne veszítsünk időt, mert a KV ülését legjobb esetben február 10-én lehet megtartani.
Nagy Imre elvtárs: Azzal kezdem, amivel ott befejeztem, hogy világos és tiszta legyen az én álláspontom. Azzal fejeztem be, hogy az elvtársak jó tanácsait meghallgattam és a hibákat igyekszem kijavítani. Én ezt ma is állom és el is fogom végezni.
Két feladat hárul rám a dokumentum alapján. Az egyik, a KV-ülésen nekem kell előadnom az egységes dokumentum szelleme alapján a párt álláspontját. A másik, cikket kell írnom ugyanezekről a kérdésekről a Szabad Népbe. Mind a két feladat elvégzését vállaltam. Szeritem ez a döntő kérdés.
Szeretnék egy-két kérdésre visszatérni, ami szükséges ahhoz, hogy később félreértések ne legyenek. Két kérdés merül fel ezzel a dokumentummal kapcsolatban. Ez felmerült kint is, illetve csak az egyik, a másikat most kívánom a PB előtt felvetni.
Az egyik kérdés: a dokumentum 4. pontja kimondja, hogy a párt politikája az 1953 júniusa előtti években lényegében helyes volt. Én felvetettem, hogy ne így formulázzuk, maradjunk meg a december 15-i formulánál. Molotov elvtárs is úgy fogalmazta meg a mi politikánkra vonatkozólag, hogy az alapjában helyes volt.
Miért vetem ezt fel? Ha azt mondjuk, lényegében helyes volt, ebből az következik, hogy az elkövetett hibák lényegtelenek voltak. Szerintem ez így nem lenne helyes. Akár a szocializmus alaptörvényének érvényre juttatását, akár az arányos, tervszerű fejlődést nézzük, akár a mezőgazdaság kollektivizálásának kérdésében elkövetett hibákat, párton belül a pártvezetés, kollektív vezetés, kritika-önkritika kérdését nézzük, mindezeket együttvéve nem lenne helyes arra az álláspontra helyezkedni, hogy ez nem lényegbe vágó hiba. Szükségesnek tartom ezt azért felvetni, hogy az elvtársak fontolják meg, mert különben - szerintem - helytelenül értékeljük a hibákat, amik a júniust megelőző időkben voltak. Ebből egész sor komoly hiba származhat. Azért hivatkozom arra, amit Molotov elvtárs mondott, mert ha ők így értékelik a hibákat, nem kellene-e nekünk is így értékelni? Farkas elvtárs azt javasolta, hogy az alapjában szót használjuk, mérlegelve a problémát úgy látom, hogy ez a kifejezés jobb, mint a lényegében szó, azért mert igen komoly, lényegbevágó hibák voltak azok, melyeket elkövettünk.
Felmerül egy másik problémáa, amire eddig nem is gondoltunk. Ami a június előtti politikát illeti, arra kongresszusi határozat van, és ezek a módosítások, amiket itten javasolunk, túlmennek a KV kompetenciáján. Ezen érdemes vitatkozni, és azok az elvtársak, akik nem voltak ott, erre is gondoljanak.
A kiegészítő javaslat első mondata azt mondja, hogy a PB helyesli és magáévá teszi mindazt a bírálatot és tanácsot stb. Nekem ezzel kapcsolatban van észrevételem. Félreértések elkerülése végett szeretném elmondani, mi fér ebbe bele, mert mindazt, ami ott elhangzott kritikailag, én nem teszem magamévá. Voltak ott olyan kérdések is, amik vagy téves tájékoztatáson alapulnak, vagy más okból helytelenül merültek fel. Ha mindnyájan, akik ott voltunk, összeszedjük az anyagot és kiegészítjük a jegyzőkönyvet, akkor látni fogjuk, hogy ott elhangzottak olyan dolgok, amivel én személyemben nem tudok egyetérteni.
Amit Hruscsov elvtárs felvetett, hogy mi van az én lemondásommal. Már ott közbeszóltam, hogy ebben fantázia van. Vorosilov elvtárs felvetette, hogy én 1945-ben nem akartam a földreformot végrehajtani. Ezzel én nem értek egyet. Annak megvolt az oka, volt párthatározat, hogy október 1-én kell kezdeni, ezt vagy nem ismerik, vagy elfelejtették. Molotov elvtárs a termelőszövetkezetek feloszlatásával kapcsolatos felelősség kérdését vetette fel. Én közbeszóltam, hogy ők javasolták, Dobi ellene volt. Erre ők azt mondták, hogy Berija javasolta, én megmondtam, hogy nemcsak ő javasolta. Felmerült Vas elvtárs kérdése. Mintha én összefogtam volna Vassal és úgy készült volna el a cikk vagy hogy az államvezetés hogyan fog a KV ellen dolgozni, erre fogtunk volna össze. Ezekre mondom én azt, hogy az ilyenfajta kritikát nem fogadom el, ez helytelen.
Ahogyan felmerült ott a kérdés - és Rákosi elvtárs most itt is így vetett fel: Rákosi vagy Nagy .
Farkas elvtárs közbeszólása: Maga ott úgy vetette fel.
Nagy elvtárs : Ne mondja azt, hogy én így vetettem fel. Én nem azt vetettem fel, hogy Rákosi elvtárssal nem tudok együtt dolgozni. Én azt mondtam, hogy a vezetésbe nem kívánok részt venni. Ez nem vagy-vagy. Felvetették azt, hogy Rákosi elvtárs nem volt idehaza, én felhasználtam az alkalmat és én akartam a vezér lenni. Visszautasítom ezt a kritikát, Kaganovics felé azt mondottam, hogy ezzel nem értek egyet. Ezt nem fogadom el ott sem és itt sem. Kijelentem, hogy senki részéről nem engedek a nyakamba varrni olyant, ami nem felel meg a valóságnak.
A minisztertanács elnökségéről való lemondás kérdése úgy vetődött fel, hogy ha lemondok, akkor a párttól is meg kell válnom. A minisztertanács elnökségéről való lemondás azt jelenti, hogy a párttal kerülök szembe. Én soha nem vetettem fel, hogy kiállok a placcra és lemondok a minisztertanács elnökségének a funkciójáról, vagy a párt hozzájárulása nélkül mondok le. Soha erről szó sem volt. Én úgy vetettem fel, hogy a KV-hoz akartam mint elvi kérdéssel fordulni, ami minden páttagnak és nekem is jogom, hogy ez és ez a véleményem, kérem a hozzájárulásukat, hogy visszahívjanak a PB-ből és járuljanak hozzá, hogy lemondjak a minisztertanács elnöki tisztjéről. Ha a KV ehhez hozzájárul, rendben van, ha nem, magamévá teszem a KV határozatát, ez pártszerű. Ezt megfordítani és olyan élt adni, hogy én akkor a párttal szakítok, ha én ezt a kérdést felvetem, ez szerintem helytelen.
Vannak itt olyan kérdések, amire én ott is reagáltam részben, részben most látom a jegyzőkönyvből, amelyekkel nem tudok egyetérteni. A lényegbe vágó kérdésekkel [sic!], melyek elvi-politikai kérdések és melyeket én vállaltam, el is fogom végezni.
A másik kérdés, amit én szóvá akarok tenni, amit én ott nem tettem szóvá, ami engem nehéz helyzetbe hozott. Ez a kritika hangja. Én ebben az évben a 60. életévembe lépek, és 37 éve vagyok a párt tagja. Részt vettem én sok vitában, sok harcban, de amit én ott tapasztaltam, ilyent én még nem tapasztaltam. Pártszerű kritikát én elbírok, de olyan megalázó, sértő hangon, ahogy ott a kritika megnyilvánult, én azt, elvtársak, nem tudom elfogadni.
Rákosi elvtárs közbeszólása: Szovjet elvtársak részéről?
