Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Zilahon született, 1906. április 13-án Apja radikális gondolkodású újságíró volt. Középiskoláit Nagykárolyban végezte, jogi tanulmányait Párizsban kezdte, majd Kolozsvárt folytatta. Jogi gyakorlatot nem végzett, magántisztviselő volt.
1930-31-től 1941 júniusáig a KRP Erdélyi Tartományi Vezetőség mellett dolgozott, a Kolozsvári Kerületi Pártbizottság tagja, az Erdélyi Vörös Segély titkára, instruktor. 1941 júniusában, amikor a horthysta hatóságok koncentrált támadást indítottak az erdélyi munkásmozgalom ellen, az Észak-erdélyi Kommunista Párt és a KMP összekötőjeként Budapestre került, és bujkált. Együtt dolgozott Schönherz Zoltánnal, Rajkkal, Kádárral és másokkal. Az 1941 április-júniusi letartóztatásokkal szétzilált KB-t 1942 júliusától próbálták újjászervezni, így lett 1942 őszén a KB tagja. 1943 nyarán bevonták a Titkárságba. A Békepárt KB tagja volt. 1943 végén vezetésével ismét megalakult a KMP Észak-erdélyi Tartományi Titkársága. 1943 november 14-én letartóztatták és a katonai elhárítók vallatták a feleségével együtt. A Vezérkari Főnökség Különbírósága Szamosfalván 1944 februárjában hűtlenség bűntette miatt 15 évi fegyházra és tíz évi hivatalvesztésre ítélte. A nyáron egy fegyencszázaddal Sárospatakra vitték.1944 októberében átszökött a front túloldalára: előbb Kolozsvárra majd Szegedre ment, ahol az MKP Dél-Magyarországi Területi Bizottságának titkárhelyettese, majd titkára. 1945 márciusától a Délmagyarország felelős szerkesztője. A lapot júliusban átvette az MKP, ezután főszerkesztő lett. A népfrontpolitika egyik első hazai hirdetője, értelmezője. 1946. március 1-től a KV Tömegszervezési Osztály vezetője. 1947 szeptemberéig volt a KV osztályvezetője, utána a KV Szervező Bizottság adminisztrációt vezető titkára felügyelete alá tartozott a Nő- Ifjúsági és Sportalosztályok. Az MDP I. kongresszusán (1948 ) a KV és a KV Szervező Bizottság póttagja lett. 1949 júniusáig volt a KV Szervező Bizottság titkára, utána az Ifjúsági-, Nő és Sport Bizottság vezetője.
A KV 1949. szeptember 3 -i ülésén visszahívták a KB Szervező Bizottságból. Marosán szerint Farkas akkor ezt így indokolta neki: "Szirmai István és Szalai András viszonyt kezdtek Rákosi titkárnőjével, aki nemcsak titkárnő volt, ő gyorsírta a Titkárság és a Politikai Bizottság jegyzőkönyveit is. Ily módon akartak bizalmas információkhoz jutni. Veszélyes módszer, de... semmi köze nincs a Rajk -ügyhöz! Kitettük ugyan a szűrét, de... nem dobjuk el. Most a Rádió elnöke." 1953 januárjában letartóztatták. Február 8-án mentették fel a Rádió éléről. A KV február i ülésén kizárták a testületből.
1954-ben szabadult, ezután a Begyűjtési Minisztériumban dolgozott. 1955-ben rehabilitálták. 1956 júniusától a budapesti pártbizottság lapjának, az Esti Budapestnek a főszerkesztője.
1956 novemberében pártmunkára jelentkezett a pártközpontban. Kezdettől tagja volt az MSZMP KB-nak. 1956 őszétől a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. A KV 1957 február i ülésén kinevezték a KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetőjévé. Az MSZMP VII. kongresszusán (1959 ) a Politikai Bizottság póttagja, ideológiai KB-titkár lett. Elődjével, Kállaival szemben kultúrpolitikájában a harmadik 'T': a tűrés idővel növekvő szerepet kapott.
A VIII. kongresszuson (1962 ) a Politikai Bizottság tagja lett. Ekkor hozták először nyilvánosságra a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának névsorát, melynek vezetője volt. A KB 1963 december i ülésén a Tudományos Kulturális és Közoktatási Osztály önálló titkári felügyelet alá került (Cseterki ); eddig ez hozzá tartozott. A IX. kongresszusig (1966 ) volt ideológiai titkár, ezután kimaradt a KB-Titkárságból. Ideológiai titkár Cseterki lett, de Szirmai továbbra is a KB Agitációs és Propaganda Bizottság elnöke maradt.
