Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1906. február 20-án, Kispesten született. Eredetileg vasöntő volt.
1923-tól vett részt a munkásmozgalomban. 1926-tól a Siemens Gépgyárban bizalmi. 1930-tól tagja a szociáldemokrata pártnak. 1935-től a Hoffher-Schrantz Gépgyárban bizalmi. 1938-tól a Vasas Szakszervezet Szervező Bizottságának tagja. 1944-ben bujkálni kényszerült.1945-ben belépett a kommunista pártba. 1945-től a Hoffher-Schrantz gyár üzemi bizottságának elnöke, az államosítás után, 1948-tól ugyanott vezérigazgató.1949. június 11 -től nehézipari miniszter. A KV 1950 május i ülésén kooptálták a KV-ba és a Politikai Bizottság póttagja lett. 1950. december 16 -án kohó- és gépipari miniszter lett.Az MDP II. kongresszusán (1951 ) a Politikai Bizottság tagja lett. 1952. január 5 -től középgépipari miniszter lett, 1952. december 6 -tól megbízott kohászati miniszter is. 1953. július 2 -ig volt középgépipari és megbízott kohászati miniszter. Június 4 -től kohó- és gépipari miniszter lett.
Az MDP III. kongresszusán (1954 május ) kimaradt a PB-ből. 1954. október 9 -ig volt kohó- és gépipari miniszter, ezután a Rákosi-Művek igazgatója volt. 1956. október 30 -ig volt KV-tag. 1957-től kohó- és gépipari miniszterhelyettes volt, 1962. február 10-ig.
1986. április 30-án halt meg Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1906. február 20-án született Kispesten, egy napszámos családjában. Elemi iskolája elvégzését követően alkalmi munkákból élt. 1925-ben vasöntő segédlevelet szerzett. Kisebb cégekben történt munkavállalását követően 1934-től tíz éven át a kispesti Hofherr-Schrantz Gyár vasöntödéjében dolgozott. Csatlakozott a Vas-és Fémmunkások Központi Szövetségéhez, 1934-ben pedig belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Magyarország német megszállását követően bujkált, 1945-ben átlépett a Magyar Kommunista Pártba.
Az 1948-as erőszakos pártegyesítéskor a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) a nagymúltú üzem munkásigazgatójává nevezte ki, később ugyanitt vezérigazgató volt. 1949-ben az MDP vezetése megtette nehézipari miniszternek. Pozíciója az erőteljes iparosítás, valamint a hidegháborús fegyverkezési verseny idején kiemelten bizalminak számított.
1950 tavaszán az MDP Központi Vezetőségének (KV) tagjává választották, egy évvel később a Politikai Bizottságba (PB) is kooptálták. A politika élvonalából 1954-ben került ki, ekkor a Rákosi Mátyás Vas-és Fémművek igazgatója lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt tagjaként aktívan részt vett a csepeli munkástanács felszámolásában.
Nyolcvanéves korában, 1986. április 30-án halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1934-től a Magyar Szociáldemokrata Párt, 1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945 – 1948: A Hofherr-Schrantz Gyár üzemi bizottságának elnöke.
1948 – 1949. június: A Hofherr-Schrantz Gyár munkásigazgatója, vezérigazgatója.
1949. május 15. – 1958. szeptember 26.: Országgyűlési képviselő
1949. június 11. – 1950. december 16.: Nehézipari miniszter.
1950. május 31.–1956. október 31.: Az MDP KV tagja.
1950. május 31.–1951. március 2. :Az MDP PB póttagja.
1950. december 16.–1952. január 5.: Kohó- és gépipari miniszter.
1951. március 2.–1954. május 31.:.Az MDP PB tagja.
1952. január 5.–1953. július 2.: Középgépipari miniszter.
1952. december 6.–1953. július 4.: A Kohászati Minisztérium megbízott vezetője.
1953. július 4.–1954. október 9.: Kohó- és gépipari miniszter.
1954. október – 1957. október: A Rákosi Mátyás Vas-és Fémművek vezérigazgatója.