Nagy elvtárs: A szovjet elvtársak részéről. Legyen a bírálat éles, de hogy az embert önérzetében sértse, hát ilyent nem. Én mindenesetre szóvá teszem, a bírálatnak ezt a fajtáját nem fogadom el.
Megdöbbenéssel olvastam a gyorsírói jegyzetből egy pár olyan megállapítást, ami megdöbbenti az embert. Azt hiszem Vorosilov elvtárs beszélt arról, hogy én a néphez appelláltam és ez majdnem az árulással határos. Hruscsov elvtárs arról beszélt, amikor a nyugati rádió hangjáról volt szó, hogy nyugaton azt várják, hogy áruló leszek. Új Jugoszláviát akarok csinálni, 'magyar' szocializmust. Ha ezt énfelém vetik fel, hogy én akarok új Jugoszláviát csinálni vagy új magyar szocializmust létrehozni, ezt én a leghatározottabban visszautasítom. Ha én ezt ott meghallom, amilyen hangulatban ott folyt a vita, én ezt a leghatározottabban visszautasítom.
Van itt egy másik dolog, aminek nem látom pontosan az értelmét, amikor Zinovjevről és Rikovról van szó, és azt mondja, hogy azoknak is voltak érdemei, nem kevesebb, mint nekem és mégis nagyon keményen lépnek fel ellenünk, amikor a párt ellen fordultak. Mindenki nagyon jól tudja, hogy Zinovjevet és Rikovot agyonlőtték. Ha ez a kemény rendszabály, ezt meg kell nézni, mert így nem lehet beszélni. Nem tudom, mi az értelme. Ha fenyegetés akar lenni, én nem ijedek meg a fenyegetéstől, de ezt vissza kell utasítani. De ebből a szövegből ilyen módon merül fel a kérdés. Én nem akarok semmiféle következtetést levonni, de azt feltétlenül szükségesnek atartom, hogy azok, akik kint voltunk, olyan jegyzőkönyvet állítsunk össze, ami világosan és egyértelműen magyarázza ezeket a megállapításokat. Mert ha úgy magyarázza, amit én ezt az első olvasásra magyarázom, akkor én ezt így nem fogadom el.
Ami a lényeg: a hibák kijavítása, én azt vállalom, a KV elé terjesztendő előterjesztésben a hibák kijavítását el fogom végezni, a cikkben meg fogom írni.
Hegedüs elvtárs kérdése: Nem értem, mi az, amivel Nagy Imre elvtárs egyetért?
Nagy elvtárs : Le van rögzítve a 8 pont és plusz a decemberi határozat. Én ezt aláírtam, ennek alapján én a hibák kijavítását el fogom végezni. Ami ellen én kifogást emelek, olyan észrevételek, amivel én nem tudok egyetérteni. Ezek jó részéről én ott is megmondottam a véleményemet, akkor sem vállaltam, és most sem vállalom, akár azt, hogy 1945-ben én a földreformot nem akartam végrehajtani, vagy azt, hogy én voltam a kezdeményezője a termelőszövetkezetekből való kilépésnek. Én hangsúlyozom: lehet, hogy ez helytelen információn alapszik.
A politikai kérdésekben, ami a pártra, a pártfegyelemre, az iparosításra, a mezőgazdaság kollektivizálására vonatkozik, ezekben én a hibákat ki fogom javítani és vállalom a feladatot.
Rákosi elvtárs : Megmondom őszintén, jobb lett volna, ha Nagy elvtárs ott kint szót kért volna, és ott tisztázta volna ezeket a dolgokat. Az történt, hogy Nagy elvtárs tagadólag rázta a fejét. Erre Hruscsov elvtárs megjegyezte, hogy Nagy elvtárs ne csóválja a fejét, mert amit mi mondunk, az a Szovjetunió Kommunista Pártjának a véleménye és maga ne csóválja a fejét.
Amikor Nagy elvtárs azt mondotta, hogy meghallgattam a kritikát, azt gondoltuk, hogy nem úgy fogja fel, hogy az egyik fülin be, a másikon ki, hanem elfogadja és magáévá teszi.
Ami a dokumentummal kapcsolatos vitás kérdéseket illeti: azt mondjuk-e, hogy a párt politikája 1953 júniusa előtt alapjában helyes volt, vagy lényegében helyes volt? A szovjet elvtársak azt mondják, a vonal helyes, de abban komoly hibák voltak, amiket ki kell javítani. Mi azonban e téren túlzásba mentünk, és ezért mondották, hogy a maguk által annyit szidalmazottt vonal jobb volt, mint amit most visznek. Hruscsov elvtárs úgy mondta, hogy Maga (Nagy elvtárs) által leköpött múlt jobb volt, mint a jelen. Azt mondották az elvtársak, hogy hibákat ők is csináltak, néha vissza kellett vonulniok, de új szakaszról nem beszéltek, és nem csinálták olyan ujjongva a visszavonulást, mint nálunk. Én azt hiszem, hogy azon vitatkozni, hogy a politikánk alapjában vagy lényegében volt-e helyes, nem szükséges, a szovjet elvtársak kifejezése a 'lényegében'-hez volt közelebb.
Ami azt a hivatkozást illeti, hogy a KV kompetenciáján túlmennek a tervezett változtatások. A Szervezeti Szabályzat értelmében két kongresszus között a KV a párt legfőbb szerve, és ha szükséges határozatot is hozhat, illetve megváltoztathat. Az 1953. júniusi határozat készítésekor ez egyáltalán nem zavart bennünket, miért zavarna most, amikor a hibák kijavításáról van szó.
Ami Nagy elvtárs visszavonulását illeti: az elvtársak azt vetetteék fel, hogy helytelen ilyen helyzetben visszavonulni. Teljesen függetlenül, hogy a KV engedélyével vagy engedélye nélkül, nem lehet ilyen szituációban visszavonulni. Az elvtársak azt mondták, ezt mindenki úgy értelmezné, és itt volt szó arról a jugoszláv példáról, hogy 2 irányvonal van, az egyik amelyik jót akar, és ezt képviseli Nagy elvtárs, aki népjólétet akar emelni, ugyanakkor a másik irányzat nem akarja, hogy ez érvényesüljön, s ezért ő visszavonul. És még Hruscsov elvtárs azt is hozzátette, hogy 'csak nem képzel Nagy elvtárs egy olyan szituációt, hogy ő majd egy orgonabokor tövében fogja nézni, hogyan hozzák rendbe azokat a hibákat, amiket elkövettek.' Szóval politikailag a visszavonulás álláspontja - tekintet nélkül arra, hogy Nagy elvtárs előzőleg a KV-hez fordul-e vagy nem - nem helytálló!
Nagy elvtárs : De az sem helytálló, hogy én pártszerűtlenül akartam fellépni!
Rákosi elvtárs : Pártszerűség vagy pártszerűtlenség kérdése fel sem merült...
Farkas elvtárs : Az elvtársak a politikai következményeire mutattak rá...
Rákosi elvtárs : És ebben teljesen igazuk van. Ez olyan kérdés, ahol nem lehet velük alkudni, ezt mi nagyon jól megértettük. Világos, az azonnal azt jelentené, hogy két politikai centrum volna a kommunista párton belül: az egyik egy ellenzék, amely félrevonul és a másik, a 'hivatalos vonal'. És az elvtársak helyesen mutattak rá, hogy 'a maguk országa olyan, ahol túlnyomó többség még kispolgári egyéni-kisparaszti gazdaság, maguknál sokkal veszedelmesebb az ilyen tendencia.' És teljesen igazuk volt minden kozekvenciára vonatkozólag, amit levontak, még akkor is, ha Nagy elvtársnak ez eszébe sem jutott. Előfordul, hogy Nagy elvtárs csinál egy lépést és nem látja az összes konzekvenciáit. Az Elnökség tagjai erre rámutattak - az elvtársak szerint teljesen igazuk van - és hivatkoztak arra, hogy az a Teodorovics, aki ott volt náluk Jugoszláviából egy kereskedelmi tárgyaláson, már erre célzott is. Az elvtársak joggal mondották, hogy Churchill dörzsölgette a kezét, ő is ismeri a dolog jelentőségét. Nagy elvtárs nem látja végig a konzekvenciákat, az SZKP vezetői azonban végiggondolják - és megmondom, mi is végiggondoljuk. Hát azt hiszi Nagy elvtárs, hogy amikor először hallottam Nagy elvtárs kijelentését, hogy nem tud velem együtt dolgozni, nem tudtam, hogy ez lényegében azt jelenti: valamelyikünknek távoznia kell...
