Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1905. szeptember 29-én született. Apja tanító volt Budapesten.
A Tanácsköztársaság bukása után Szerényi Sándor szülei emigráltak, de ő nem ment a családjával. Beállt műasztalossegédnek. Tagja lett az illegális kommunista pártba, s a letartóztatás elől 1922-ben Bécsbe emigrált, majd 1924-ben Párizsba ment tovább. Közeli kapcsolatba került Landrer Jenővel. 1926-ban hazatért. 1926-27 között a KMP Oktatási Bizottságának vezetője. 1927-ben két év börtönre ítélték. 1929-nyarától 1931 tavaszáig a KMP Központi Bizottságának tagja, majd a kommunista párt első titkára volt. 1931-ben a Szovjetunióba távozott, ahol 1934-ben koholt vádak alapján elítélték. 1947-ben tért haza Magyarországra. 1947-1956 között tudományos munkatárs. 1957-től a KB apparátusnak munkatársa, majd 1958-1961 között osztályvezető-helyettesként dolgozott a KB Tudományos és Kulturális Osztályán. 1960-tól a Magyar Sakkszövetség elnöke. 1961-1966 között a KB Politikai Főiskolájának igazgatója. 1966-ban nyugdíjba vonult.
1959. december 5. és 1966. december 3. között KB-tag. 1970. november 28. és 1989. október 6. között a Központi Ellenőrző Bizottságának tagja.
Kommunizmuskutató Intézet
1905. szeptember 29-én született Budapesten, értelmiségi családban. Tanító apja 1908-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja volt, 1919-ben pedig belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP). Ideológiai meggyőződése fiára is hatott, aki 1919-ben csatlakozott a kommunista nézeteket valló szervezethez, az Kommunista Ifjúmunkások Országos Szövetségéhez. Az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság bukását követően – szülei Bécsbe való távozása dacára – Magyarországon maradt és műasztalostanoncnak állt, a faipari munkásság egyik agitátora, szervezője lett. 1921-ben belépett az illegálisan működő KMP-be, ám a lebukástól félve Bécsbe távozott. Az osztrák fővárosban kapcsolatot tartott a magyar kommunisták több tagjával, a Landler Jenő nevével fémjelzett Landler-frakcióval szimpatizált. Tevékenyen részt vett a pártépítésben, 1924-ben – pártmegbízatásnak eleget téve – Párizsba ment, ahol mozgalmi tevékenységet fejtett ki a Francia Kommunista Párt magyar csoportjában. 1925-ben egy tüntetésen őrizetbe vették, és másokkal együtt kiutasították az országból, ekkor visszament Bécsbe, Landler Jenőnél jelentkezett.
1926-ban hazaküldték Magyarországra, ahol a Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) – az illegális KMP fedőszerve – pártmunkása, agitátora, oktatási bizottságának vezetője lett. 1927 februárjában illegális kommunista tevékenység miatt letartóztatták, két év és három hónapos fogházbüntetésre ítélték. Lefogását megelőzte a hatóságok kemény fellépése az (első) MSZMP vezetői ellen, amelynek köszönhető volt lebukása. Szabadulását követően bekerült az illegális KMP Központi Bizottságába (KB), és elfoglalta a párt titkári tisztét, majd 1929-ben Moszkvába utazott, ahol egyik előkészítője volt a párt II., aprelevkai kongresszusának. Azonban a párton belüli egyre sokasodó lebukások miatt, amelyet letartóztatások követtek, a kommunista világpárt, a Kommunista Internacionálé (Komintern) Nemzetközi Ellenőrző Bizottsága 1931 júliusában leváltotta a párt – első – titkári pozíciójából.
