Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1921. november 27-én született Újpesten. Eredeti szakmája vasöntő-segéd. Elvégezte az Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet.
1945 után a Láng Gépgyárban dolgozott. 1946-tól az Országos Társadalombiztosítási Intézet alkalmazottja, majd 1949-ig a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa. 1949-től osztályvezető, főosztályvezető-helyettes az Országos Tervhivatalban. 1959-től párttitkár ugyanitt. 1964 januárja és 1971 májusa között a Budapesti pártbizottság titkára. 1971-től a Budapesti Fővárosi Tanács elnöke. 1987-ben nyugdíjba vonult. 1940-től vett részt a munkásmozgalomban, 1945-től a Magyar Kommunista Párt tagja. 1957-ben részt vett a munkásőrség szervezésében, anak tagja volt 1964-ig.
1975. március 22. és 1988. május 22. között KB-tag. 1967-től országgyűlési képviselő.
Kommunizmuskutató Intézet
1921. november 29-én született Újpesten, egy munkás családjában. Kamaszfiúként, 1937-ben tanoncnak állt a Donáth Gépgyárban Budapesten, ugyanitt később segéd lett. A gyárban ismerkedett meg a munkásmozgalommal, amellyel a Láng Gépgyárban „jegyezte el magát” végleg.
1945-ben belépett az igen csekély támogatottsággal rendelkező Magyar Kommunista Pártba, amely kiemelte: az Országos Társadalombiztosítási Intézet állományába került. Két év elteltével a Központi Statisztikai Hivatalba helyezték, majd onnan áthelyezték az állami gazdaságirányítás csúcsszervéhez, a kiemelt jelentőséggel bíró Országos Tervhivatalba. Tizenöt évet töltött a hivatalban, ezt követően a közvetlen pártapparátusba vezényelte a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP): az állampárt Budapesti Pártbizottságának titkárának nevezték ki.
1971-ben még feljebb lépett a ranglétrán, Budapest Fővárosi Tanácsának elnöki székét foglalhatta el, bár pozíciója inkább városvezetői, adminisztratív jellegű volt. Tanácselnöksége idején beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába (KB), a párt „parlamentjének” a Kádár János menesztéséről elhíresült 1988. májusi kongresszusig volt tagja.
Tanácselnöki időszakának két legnagyobb projektje, az észak–déli (3-as) metróvonal első szakaszának (Deák Ferenc tér és Nagyvárad tér) megvalósulása, valamint a Hilton Szálló felépítése volt a budai várban. Előbbi ünnepélyes átadása 1976. december 31-én zajlott, utóbbi kapcsán az építészszakma és a lakosság jelentős része nemtetszését fejezte ki, ugyanis az évszázados épületek közé egy teljességgel tájidegen hotelt építettek a Mátyás-templom szomszédságában.
1986-ban nyugdíjazását követően csak KB-tagságát tartotta meg. Hosszantartó, súlyos betegséget követően, 2006. szeptember 1-én hunyt el a fővárosban.
Felesége Nyíró Rózsa, pártmunkás, a VII. kerületi tanács elnöke, 1982-től a Fővárosi Tanács elnökhelyettese volt.
Életút, tisztségek:
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1937 – 1941: A Donáth Gépgyár vasöntödei tanonca, majd segédje.
1946 – 1948.: Az Országos Társadalombiztosítási Intézet számvevőségi alkalmazottja.
1948 – 1949: A Központi Statisztikai Hivatal munkatársa.
1949 – 1964: Az Országos Tervhivatal osztályvezetője, később főosztályvezető-helyettese.
1964 – 1971: Az MSZMP Budapesti Pártbizottságának titkára.
1967. március 19. – 1990. március 16.: Országgyűlési képviselő.
1971 – 1986: Budapest Fővárosi Tanácsának elnöke.
1975. március 22. – 1988. május 22.: Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1975. június 15. – 1990. május 2.: Országgyűlési képviselő.