Nagy elvtárs: Ezt én magam felé vetem fel.
Rákosi elvtárs : Az is helytelen! Nekünk már ez a gondolat akkor is meglepő volt, amikor más formában jött, amikor a Népfront elnöke formájában jött. Megmondom, nekem akkor az volt az érzésem, hogy a rendkívüli nehézségek láttára Nagy elvtárs vissza akart vonulni, úgy érezte, nem bírja tovább vinni a dolgot.
Nagy elvtárs : Ebben is van valami. Nagy volt az ellenállás, nem birkózik meg vele az ember.
Rákosi elvtárs : Én ezt akkor megértettem, de a világért se mondtam volna ki Nagy elvtárs előtt, mert ha kimondom, Nagy elvtárs úgy tekinti, hogy intrikáról van szó. A szovjet elvtársak most kimondták, és ne engedjük el a fülünk mellett, amit a szovjet elvtársak mondtak. Ha pártszerűen vagy pártszerűtlenül - a KV engedélyével, vagy anélkül - most ilyen vita közepette Nagy elvtárs elhagyja a posztját, akkor egy ellenállási központ alakul ki, s ha ő maga tiltakozik is ellene, mögé áll a népi demokráciának minden ellensége, anélkül, hogy ő akarná. Ha tiltakozik ellene, azt mondanák: 'Persze, a KV rákényszerítette erre, de a szívében más van.' Úgyhogy itt igazuk volt az elvtársaknak.
Most kisebb dolgok: a tszcs. Én azt hiszem, itt sincs igaza Nagy elvtársnak. Az igaz, hogy nekünk ajánlották - különösen Berija a legnagyobb eréllyel -, engedjük ki az embereket, engedjük feloszlatni a tszcs-ket. Az is igaz, hogy Molotov elvtárs, amikor látta a mi megrökönyödésünket, a savanyú ábrázatunkat, akkor azt mondta: 'Kérem, meg vagyok győződve, maguknál még lesznek jó szövetkezetek' -, de ahogy mi ezt végrehajtottuk...
Nagy elvtárs : De itt nem arról van szó, hanem, hogy ő azt mondta, én voltam az, aki...
Rákosi elvtárs : Ők azt mondták, hogy mi figyelmeztettük magukat, kezeljék óvatosan e kérdést. És tényleg mi történt? Amikor mi a szó szoros értelmében az utolsó órában bekértük Nagy elvtárs parlamenti beszédét, tapasztaltuk, hogy abban szépen benne volt az, hogy a szövetkezetekből ki lehet lépni, a szövetkezeteket fel is lehet oszlatni, de arról, hogy a falun a szövetkezet változatlanul a szocializmus építésének fő útja, egy árva betű nem volt. Amikor követeltük, hogy a beszédben ez benne legyen, akkor Nagy elvtárs rendkívül élesen azt mondta: 'Mi az, már megint visszaestek, kezdjük újra a régi hibákat', és csak nagy nehezen vett be Nagy elvtárs a beszédbe egy halovány mondatot erről. Továbbá, amikor láttuk, hogy hova fejlődik a dolog, kértük Nagy elvtársat, hogy 1953. augusztus 20-án tartson beszédet, ahol védje meg a szövetkezeteket...
Nagy elvtárs :...És ez egy jó beszéd is volt...
Rákosi elvtárs : Igen jó beszéd volt, de mégis benne volt az, hogy 'hadd hulljon a férgese!' És megmondom, ez az, amit a szovjet elvtársak kifogásoltak, mert a 'Hadd hulljon a férgese' alatt azt lehetett érteni, ne nagyon törjétek magatokat, hogy tagok maradjanak bent a tszcs-ben. Tehát Nagy elvtárs ebben a tekintetben nem járt kellő gondossággal, s ezért a kritika a szovjet elvtársak részéről teljesen jogos. Tekintet nélkül arra, hogy Berija a legnagyobb eréllyel...
Nagy elvtárs : És a többi szovjet elvtárs is a legnagyobb eréllyel...
Rákosi elvtárs : Ezt így nem mondanám, egyetlen elvtárs szólt közbe: Molotov elvtárs, aki megvígasztalt bennünket. Úgyhogy ebben a tekintetben én ezt nem vetettem volna fel Nagy elvtárs részéről. És nemcsak erről volt szó. Amint a szövegből látszik, a szovjet elvtársak igen élesen elítélik Nagy elvtárs kritikáját, amit a szovjet kollektivizálásról mondott, ami itt a PB-ben is elhangzott. Hiba volt, hogy olyan kritikusan beszélt róla, s azt mutatja, hogy ebben a kérdésben sem egészséges az álláspontja, s ezt helyre kell igazítani.
Beszélnem kell, elvtársak, az önkritikáról. Igaz az, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Szóval én is már valamennyi ideje párttag vagyok, s ez alatt az idő alatt sok kritikát kaptam. Az a kritika, ami engem 1953-ban ért, abban nemcsak jóindulatú kritika volt, mert volt benne egy olyan ember kiritikája is, akit utána hat hónappal agyonlőttek. Ennek dacára én - bár volt olyan hang, hogy 'ne engedd magad' - egy pillanatig sem engedtem a 'sértett önérzet', vagy 45 éves pártmúlt vonalára lökni magamat, mintha egy pártból valók lennénk, és teljesen igazuk volt. Nagy elvtárs nem tudom hány évig volt a bolsevik párt tagja, én is, mások is tagjai voltunk. Teljesen igazuk van tehát a szovjet elvtársaknak, ha így beszélnek velünk, és nagy megtiszteltetés számunkra az, hogy nem tesznek különbséget, hanem úgy beszélnek velünk, mint saját párttagjaikkal.
Én már régebben elmondtam egyszer az elvtársaknak, hogy Lenin 1921-ben a német kommunista vezetőknek, akik hibákat csináltak, azt mondta, hogy 'huszonötöt kellene veretni a fenekükre', és azok hallgattak, mert érezték, hogy Leninnek igaza volt. És ha a hang szenvedélyes volt, az azért volt, mert a helyzet megköveteli ezt, mert az elvtársak attól féltek, hogy különben nem döbbenünk rá, hogy hol tartunk. Ezért mondta pl. Molotov elvtárs: 'Nem tudom, Rákosi elvtárs hogyan mondta, hogy maguknál a helyzet gazdaságilag és politikailag kritikus, de meg kell mondanom, nagyon közel van a kritikus helyzethez'. Én - elvtársak - sokkal jobban szeretem az őszinte és kíméletlen hangot velünk szemben a szovjet elvtársak részéről, mintha udvariaskodniok kellene, mert nem tartanának bennünket teljesen magukénak. És szeretném, ha Nagy elvtárs megértené, hogy ha az ember hibát csinál, ne az önérzetét emlegesse, hanem a hibák kijavítását, még akkor is, ha az nagyon kellemetlen. Én tudom, nem egyszer bíráltak engem. Egy alkalommal engem Lenin rendkívül élesen kritizált. Az első gondolatom az volt, hogy biztos hamis információt adtak, valami rágalmazás történt, a második gondolatom az volt, hogy nem ismeri a részleteket, a harmadik, hogy nem vagyok neki szimpatikus és így tovább. Másnap reggel eszembe jutott, hogy hátha igaza van, és abban a pillanatban már egyenesben voltam, mert amikor ezen a vonalon elindultam, kiderült, hogy teljesen igaza van.
