Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1897. december 23-án született Budapesten. 1914-ben mint szabósegéd került a munkásmozgalomba.
1918 őszén a Kommunisták Magyarországi Pártját alapította. A Tanácsköztársaság idején előbb a tanácsszervekben tevékenykedett. Tagja lett a budapesti "500-ak tanácsának", majd a fronton politikai biztosként harcolt. Egy ideig Csehszlovákiában dolgozott, majd 32 esztendőt a Szovjetunióban töltött. Volt párttitkár, Moszkva egyik küldötteként vett részt az SZKP XVI. kongresszusán. 1955-es hazatérése után, 1957-60 között a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője. A Partiznszövetség alelnöke lett. 1959-ben az MSZMP VII. kongresszusa a Központi Bizottság tagjává választotta (1959. december 5. és 1966. december 3. között volt a KB tagja).
1960-ban megbízták a varsói nagykövetség vezetésével. 1963-ban nyugállományba vonult. A párt IX. kongresszusa a Központi Ellenőrző Bizottság tagjává választotta.
1967. január 26-án, 70 éves korában hunyt el Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1897. december 23-án született a fővárosban, cipészmester családban. 1909-ben szabósegédként kereste kenyerét. Munkatársai között ismerkedett meg közelebbről a munkásmozgalommal, tevékeny tagja volt a Galilei Körnek, főképp Szabó Ervin szemináriumait látogatta.
1914-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, két évvel később – illegális kommunista tevékenység miatt – rendőri felügyelet alá helyezték, ám ekkor Bécsbe távozott. Az osztrák fővárosban tovább folytatta munkásmozgalmi tevékenységét: mélyrehatóan ismerkedett a zimmerwaldi baloldal gondolataival, de legfőképp Vlagyimir Iljics Lenin politikájával.
Fél év elteltével hazatért, és részt vett a háborúellenes szervezkedésekben, 1918-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Élete ezen időszakára így emlékezett: „Az alakuló gyűlésen Karikás Frigyes volt az előadó és én elnököltem. 22 éves voltam, amikor az alapszervezet elnökévé választott. Hivatásos forradalmár lettem, pártmunkása a Kommunisták Magyarországi Pártjának.”
Az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság kitörésekor az Ötszázas Munkástanács tagja lett, csatlakozott a diktatúra Vörös Hadseregéhez, részt vett az északi hadjáratban, politikai biztosként tevékenykedett.
A bukást követően letartóztatták, kiszabadulását követően – 1919 őszén – hamis útiokmányokkal elhagyta Magyarországot: előbb Csehszlovákiában (itt nem volt illegális a kommunista párt működése), majd a „vörös” Bécsben élt. 1921-ben küldöttként részt vett a kommunista világpárt, a Komintern III. kongresszusán. 1923 őszén a Szovjetunióba távozott, Moszkvában telepedett le. A szovjet fővárosban belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába, kiterjedt pártmunkát végzett: Magyarországra küldendő röplapok készítésével foglalkozott, és a főváros egyik külső kerületének párttitkári tisztét is betöltötte.
1937-ben kinevezték a moszkvai Állami Ruházati Ipari Főigazgatóság vezetőjévé. 1938-ban a nagy tisztogatások őt is elérték: koholt vádak alapján letartóztatták és munkatáborba hurcolták. 1945-ben nyerte vissza szabadságát.
Rehabilitációjára 1955-ben, Sztálin halálát követően került sor, ekkor Magyarországra tért vissza. Az év decemberében belépett a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP). A forradalom és szabadságharc leverését követően csatlakozott a Magyar Szocialista Munkáspárthoz (MSZMP).
1957-ben került az MSZMP külpolitika-formáló műhelyébe: a KB Külügyi Osztály vezetője lett. Kinevezésében szerepet játszott nyelvtudása, és annak ténye, hogy az MDP több kompromittálódott káderét a Kádár János vezette MSZMP hátrébb sorolta, nem engedte a politika első vonalába. Kirakatfunkcióként a Magyar Partizánszövetség elnöki tisztét is betölthette.
1960-ban azonban már őt is „pótolni tudták”, így diplomáciai pályára helyezték, amely a korszak egyik jellemző „kádertemetője” volt: három évig vezette a Magyar Népköztársaság varsói nagykövetségét. 1963 nyarán nyugállományba vonult.
Hetven éves korában, 1967. január 25-én halt meg. Temetésére 1967. január 31-én került sor és a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonba temették.
Életút, tisztségek:
1914-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1918-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1955-től a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1930 – 1937: Kerületi párttitkár és a moszkvai városi tanács tagja.
1937 – 1938: Az Állami Ruházati Ipari Főigazgatóság vezetője.
1957. február 12. – 1960. január 31.: Az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője.
1957 – 1967: A Magyar Partizánszövetség elnöke.
1959. december 5. – 1966. december 3.: Az MSZMP KB tagja.
1960. március 4. – 1963. június: A Magyar Népköztársaság varsói nagykövete.
1966. december – 1967. január 25.: Az MSZMP KB Központi ellenőrző Bizottságának tagja.