Ezt követően a civil életben volt kénytelen dolgozni: előbb a ZIL gépkocsikat gyártó AMO Autógyárban dolgozott asztalosként, majd a Lomonoszov Állami Egyetem aspiránsa lett. Érdekes adaléka életrajzának a Moszkváról szóló élményeinek egy részlete, amely rádöbbentette a fiatal, meggyőződéses kommunistát, hogy valami nincsen rendben a Szovjetunió propagandájával: „Mi akkor azt tartottuk, hogy az a kommunisták második hazája. Megérkezve viszont el-elcsodálkoztam néhány dolgon. A Tverszkaján tíz méterenként feküdtek egymástól a részegek, az üzletek előtt végtelen sorok álltak, prostituáltak hívogatták a kapualjakból az embert.”
A sztálini tisztogatások a magyar pártot és őt is elérték: 1932. december 29-én a szovjet állambiztonsági szervek letartóztatták, a cári időkből megmaradt Butyirka börtönbe került. Első fokon halálra, másodfokon tíz év kényszermunkatáborra ítélték. Az északi sarkkör közelében fekvő, Szoloveckij-szigeteken elhelyezkedő lágerba deportálták.
Hazatérésére csak a II. világháború befejezését követően, 1947-ben került sor. Ekkor pártmunkát nem kapott, 1947-től egy éven keresztül főelőadó volt a Magyar Atlétikai Szövetségnél, majd az Állami Villamossági Rt. állományába került: itt osztályvezetőként dolgozott 1951-ig. Innen a Magyar Tudományos Akadémiára került, a Közgazdasági Dokumentációs Központ főelőadójának nevezték ki.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP), a KB Tudományos és Kulturális Osztályának helyettes vezetőjének tették meg. 1961-ben feljebb lépett a ranglétrán, az MSZMP Pártfőiskoláját igazgatói székét foglalta el. A kiemelt káderképzőt egészen 1966-ig irányította. Párhuzamosan a pártfőiskolai pozíciójával, 1960-ben a Magyar Sakkszövetség élére is kinevezték, amely azonban visszalépést jelentett számára: az MSZMP vezetése a sok helyen megfordult kádert végleg parkolópályára tette. Ennek ellenére kiváló kapcsolatot ápolt a sakk iránt szenvedélyesen érdeklődő első titkárral, Kádár Jánossal, így a párt Kegyeleti Bizottságát még vezethette az 1960-as években. Ezen pozíciójára vonatkozott a pártkáderek egymással való konfliktusai során sokszor elhangzó, közkeletű mondás, amellyel a vitapartnert illeték, „Temessen el téged a Szerényi!”
Konfliktusos természete a magyar sakkéletben is kézzel fogható volt, egyik legnagyobb nyilvános veszekedése Polgár Lászlóval, a legendás sakkozó testvérpár, a Polgár-lányok édesapjával volt szakmai kérdésekben még a ’80-as években.
Az egykor letartóztatott kommunista, akit 1958-ban rehabilitálták a szovjet hatóságok, aztán 1989-ben belépett az egykori MSZMP romjain megalakuló pártba, a Magyar Szocialista Pártba.
Százkét éves korában, 2007. április 12-én halt meg.
Életút, tisztségek:
1921-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1926-tól a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt, 1989-től a Magyar Szocialista Párt tagja.
1919 – 1921: A Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének tagja.
1921 – 1926: Az illegális KMP tagja.
1926 – 1927: A Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagja.
1929. április – 1931.: A KMP Központi Bizottságának tagja, majd első titkára.
1947 – 1948: A Magyar Atlétikai Szövetség főelőadója.
1948 – 1951: Az Állami Villamossági Rt. osztályvezetője.
1951 – 1955: A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdasági Dokumentációs Központ főelőadója.
1955 – 1957: A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárának tudományos kutatója.
1957 – 1958: Az MSZMP KB politikai munkatársa.
1958 – 1961: Az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztályának helyettes vezetője.
1959. december 5. – 1966. december 3.: Az MSZMP KB tagja
1961 – 1966: Az MSZMP Pártfőiskolájának igazgatója.
1960 – 1989: A Magyar Sakkszövetség elnöke.
1970 – 1980: Az MSZMP KB titkárságának tagja.