Hasonló folyamat van Nagy elvtársnál is. Nagy elvtárs is azon rágódik, hogy 'valószínűleg nem jól informálták az elvtársakat', hogy nem ismerik a részleteket, hogy megsértették az önérzetét. Hát ilyen országos jelentőségű, sőt nemzetközi jelentőségű dolgokban nem szabad az önérzet kérdését előtérbe állítani.
Nagy elvtárs : Ettől nem teszem függővé a véleményemet...
Rákosi elvtárs: Az ember egy darabból van, és ha a lelke mélyén van egy adag sértődöttség, az olyan, mint egy nagy kő, mely a lábához van kötve s ami munka közben mindig visszahúzza. És szükség van arra, hogy Nagy elvtárs ezt likvidálja. Én kértem Nagy elvtársat, hogy ezeket a dolgokat - kivéve a lemondásra vonatkozó részt, amely igen fontos, elvi jelentőségű - elő se hozza...
Nagy elvtárs: De később előkerül és azt mondják, miért nem mondtam meg? Megmondtam mindent, őszintén.
Rákosi elvtárs: A velem szemben alkalmazott kritikával kapcsolatban én is szólhatnék néhány szót, vagy Farkas elvtárs, ő is néha vakarózott, amikor mondjuk nem száz százalékig, hanem csak 92%-ig volt helyes, amit az elvtársak mondtak róla.
Nagy elvtárs: De amikor 100%-ig... Azt mondják, hogy Vassal összeálltam...
Rákosi elvtárs: Nagy elvtárs politikailag gondolkozzon. Megjelent a minisztertanács elnökének a cikke, utána egy hétre vagy tíz napra megjelent a minisztertanács elnöksége titkárának a cikke. Hát süketnek és vaknak kell lenni, meg nem látni, hogy politikai összefüggés van a kettő között.
Farkas elvtárs: Arról beszélnek, hogy van állami és van pártvonal.
Rákosi elvtárs: Azt minden további nélkül elfogadom, hogy Nagy elvtársnak fogalma sem volt arról, hogy Vas mit készít, fogalma sem volt arról, hogy mit ír, de politikai összefüggés van a két fellépés közt, és ez a döntő. És az elvtársak nem azt mondták, hogy Nagy elvtárs megbeszélte Vassal vagy utasította pártellenes cikke megírására. És megmondom, hát mert volna Vas ilyen pártellenes és helyenként hülye dolgokat írni, mint amiket az említett cikkében írt? Vas föl volt bátorodva, meg volt pistulva, azt hitte, most ez a szezon jött - és ezért politikailag Nagy elvtárs felelős még akkor is, ha csak a Szabad Népben olvasta először a cikket, és ő maga is mérgelődött.
Szóval politikailag ebben a tekintetben is vállalnia kell a felelősséget, és az elvtársak így mondták. Senki se mondta, hogy Nagy elvtárs leült Vas elvtárssal megtárgyalni a cikket. Horváth elvtárs cikkével is megvolt a politikai összefüggés. Ez nagyon komoly hiba, amit a Szabad Nép elkövetett. Nincs az a managalicakoca, amely annyit kölykezik, mint amennyi rossz cikket kölykezik egy ilyen rossz, helytelen cikk. Nagyon kérem, Nagy elvtárs, aki 37 éve párttag, az ország minisztertanácsának elnöke, politikai bizottsági tag, tegye magát túl ezeken a dolgokon, mert ha nem teszi túl magát, akkor ez zavarni fogja a hibák kijavításában, mint a tüskék, amik az ember körme alatt vannak. Azt kérjük Nagy elvtárstól, húzza ki a körme alól ezeket a tüskéket és akkor sokkal jobban megy majd a munka.
Igaza van Farkas elvtársnak, hogy a vita egészen más irányba megy.
Nagy elvtárs: Nem jobb, hogy elmondtam, minthogy bennen maradjon?
Rákosi elvtárs: Ha ilyen mélyen érezte Nagy elvtárs, jobb lett volna ott kint elmondani!
Nagy elvtárs: Egy csomó dolgot itt láttam meg.
Rákosi elvtárs: Javaslom, hogy ezekről a kérdésekről a vitát fejezzük be, térjünk rá magára arra a javaslatra, amit most a PB elé terjesztünk, illetve arra, hogy helyeseljük-e azokat az elveket, javaslatokat, kritikát, amit az SZKP Elnökségének tagjai a mi működésünkről gyakoroltak és amelyeknek gyakorlati megvalósítására mi ezt a kiegészítő javaslatot tettük.
Farkas Mihály elvtárs: Azokkal a javaslatokkal, amelyeket Rákosi elvtárs tett, teljes mértékben egyetértek. Nekünk valóban ügyelni kell arra, hogy ne essünk abba a hibába, amibe estünk június előtt és június után is egy párszor, hogy olyan pátosszal gyakoroltunk önbírálatot, hogy azzal az egész pártot, az egész országot nem a feladatokra mozgósítottuk, hanem a párt erejét is gyengítettük, és az országban a párt iránt aláástuk a bizalmat. Nekünk most nem arra kell irányt venni, hogy bíráljunk csak azért, hogy bírálat legyen, hanem felvetni a hibákat, a hiányosságokat s azért, hogy helyesen meghatározzuk a feladatokat minden területen, és az egész pártot, az egész állami vonalat mozgósítsuk a politikai és gazdasági feladatok megoldására. Feltétlenül ez a helyes! Szóval egy komoly elvi bírálat alapján egy pozitív vonalat adni a pártnak. És ez a pozitív vonal meg is van. Most sokkal precízebben, helyesebben tudjuk a párt politikáját meghatározni. Szóval az kell, hogy most a KV ülését úgy vezessük le, hogy az a párt erejét növelje, egységét erősítse, lendületét, lelkesedését fokozza arra, hogy itt, a PB-ben egység legyen. Meg kell mondani, kedves Nagy elvtárs, hogy számomra, amit kint hallottam, szintén óriási tanulság volt. Én is idestova 35 éve veszek részt a kommunista munkásmozgalomban, sok harcban vettem részt, s az, ami elhangzott a KPSZSZ vezetősége részéről, az éles, komoly, de teljesen jogos és helyes bírálat volt. Maga tudja, hogy a bolsevikok nem szoktak kesztyűs kézzel kritizálni - ez nem bolsevik módszer -, ők a végső konzekvenciáját vonták le annak, ami a maga helytelen álláspontjából keletkezett azért, hogy megmutassák magának - Nagy elvtárs -, maga veszedelmes útra tért. Hogy így arról a veszedelmes útról, amelyre rátért, magát visszatérítsék, hogy megmentsék magát a pártnak. És megmondom - ezt látni kell magának Nagy elvtárs -, hogy a KPSZSZ vezetői azért bírálták magát olyan határozottan, mert egyrészt súlyos hibákat követett el, letért a pártszerűség útjáról - és a bírálatukkal magát megmentették, legalább is ők megkíséreltek mindent, hogy megmentsék magát. Megmondom, Nagy elvtárs felszólalása véleményem szerint nem volt helyes. Én emlékszem a június utáni PB-ülésre, ahol Rákosi elvtárs gyakorolt önkritikát, s az egészen más volt, mint amit maga csinál ma itt a PB-ben. Megmondom, Nagy elvtárs, meg voltam győződve arról, hogy maga idejön egy rövid, de mély elvi önbírálattal - magának ez kötelessége lett volna. Hát hogyan fogja maga a referátumot kidolgozni, hogyha maga nem értékeli és önkritikusan nem méri fel működését, és nem állapítja meg pontosan, miben is van a maga hibája.