A KB 1969 március i ülésén egészségi állapotára tekintettel saját kérésére felmentették a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának elnöki tisztéből; de továbbra is PB-tag maradt. 1969. szeptember 29-én szívroham végzett vele.
További források
Kommunizmuskutató Intézet
1906. április 3-án született az erdélyi Zilahban, értelmiségi családban. A középiskolát Nagykárolyban végezte, majd jogi tanulmányokat folytatott Párizsban és Kolozsváron. Egyetemistaként került szorosabb kapcsolatba a munkásmozgalommal, 1929-ben belépett a Kommunisták Romániai Pártjába. A szervezet aktív tagjaként a romániai Vörös Segély munkájából is kivette részét: adományokat, pénzt gyűjtött a bebörtönzött elvtársai számára.
A második bécsi döntést követően került kapcsolatba a magyarországi kommunista párttal, 1940-ben csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához (KMP). Tevékenyen részt vett Kádár Jánossal együtt a párt 1943-as feloszlatásában, a helyette megalakult Békepártban a Központi Bizottság egyik kiemelt tagja lett.
1943 novemberében letartóztatták, tizenöt évi fegyházra ítélték, ám 1944 októberében sikerült megszöknie, Szegedre távozott, ahol részt vett a Magyar Kommunista Párt (MKP) felépítésében.
1945-ben bekerült a Nemzetgyűlésbe. Az MKP kiemelt kádereként a pártvezetésben kapott feladatokat: a párt- és tömegszervezetek osztályát, később a Nő- és Ifjúsági Titkárságot vezette.
Tevékenyen részt vett az MKP szalámitaktikájának működtetésében, szorgalmazta a szociáldemokratákkal való egyesülést.
1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének póttagjává választották, innen egy év elteltével visszahívták, és kinevezték a Magyar Rádió elnökévé, mely a korszakban roppant nagy befolyással bírt.
1953-ban a párton belüli leszámolások őt is elérték, letartóztatták, megfosztották mandátumaitól. A Sztálin halálát követő enyhülés időszakában szabadulhatott a börtönből, ám a politika élvonalába ekkor még nem kerülhetett vissza. Rehabilitálására 1955-ben került sor.
1956-ban az Esti Budapest című újság főszerkesztőjének nevezték ki. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően a Minisztertanács Tájékoztatási hivatalának vezetőjévé nevezte ki a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), amely kinevezésében és későbbi politikai karrierjében nagy szerepe volt Kádár Jánosnak, akivel – a Békepártban betöltött szerepük kapcsán is – igen jó viszonyt ápolt. 1957-ben bekerült a párt parlamentjébe, a Központi Bizottságba, és kinevezték a kiemelt jelentőséggel bíró „agitprop” osztály élére. Az osztályt még egy alkalommal vezette, egészen 1969 tavaszáig.
1959-ben a párt VII. kongresszusán a szűk hatalmi elit, a Politikai Bizottság (PB) póttagjává választották, és megbízták az ideológiai és kulturális élet „felügyeletével”. A PB rendes tagja 1962-től lett, a pozíciót egészen haláláig betöltötte.
A szívroham következtében 1969. szeptember 29-én elhunyt politikus Kádár egyik fő bizalmi emberének számított a megtorlások és a konszolidáció első időszakában.
Életút, tisztségek:
1929-től a Kommunisták Romániai Pártja, 1940-től Kommunisták Magyarországi Pártja, 1943-tól a Békepárt, 1944-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945. december – 1947. november: Az MKP Párt-és Tömegszervezetek Osztályának vezetője.
1947. november – 1948. november: az MKP a Nő- és Ifjúsági Titkárságának vezetője.
1948. június 12. – 1949.: Az MDP Központi Vezetőségének póttagja.
1957. június – 1969. szeptember 29.: Az MSZMP KB tagja.
1957. július 21. – 1959. december 5.: Az MSZMP Agitációs- és Propaganda Osztályának vezetője.
1959- 1962: Az MSZMP PB póttagja.
1962 – 1969. szeptember 29. Az MSZMP PB tagja.
1965. december – 1969: Az MSZMP Agitációs- és Propaganda Bizottságának vezetője.
