Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Szakszervezeti funkcionárius volt.
Az MSZMP KB tagja volt 1957. június 29. és 1961. november 17. között.
1962 januárjában a Legfelsőbb Bíróság társadalmi tulajdon hanyag kezelése és sikkasztás büntette miatt 2 év és 6 hónap börtönbüntetésre ítélte. A Központi Bizottság 1962. november 17-i ülésén kizárta a saját tagjai és a párt tagjai sorából. A Központi Bizottság kötelezte az okozott anyagi kár megtérítésére.
Kommunizmuskutató Intézet
1923. augusztus 18-án született a fővárosban, munkáscsaládban.
A polgári iskola, majd az ipari iskola elvégzését követően a Győri Vagongyárban helyezkedett el, 1943-ban illegális sztrájk szervezéséért börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követően a fővárosba költözött, a Csepeli Repülőgépgyárban helyezkedett el, belépett a Magyar Kommunista Pártba, a győri pártapparátus munkatársa lett.
1947. augusztus 31-én a kommunista párt színeiben országgyűlési képviselővé választották. A csekély támogatottsággal rendelkező párt szakszervezeti vonalra helyezte a fiatal, feltörekvő kádert, akiből a párt 1947-ben országgyűlési képviselőt csinált. A pártegyesítéssel létrejött Magyar Dolgozók Pártja osztályvezetőnek tette meg a vasas szakszervezetben, amely szervben 1952-ben titkári kinevezést kapott.
1953-ban a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkárává léptették elő, kiemelt szakszervezeti vezető lett belőle. 1957 nyarán kooptálták a régi-új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságába (KB). Kinevezésében nagyban közrejátszott annak ténye, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő „rendcsinálás” során az MSZMP vezetése számíthatott rá, keményen fellépett a forradalomban résztvevőkkel szemben.
Politikai karrierjének egy 1961-es sikkasztási ügy vetett véget, amelynek ő lett a fő gyanúsítottja. Ennek során kizárták a pártból, pártfegyelmit kapott. A vád szerint közpénzből fedezte gépkocsivásárlását, villájának és hétvégi házának építési munkálatait, így 1962 januárjában börtönbüntetésre ítélték, ám teljes büntetését nem töltötte le, az 1963-as részleges amnesztiával szabadult. A politikai életbe már nem térhetett vissza, egy kőbányai gyárban helyezkedett el.
Perének sajátossága világosan mutatta annak tényét, hogy az MSZMP nem tartotta annyira kiemelt kádernek, hogy valamilyen mentőövet dobott volna neki, akinek ily módon dicstelenül élt véget karrierje.
2001. december 6-án halt meg Székesfehérváron.
Életút, tisztségek:
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945. december – 1949: A Szakszervezetek Győr Megyei Tanácsának politikai munkatársa.
1947. augusztus 31. – 1949. május 15.: Országgyűlési képviselő.
1949. július – 1952.: A Vas- és Fémiipari Dolgozók Szakszervezetének osztályvezetője.
1952. június 8. – 1953. március 1.: A Vas- és Fémiipari Dolgozók Szakszervezetének titkára.
1953. március 1. – 1957. március 6.: A Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára.
1957. június 29. – 1961. november 17.: Az MSZMP KB tagja.