Itt el kellett volna mondania Nagy elvtársnak - az én véleményem szerint -, hogy maga most az elhangzott vita alatt, a kapott tanácsok alapján, figyelembe véve, hogy maga kijelentette ott Moszkvában az elnökség tagjai előtt, hogy maga megszívleli a tanácsokat és megkísérli a hibákat kijavítani - most itt lett volna ma az első alkalom amikor ezt elkezdheti és megmondom, egyetlen önbírálati szót, egy lépést nem tesz előre, pontosan azt a hat szót ismétli, amit mondott Moszkvában: egy lépéssel tovább nem megy előre, de ugyanakkor egy sor kérdésben kijelentette, hogy a kritikát visszautasítja, nem fogadja el a bírálatot. Nem akarok nagy szavakat használni, de amit tanulunk állandóan a KPSZSZ vezetőitől, az az, hogy elvi kérlelhetetlenséggel vessük fel a kérdéseket, mert csak akkor tudjuk a dolgokat tisztázni. Az, amit most csinál, Nagy elvtárs, ha nem is visszalépés, de egy helyben topogás, és ez az egy helyben topogás helytelen. Ugyanakkor, amikor egy szóval nem megy előre az önbírálat terén, ugyanakkor egy egész sor kérdésben felveti, hogy nem ért egyet a KPSZSZ elnökségének bírálatával - így maga Nagy elvtárs ezt Moszkvában nem mondta -, pedig nagyon helyes lett volna, ha megmondta volna. Számos kérdésben ugyan csóválta a fejét és egy-két kérdésben halk megjegyzést tett...
Nagy elvtárs: Elég hangos megjegyzéseket tettem - majdnem az asztalt vertem...
Farkas elvtárs: Nem, nem, és nem is lett volna helyes, hogy az asztalt verje. Ha valakinek nem volt joga az asztalt verni, akkor magának nem volt joga. Maga mélyen meg van sértve, Nagy elvtárs. És megmondom, így a dolgokhoz mélyen megsértődve nem lehet viszonyulni. Ennek megvan a maga logikája. Ha maga dúl-fúl és meg van sértődve, azzal egy sor kérdést, amit ott a KPSZSZ vezetői mondtak, ha lényegében azt maga nem számolja fel, Nagy elvtárs, egy szép napon ez újra konfliktushoz vezethet, de már nemcsak a PB és maga között, hanem maga között és a KPSZSZ elnöksége között. És maga, mint régi kommunista, ne hagyja magát olyan helyzetbe hozni, hogy a szubjektív érzelmei határozzák meg a maga politikai gondolkodását!
Az én véleményem az, hogy azt a bírálatot, amit mi kaptunk, és amit maga kapott Nagy elvtárs, és amit én kaptam, minden fenntartás nélkül el kell fogadni! És én megmondom, ami engem illet: azt hiszi maga, hogy nekem kellemes volt hallgatni a bírálatot? Nem, nem volt kellemes, de megmondom magának, minél többet gondolozom rajta, annál inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy az a bírálat, ami felém elhangzott, teljesen helyes volt! Nekem semmiféle megjegyzésem nincsen az elhangzott bírálattal szemben. Én a bírálatot teljesen helyesnek tartom. Megmondom magának, hogy sokkal okosabban, tapasztaltabban jöttem vissza a tanácskozásról és ma olyan marhaságot nem csinálnék, amit csináltam, hogy akkor, amikor felvetettem, hogy nem kell a beszédeket lehozni, mert ezzel csak az ellenségnek adunk fegyvert, és hogy javasoltam magának, hogy írjon cikket - ezt nem kellett volna javasolni, ez hiba volt! És lényegében, annak dacára, hogy bizonyos kérdésekben nem értettem egyet a maga helytelen nézeteivel, nálam is volt bizonyos engedékenység a maga hibáival szemben. Helyesen mondták az elvtársak! A kommunista se jobbra, se balra engedékeny ne legyen, határozottan és következetesen vigye végig a harcot - ez a helyes!
Megmondom, hogy ilyen mély megsértődéssel Nagy elvtárs nem tud dolgozni. Itt csak úgy lehet dolgozni, ha mélyen meg van győződve arról, hogy az, amit az elvtársak mondtak, az helyes és a jó szándék, a segítőkészség vezette őket. Ha ez nem lesz meg, akkor maga szárnyszegetten fog dolgozni és nem tudja adni a pártnak, az országnak azt, amit maga egyébként tud adni. És megmondom: ahogyan maga felvetette ott kint, hogy maga Rákosi elvtárssal nem tud együtt dolgozni, az teljesen helytelen volt. Hát azt hiszi, hogy a KPSZSZ vezetői, azok tapasztalatlan emberek? Nem, nem! Hiszen maga is jól ismeri őket! Világos, hogy ebből az jön ki, hogy vagy én, vagy ő, ezt tudják csak kiolvasni - és valahogy úgy mondta maga, hogy az elvtársak döntsék el...
Nagy elvtárs: Erre nem tudok mást mondani, mint hogy valótlanság! Így nem merült fel soha nálam a dolog.
Farkas elvtárs: Megmondom, teszem fel, hogy maga bensőleg nem így vetettte fel a kérdést, de amit maga most itt mond, az bizonyos mértékben a réginek a megismétlése. Maga azt mondta: én a kérdést úgy akartam megoldani, hogy én lemondok, visszavonulok, a KV-hez fordulok azzal a kéréssel, hogy engem mentsenek fel. Ez igen, látszólag pártszerű dolog, de ebben a 'pártszerűségben' harc van a párt vezetése ellen...
Ács elvtárs: És mivel indokolná Nagy elvtárs ezt?
Farkas elvtárs: Igen, mivel indokolná, hogy maga lemond? Beteg? Nem! Fáradt? Menjen üdülni! Magának ezt politikailag kellett volna megindokolni, kedves Nagy elvtárs, és ez lényegében kirobbantotta volna az egész párton belül a harcot. És most, a mai helyzetben a harcot kirobbantani, visszavonulni, ennek a végső konzekvenciája az, hogy itt is kialakult volna a párton kívül és a párton belül maga körül egy csoportosulás, amellyel óriási károkat okozott volna a pártnak. Persze, a párt megbirkózott volna ezekkel a nehézségekkel! De miért kell a pártnak kárt okozni? Az az út, amit maga választott, Nagy elvtárs, nem volt helyes út, pártszerűtlen és lényegében...
Nagy elvtárs: Hát akkor meddig legyek én miniszterelnök?
Farkas elvtárs: Amíg a párt jónak látja.
Nagy elvtárs: Nem vagyok alkalmas miniszterelnöknek, egy nagyon rossz marxista vagyok, közgazdásznak teljesen alkalmatlan - és még össze tudok szedni számos ilyen megjegyzést -, hát akkor miért maradjak én a Minisztertanács élén?
Rákosi elvtárs: Hát nem lehet kijavítani a hibákat? Hát olyan nincs, hogy az ember belátja a hibáit?...
Farkas elvtárs : Nekem Molotov elvtárs feltette azt a kérdést: mondja, maga nem vette észre, hogy Nagy elvtárs a munkásparaszt szövetségen belül lebecsüli a munkásosztály vezető szerepét? Én azt mondtam, hogy ilyesmit magánál nem tapasztaltam - mert addig valóban nem tapasztaltam. De visszajövet átnéztem egyes dolgokat, különsen a maga felszólalását a Népfront alakuló kongresszusán. Hát kedves Nagy elvtárs, ott maga beszél a munkás-paraszt szövetségről, és a munkásosztály vezető szerepéről szintén beszél. Szóval itt nem egy cikkről van szó, hanem úgy látszik az utóbbi időben...
Nagy elvtárs : Ugyanakkor tudok 15-öt, 20-at mutatni, ahol van szó erről.
