Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1899. április 14-én született Bolyók községben. Az iskola elvégzése után kőművesmesterséget tanult.
1917-ben az ózdi vasgyárban dolgozott, ahol megismerkedett a munkásmozgalommal, belépett a Szociáldemokrata Párba. A harmincas években a salgótarjáni kőszénbányához került, de a csendőrök mint forradalmárt azonnal kitiltották.
A szovjet megszállás Salgótarjánban érte. A Magyar Kommunista Párt 1945. február 17-én az észak-magyarországi területi bizottságba Miskolcra helyezte át. Először bizottsági tag, később titkár működött, majd borsod megyei titkár és országgyűlési képviselő lett.
Az MKP KV tagja volt 1946. október 1. és 1948. június 14. között.
1948. június 1-én a Magyar Dolgozók Pártja javaslatára Nógrád-Hont vármegye főispánjává nevezték ki. 1949. szeptember 10-én a Magyar Népköztársaság új prágai nagykövete, 1952 decemberében a Magyar Népköztársaság mongóliai követe lett. 1953-tól a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Moszkvában.
1956-ban nyugállományba vonult. 1963. december 4-én hunyt el.
Kommunizmuskutató Intézet
1899. április 14-én született Bolyokon (Borsod vm.), munkáscsaládban. Fiatalon kőművesnek tanult, majd az ózdi vasgyárban helyezkedett el, ahol megismerkedett a munkásmozgalommal. Belépett a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségébe, és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP).
Az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság leverését követően külföldre távozott, hazatérése után alkalmi munkákból élt: kőműves, kőfaragó és kereskedő is volt.
Az 1920-as évek közepén az MSZDP kizárta soraiból, ugyanis a párton belül kommunista agitációt, baloldali tevékenységet folytatott.
Magyarország szovjet megszállását követően mindennemű előképzettség nélkül kinevezték rendőrkapitánynak Salgótarjánban, ahonnan Miskolcra vezényelték, ahol a Magyar Kommunista Párt (MKP) politikai munkatársa lett. Politikai karrierjének felfelé ívelésében jelentős szerepet játszott, hogy az idehaza roppant népszerűtlen MKP komoly kádergondokkal küzdött.
1946-ban megyei első titkárnak tették meg, majd októberben bekerült a párt Központi Vezetőségébe. Az 1948-ban létrejött állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) a közigazgatásba is elhelyezte káderét: 1948 májusában Borsod vármegye főispánjának járó széket foglalhatta el, döntéseinél – természetesen – az MDP érdekeit tartotta szem előtt.
1949 nyarán újabb állomáshelyen vetették be: a külügy állományába került. Több nagykövetséget is vezetett, kiemelt állomáshelye 1952-től Moszkva volt. A korszakban a szovjet fővárosba akkreditált magyar diplomaták csak a legmegbízhatóbb káderek közül kerülhettek ki.
Az 1956 novemberében létrejött Magyar Szocialista Munkáspártnak tagja volt, 1957 januárjában nyugdíjba vonult.
Hatvannégy évesen, 1963. november 4-én halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1917-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1946. január 17. – 1946. október 1.: Az MKP Borsod Megyei Bizottságának titkára.
1946. október 1. – 1948. június 14.: Az MKP KV tagja.
1947. augusztus 31. – 1948. május 5.: Országgyűlési képviselő.
1948. május 5. – 1949. június 15.: Borsod vármegye főispánja.
1949. szeptember – 1950.július: A Magyar Népköztársaság prágai nagykövete.
1950.július – 1952. december: A Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete.
1952. december – 1957. január: A Magyar Népköztársaság ulánbátori, majd pekingi nagykövete.
