Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1956 előtt a Földalatti Vállalat igazgatója, később a Lenin Kohászati Művek igazgatója volt.
1954. május 30. és 1956. október 30. között az MDP KV póttagja, 1957. június 29. és 1962. november 24. között az MSZMP KB póttagja, majd 1962. november 24. és 1966. december 3. között a KB tagja volt.
Kommunizmuskutató Intézet
1911. november 17-én született Debrecenben, munkáscsaládban. Négy polgári osztály elvégzését követően vasesztergályosnak tanult, segédlevelét 1929-ben szerezte meg.
Rövid fővárosi kitérőt követően Franciaországba távozott, ahol egészen 1936-ig a szakmájában dolgozott, és csatlakozott a Francia Kommunista Párthoz. 1936-os hazatérését követően Székesfehérváron, majd a Weiss Manfréd Gyár Idomszer Osztályán dolgozott, ekkoriban került kapcsolatba Demény Pál mozgalmával, „deményista” lett. Hazánk szovjet megszállásakor belépett az igen csekély támogatottsággal rendelkező Magyar Kommunista Pártba, amely szerv segítségével az iparban helyezkedett el: Nehézipari Központba (NIK) került osztályvezetőnek, majd az Ózdi Vasgyár NIK kirendeltségét vezette.
1948-ban feljebb lépett a ranglétrán, az üzem igazgatója lett. Pozíciója egyértelműen bizalminak számított, a fegyverkezési verseny idején, egy ilyen üzemet csak a legmegbízhatóbb kommunisták irányíthatták. Ózdról 1950-ben Csepelre irányította az erőszakos pártegyesüléssel létrejött Magyar Dolgozók Pártja, az egykori Weiss Manfréd – ekkori nevén Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek – gyár igazgatóhelyettese lett. Csepelről a Lenin Kohászati Művekhez került, itt „érte” az 1956-os forradalom, amelyet követően a Magyar Szocialista Munkáspárt még meghagyta helyén, ám később, mint a „régi idők káderét” diplomáciai vonalre helyezte: Párizsba mehetett nagykövetnek. 1968-as hazarendelését követően újra vállalatirányítással foglalatoskodott
Nyolcvanöt éves korában, 1996. március 23-án halt meg a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948.júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1946. augusztus – 1947: A Nehézipari Központ osztályvezető-helyettese.
1947 – 1948: Az Ózdi Vasgyár igazgatója.
1950. február – 1951. november: A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek igazgatóhelyettese.
1953 – 1962: A Lenin Kohászati Művek igazgatója.
1954. május 30. – 1956. október 30.: Az MDP KV póttagja.
1957. június 29. – 1962. november 24.: Az MSZMP KB póttagja.
1964 – 1968: A Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete.
1962. november 24. – 1966. december 3.: Az MSZMP KB tagja.
1968 – 1974: A KÉV Metró vezérigazgatója.