Farkas elvtárs : Nagy elvtárs, a maga felszólalása a Hazafias Népfront Kongresszuson tele van helytelen, jobboldali nézetekkel. Helytelenül értékeli a Hazafias Népfrontot, hogy mi a Hazafias Népfront, nem helyesen magyarázza a Hazafias Népfront szerepét és megmondom, lényegében ahogy maga felvetette, hogy mi a Népfront szerepe, ebből a maga helytelen felvetéséből táplálkoznak a jobboldali nézetek.
Nagy elvtárs : Ezt persze én visszautasítom! Minden arra felé mutat, hogy elkerülhetetlenül fel kell majd vetni a PB-tagságomat és a minisztertanácsi elnökségemet.
Farkas elvtárs : A maga hibái, látja, nagyon mélyek és komolyak, azért kellett foglalkozni ezzel, hogy ezeket lássa és ne szedje össze azokat a kijelentéseket, amikbe lehet, hogy itt-ott benne van egy-két kisebb túlzás. Az a helyes, amit Rákosi elvtárs mondott, hogy ezek részletkérdések, s lehet, hogy ezekben itt-ott nem látják az elvtársak helyesen a dolgokat, mert ők nem ismerik úgy a magyar viszonyokat, mint magunk, de alapvető kérdésekben a KPSZSZ-nek mindig igaza volt és az egyetlen centrum, amely felé nekünk orientálódni kell, amelynek tanácsait meg kell fogadni, az a KPSZSZ elnöksége. És megmondom: szerencsénk, hogy a nemzetközi munkásmozgalomnak ilyen vezérkara van, hogy amikor egyes forradalmi munkáspártok nehézségbe, bajba jutnak, van egy erő, amely kihúzza őket a bajból...
Nagy elvtárs : Ezt én soha nem vontam kétségbe...
Farkas elvtárs : És megmondom, most is kihúztak bennünket a veszélyből, a bajból, a hínárból és csakis köszönetet lehet ezért az elvtársaknak mondani! Igaza van Rákosi elvtársnak: ha éles volt a hang, csak azért volt éles, mert bennünket igenis, úgy tekintenek, mint régi bolsevikokat, forradalmárokat. Mi nem ma jöttünk a munkásmozgalomba, hogy ilyen 'kérlekalássan' módon beszéljenek velünk. Helyes, ha nyíltan, határozottan, bátran vetik fel a kérdéseket. Maga egy sor harcban vett már részt...
Nagy elvtárs : Az lenne pártszerűtlen, ha tudva az igazát, az ember hagyja, hogy a nyakába varrjanak olyasmit, amit sohasem csinált...
Farkas elvtárs : Nekem az a véleményem, hogy Nagy elvtársnak a mai felszólalása így nem fogadható el, legjobb esetben egy helyben topogásnak lehet tekinteni, bizonyos mértékig ilyen visszacsinálás, kísérlet arra, hogy tompítsuk a bírálatot, amit mi kaptunk kint Moszkvában és megmondom, a Politikai Bizottság nem térhet arra az útra, hogy bármilyen mértékben a kapott bírálatot eltompítsa.
Egyetértek azzal, amit Rákosi elvtárs javasol: én már ebben az irányban a magam vonalán is tettem intézkedéseket. Holnap értekezletre jönnek hozzám az írók...
Rákosi elvtárs : Azt is meg kell mondani ott, hogy szinte pátosszal énekelték a visszavonulást...
Farkas elvtárs : Én úgy látom - tegnap beszéltem Erdei Sándorral és Tamási Lajossal, hogy józanabbul látják a dolgokat. Persze, nem könnyű dolog, de azt hiszem sikerülni fog.
Szombaton szintén értekezlet lesz nálam az 1955-ös népgazdasági terv népszerűsítéséről, agitációs munkájáról, az önköltség csökkentéséről, a termelékenység emeléséről. Nagyon komolyan központi kérdéssé kell tenni, érvekkel alátámasztva, úgyhogy felszereljük a pártot és a sajtót, a rádiót arra, hogy helyesen vigye a mozgósítást, az agitációt és különösen meg kell javítani a munkásosztályban végzett politikai nevelőmunkát. Amit Molotov elvtárs mondott: az a tény, hogy a termelékenység visszaesett mutatja, hogy a munkásosztályon belül politikai bomlás van. Ez egy nagyon súlyos dolog. S valóban, ha az ember átgondolja, sok igazság van ebben. Úgyhogy ezen a vonalon nem lehet várni addig, amíg a KV összeül. Egyetértek azzal, hogy a KV ülését ne csapjuk össze, hogy komolyan alaposan kell előkészíteni és biztosítani kell, hogy a bírálat mellett pozitív jelleget adjunk. De addig is, amíg a KV nem ül össze, feltétlenül nekünk el kell kezdeni ennek a határozatnak szellemében a munkát. Beszéltem Friss elvtárssal is, hogy a Szabad Nép számára írjon egy nagyobb cikket a bővített újratermelésről. Majd át fogom nézni a cikket, s utána...
Ács elvtárs: Vigyázni kell, mert Frissnek is az a véleménye, hogy bővített újratermelés lehetséges, amit ki is fejtett a Pártfőiskolán. Szóval szerintem az szükséges, hogy önkritikusan vesse fel a kérdést...
Farkas elvtárs: Most közben, amíg mi nem voltunk itthon, a Szabad Népnél megint előfordult egy sor hiba. Ott van Feketének egy cikke a szovjet írók kongresszusáról, ami politikailag teljesen helytelen. Ő ugyan az előbbi pozíciójával szemben végeredménybren egy lépéssel előbbre megy, mert ő, mondjuk egy hónappal ezelőtt azt mondta, hogy csak a dogmatizmus ellen kell vinni a harcot, de most már felveti a kétfrontos harcot mindkét irányban. Ebben a cikkében mechanikusan átveszi a szovjet írókongresszus tapasztalatait, dacára annak, hogy ott más a helyzet. Fekete elvtárs nálunk a rózsaszínű ábrázolást tartja a fő veszélynek. Ez nem igaz! Nálunk az irodalomban a kispolgári borúlátás, az eredmények tagadása az, ami ellen elsősorban kell harcolni. Nekünk a mi helyzetünkből kell kiindulni. Ez teljesen helytelen, formális átvétele a szovjet írókongresszus tanulságainak a magyar viszonyokra. Ugyanez vonatkozik Rényi cikkére a képzőművészet helyzetéről, ami szintén helytelen dolog, hogy mindenkit ki akar békíteni, összeboronálja a jót a rosszal. Meg kell mondani, hogy a Szabad Népben megjelent ezen cikkek is azt mutatják, hogy ott továbbra sincs minden rendben. Tegnap beszéltem Horváth elvtárssal, s ezeket a kérdéseket felvetettem neki...
Rákosi elvtárs : Aztán ott van a Derkovits-cikk is. Michelangelót csináltak belőle...
Farkas elvtárs : Szóval van itten tennivaló. És én teljesen egyetértek azzal, hogy nyugodtan kell ezt megcsinálni.
Befejezésül én fel szeretném vetni Apró elvtárs magatartását a Szabad Nép ügyével kapcsolatban. Nekünk ezt el kell intézni ezen a PB-n, aztán pozitíven rámenni a KV ülésének előkészítésére, kidolgozni a referátuomt, a KV előtt felvetni és utána - elvtársak - teljes gőzzel ráállni.
Apró elvtárs, te nagyon goromba hibát követtél el akkor, amikor a Szabad Népnél a taggyűlésen lényegében a pártvezetés ellen fordultak, amikor a taggyűlés a pártvezetést támadta, s teljesen helytelen, anarchista, romboló, kispolgári bírálat hangzott el, akkor te, Apró elvtárs, felhívtad Horváthot és azt mondtad, helyes, ami ott történt és bátorítottad őket. Kedves Apró elvtárs, nálunk ilyen azelőtt a PB-ben soha nem volt és a jövőben sem engedhető meg semmi körülények között sem ez, és azt a PB tagot, aki ilyet tenne - megmondom neked -, azt nagyon komolyan felelősségre vonnánk. Lényegében odaálltál melléjük te, mint PB-tag, és bátorítottad őket. Az elvtársak nagyon komolyan felvetették kint, hogy szégyen és gyalázat, hogy a PB-ban nincs fegyelem, 'Hát hogyan tudnak maguk az egész pártban, az egész országban fegyelmet tartani, ha maguknál nincs fegyelem' mondották.
Apró elvtárs : De azt is mondd meg, hogy mindez a PB-ülés előtt történt.
Farkas elvtárs : Ez annál rosszabb, mert nagyon jól tudtad, hogy a PB-tagok véleménye mi volt; magam is beszéltem veled, Ács elvtárs is egész biztosan. Te ismerted a véleményünket, jól tudtad, hogy ezt az álláspontot elutasítjuk és mégis, tudva ezt, te mást mondtál és lényegében te éreztetted velük, hogy igenis, a PB-ben vannak erők, aymelyek őket támogatják, hogy a PB ketté van szakadva. Felelőtlen dolog ez és meg kell mondjam, nem méltó a PB-tagsághoz. Meg kell mondani ezt neked világosan, nyíltan, hogy tanulj belőle. Ehhez tartsd maga, Apró elvtárs!
Ács elvtárs : Úgy látom én is, elvtársak, hogy a vita nem helyes fordulatot vett, főleg Nagy elvtárs felszólalása miatt.
Nagyon helytelennek tartom, hogyha mi, ahelyett, hogy azon vitatkoznánk, hogy a KV ülését hogy készítsük elő, s az SZKP Elnökségétől kapott politikai tanácsokat alaposan megtárgyalnánk és kidolgoznánk a tennivalókat, ahelyett olyan kérdések felé engedjük a vitát eltolni, amit Nagy elvtárs vetett fel, a 'kritika hangja' vagy más részletkérdések irányába. Ez a mai nehéz helyzetből minket nem segítene előre, hanem visszahúzna és változatlanul olyan bénító jelenségek mutatkoznának meg, amelyek már 2-3-4 hónapja egyre erőteljesebben megmutatkoznak. Egyetértek Farkas elvtárssal, hogy nekünk arról kellene vitatkozni, hogy az odakint kapott tanácsokat hogyan hasznosítsuk.
Helytelennek tartom, hogy Nagy elvtárs felszólalásában nem politikai kérdéseket vetett fel, nem azt vetette fel, hogy kint miről volt szó. Ott elsősorban arról volt szó, hogy mi hogyan értelmezzük az új szakaszt, hogy milyen helyzet alakult ki a Népfront létrehozásával kapcsolatban, azzal kapcsolatban, hogy nem világos platform alapján jött létre a Népfront, hogy a kulák-kérdésben milyen hibákat követtünk el, hogy a mezőgazdaság szocialista perspektíváját illetően milyen hibák vannak, hogy óriási fegyelemlazulás van, a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért nem folyt elég harc és más ehhez hasonló fontos kérdésekről volt kint szó, amit fel kell vetnünk. Ha most nem erről, hanem valami másról vitatkoznánk, az véleményem szerint helytelen volna.
Felvetette Nagy elvtárs azt a kérdést, hogy ő visszavonulna, lemondana. Ott a szovjet elvtársak - különösen Hruscsov elvtárs - azt mondták, hogy Nagy elvtárs bizonyos dolgokat kifejtett, az újságokban cikkeket írt stb., s ha ezek után visszavonulna, ezt úgy értelmeznék, hogy 'Nagy elvtárs ezeket meg akarta csinálni, de nem engedik' és a hallgatása - pontosan ezt a kifejezést használták, amivel én egyetértek - harcot jelentene. Világosan, nyíltan szembe kell néznünk a dolgokkal: pl. a Szabad Népnél meg tudnám nevezni azokat az elvtársakat, akik, ha Nagy elvtárs lemondana vagy visszavonulna, nyíltan szembefordulnának a párttal, s akik ellen szervezeti intézkedéseket kellene foganatosítani. A párttagság bizonyos része is szembefordulna a párttal, kiéleznénk egy harcot. Nagy elvtárs lemondása nemcsak azt jelentené, hogy nem miniszterelnök többé, hanem a pártban, s különösen a kispolgári rétegekben kiéleződne egy harc. A munkásosztály körében nem annyira, de a falun rendkívül nagy következményekkel járna. Egyetértek azzal, amit Farkas elvtárs mondott, hogy természetesen a párt ezzel megbirkózna, de nem tudná a párt az előttünk álló nehéz feladatokra összpontosítani az erejét.
Azt tartom, hogy Nagy elvtársnál az a döntő, hogy úgy, ahogy ott elhangzott, önkritikusan a politikai kérdést vegye elő és fogadja el a határozatokat a Politikai Bizottság határozata alapján. Ezen a tanácskozáson az én nevem nem került szóba, de én úgy érzem, hogy én is követtem el hibát. Véleményem szerint - nem akarok messzemően [sic!] beszélni - az helyes volt, hogy az ipar átcsoportosítása vagy a mezőgazdaság fejlesztése kérdésében a Politikai Bizottság és én is síkra szálltam. Helytelen volt azonban az, ahogy Friss elvtárssal kapcsolatban vélekedtem. Ő azt akarta, hogy a munkásosztály életszínvonalát 8 %-kal csökkentsük, szembeszegült minden intézkedéssel, ami parasztság termelési kedvét előmozdítja, helytelenek voltak ezek a nézetek, de a magam részéről is túlhajtottam azt a kritikát, amit Friss elvtárs felé, vagy az ő általa beterjesztett javaslatok fölött gyakoroltam. Elsősorban nem ebben látom a hibát, hanem abban, hogy azt tartottam, amíg az átcsoportosítást nem hajtottuk következetesen végre, nem tudunk előre menni. Az élet bebizonyította, hogy ez nem volt helyes, mert a termelékenység vagy önköltségcsökkentés fokozásával sokkal többet lehetett volna használni, mint azokkal az utasításokkal, az ipar átcsoportosításában megmutatkozó kapkodó intézkedésekkel, azzal, hogy a beruházásokat különböző lépcsőkben csökkentettük, amelyek óriási zavart keltettek és nagy költségnövelő tényező is volt. Az építkezéseknél például kiment egy utasítás, hogy be kell fejezni, majd néhány nap múlva újabb utasítás, hogy folytatni kell, de akkorra a munkásokat viszont már visszavonták az építkezés helyéről.
Úgy látom, hogy Nagy elvtárs ott követett el hibát, hogy október előtt ezt a kérdést a PB-tagokon túlmenően is kiélezte, és csakis az ellenállásról beszélt, azt bírálta. Az októberi határozat után igenis felvetettük a Politikai Bizottságban a jobboldali hibákat. Például a Szabad Nép kérdésében. Akkor Nagy elvtársnak az volt a véleménye, hogy itt tulajdonképpen a helyes politika visszacsinálásáról van szó. Ez helytelen volt.
Szükségesnek tartom felvetni ezzel kapcsolatban a mezőgazdaság problémáját. El kell dönteni, hogy mi legyen itt elsősorban fontos, hogy a falusi pártszervezetek működését hogyan vessük fel. De a mezőgazdaság kérdését véleményem szerint szükséges volna komolyan megfontolni és határozatokat hozni.
A jegyzőkönyv sem fejezi ki, amit Szalai elvtárs készített és idáig sem merült fel, hogy mi számunkra az egyik legnagyobb tanulság, ami elvi kérdésnek is felfogható. Ez a pártszerűség kérdése, ami a Szovjetunióban felmerült. Vannak helytelen nézetek, s itt a Politikai Bizottságban ki is fejthetjük. Amikor a határozat megszületik, egyes politikai bizottsági tagok nem azt a vonalat képviselik, amit a határozat előír, hanem mást mondanak, mást írnak. Ez a leghelytelenebb, amit elkövettünk az elmúlt 15 hónap alatt. Itt egy pártról van szó, itt nem lehet megengedni, hogy sajtóban, magánbeszélgetésekben burkolt célzások legyenek a másik politikai bizottsági tag ellen és itt nemcsak a Nagy elvtárs követett el hibát, hanem az egész Politikai Bizottság, amikor megengedte azt, hogy különböző módokon, a sajtóban olyan közlemények jelentek meg, amit már említettünk, és a termelést olyan módon vezessék, mint az történt. Ez teljesen helytelen. Ha a Politikai Bizottság tagjai között nézeteltéresek vannak, itt kell felvetni, a Politikai Bizottságban, de ha határozat születik, mindenki köteles annak a határozatnak alávetni magát, mert ez fokozza a pártszerűséget. A burzsoá pártokban sem engedik meg, hogy tagjaik a párt ellen foglaljanak állást. Nem akarok példát venni róluk, de azt ők sem engedik meg, hogy a nyilvánosság előtt másként nyilatkozzanak. A mi hibáink nem kis része onnan származott, hogy ezt mi megengedtük, hogy helytelen nézet alakult ki a széles nyilvánosság előtt. Ebből is tanulni kell és a jövőben ez megengedhetetlen. Pártszerűséget kell teremteni a Politikai Bizottságban, a párt vezető apparátusában.
Nagy elvtárs ma is felvetett olyan kérdést, amivel nem értett egyet. De ugyanakkor ma is úgy értelmezi, hogy az a bírálat, ami a politikánkról hangzott el, helyes - aláírta, egyetért vele. Ezen kell vitatkozni Nagy elvtársnak, e kérdéseket kellene elővenni és önkritikusan elemezni. Felvetődött Nagy elvtárs októberi cikke. Az a cikk igenis - példával tudom bizonyítani - mozgósított embereket, akik azt mondták, hogy nem a Központi Vezetőség határozata alapján kell csinálni a dolgokat. Termelékenység, önköltség, munkafegyelem stb. kérdése - Nagy elvtárs leírta, hogy nem ezekről kell elsősorban beszélni. Én már említettem, hogy Fehér Lajos hogyan értelmezte ezt, vagy a Pártfőiskolán hogyan értelmezték ezt és akiket büntetés sújt emiatt, azt mondják, hogy ha ez a cikk nem jelent volna meg, ők sem értelmezték volna így.
Az októberi határozat döntő, helyes határozat volt, de hogy ettől annyira eltértünk, abban ennek a cikknek óriási jelentősége volt. Bizonyítja ezt a nemzetközi visszhang, arról beszélnek, hogy Rákosi és Nagy elvtárs között ellentét van. Ez állandó nótája a burzsoá sajtónak. De én figyelemmel kísérem a burzsoá sajtót, egyiket-másikat. Olyan lapok, mint a Times, a New York Herald, a madridi lapok egyöntetűen rákapcsoltak erre. Ezt azért ebből a cikkből olvasták ki. Ezzel a cikkel egy tucat burzsoá újság vezércikkben foglalkozott, mondván, hogy Rákosi elvtárs és Nagy elvtárs között végsőkig feszült a harc. De Nagy elvtárs nem mondta kint sem, és azóta sem, hogy kifejtett bizonyos helytelen vonalat, amely ilyen káros hatásokkal jár. De nekem is az a véleményem, hogy ha Nagy elvtárs nem dobta volna be ezt a problémát, a Politikai Bizottság azon vitatkozott volna, hogy mik a feladatok, hogyan lehetne ezeket megoldani. Úgy gondoltam, el kell várni Nagy elvtárstól, hogy azt mondja - a Politikai Bizottságban együtt fogjuk a politikát csinálni. Arra nem volt semmi szükség, hogy most mi pártharcot idéznénk elő.
Nagy elvtárs és a Politikai Bizottság is egyetért azzal, hogy ne azt nézzük, hogy a kritikának ilyen vagy olyan a hangja. Ha leírva látom a saját szavaimat, sokkal élesebbek. Nagy elvtárs idézte Kaganovics elvtársat, aki azt mondta, hogy 'én vagyok az új vezér, itt a kiáltványom, seregeljetek körém'. Lehet, hogy ezt nem mondta, de hogy a pártban voltak nem kis számban olyanok, akik így értelmezték, az biztos. Hogy így volt, azt bizonyítja a Szabad Nép taggyűlése, ahol egy sor helyezkedő ember azt mondta, illetve gondolta, így kell igazodni, a nagy harcban Nagy Imre győzött, tehát igazodunk hozzá.
Vorosilov elvtársnak igaza van, amikor azt mondja, hogy elsősorban Nagy elvtárs a felelős, de felelősek egyes politikai bizottsági tagok is. Viszont a különbség az, hogy a többi politikai bizottsági tag helyesen látja, márt kint Moszkvában is helyesen látta a kérdéseket és érthetetlen, hogy Nagy elvtárs miért nem látja ezeket a hibákat pl. a bővített újratermelés kérdésében stb. Pedig csak annyit kell tenni, hogy 1-2 napot rá kell szánni, az egész irodalmat át kell nézni, amely nem sok és meglátni, hogy mi a helyes álláspont e kérdésben.
Vagy az Új Hangot , aki elolvasta, nem hallottam olyat, aki azt ne mondta volna, hogy felháborító, elvetendő. Nem mondom, hogy Nagy elvtársnak mindenről nyilatkoznia kell, de tőle nem hallottam, hogy mi a véleménye erről.
Szalai elvtárs : Teljesen egyetértek az előttem felszólaló elvtársakkal. Teljesen helytelen a Nagy elvtárs felszólalása, mert nem előre visz bennünket. A kritika véleményem szerint példamutató kritika volt. Ha mi a Politikai Bizottságban ilyen őszinte, elvtársias, pártszerű kritikát gyakoroltunk volna és így dolgoznánk, akkor nem került volna sor arra, hogy a hibák ilyen mértékben kifejlődjenek. És itt szükséges, hogy a Politikai Bizottság felelősségét is alaposan vizsgáljuk meg. Erre a szovjet elvtársak is utaltak, elsősorban Vorosilov elvtárs, hogy Nagy elvtársé elsősorban a felelősség, de a Politikai Bizottságot is komoly felelősség terheli a történtekért. A Politikai Bizottság nem lépett fel eléggé a hibák ellen. Bár a hibák nem most keletkeztek, nem is az októberi Központi Vezetőség ülése után, nem is a jelenben és a Politikai Bizottság mégsem lépett fel kellő eréllyel ellene.
Visszaemlékszem Hidas elvtársra, mikor kijöttünk a KV-ülésről a szünetben, szinte egyszerre mondtuk, hogy Nagy elvtárs felszólalása helytelen volt, szinte ellenzéki felszólalás volt. Hidas elvtárs ezt nem mondta el, és én sem mondtam el a Politikai Bizottságban, de az volt a véleményem. Látszólag Nagy elvtársat kíméltük, de valójában Nagy elvtársnak is ártottunk, a pártnak is ártottunk. Ha akkor KV-ülés után a Politikai Bizottság kemény bírálatot gyakorol a felszólalás fölött, nem került volna most erre sor. Hiszen ebben a hibák jelentős része benne volt. Akkor nem került volna sor arra, hogy a cikk megjelenjen, a beszéd megjelenjen, a hibák erősen eltúlzott formában nyilvánosságra kerüljenek és óriási károkat okozzanak. Le kell vonni a következtetést a szovjet elvtársak példamutató bírálatából, hogy a párt érdekében nem szabad elhallgatni senkinek a véleményét és látszólag kímélni a Politikai Bizottság egyes tagjait. Kímélő szándékkal nem szabad a kérdéseket elkenni. A szovjet elvtársak bírálata ebből a szempontból is példamutató és nekünk ilyen módszerekkel kell saját hibáinkat bírálni.
