Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1925. szeptember 24-én Szombathelyen született. Apja mozdonyfűtő volt. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, majd 1950-1953 között Moszkvában aspiráns volt.
Kandidátusi disszertációjának megvédése után a nehézipar különböző területein mérnökként, majd főmérnökként dolgozott. 1971-ben megszerezte a kémiai tudományok doktora tudományos fokozatot. 1954 és 1956 között a minisztérium alumíniumipari igazgatóságát vezette. 1956-ban vegyipari miniszterhelyettessé, majd a nehézipari minisztériumban vegyipari miniszterhelyettessé nevezték ki. Nehézipari miniszterhelyettes 1957-63-ban, 1963-ban a nehézipari miniszter első helyettese. 1971-75-ben nehézipari miniszter, majd 1975-80 között miniszterelnök-helyettes. 1973-78 között Magyarország állandó képviselője a KGST tanácsában. 1980-tól az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) elnöke lett 1984-ig, majd a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke 1984-től.
1948 óta a párt tagja. 1962 óta az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, majd 1966-tól tagja lett (1985-ig ).
Kommunizmuskutató Intézet
1925. szeptember 24-én született Szombathelyen, apja a Magyar Királyi Államvasutaknál fűtőként dolgozott. A négy polgári osztályt Celldömölkön végezte, majd Pápán érettségizett.
1945-ben az Ajkai Timföldgyárban állt munkába, majd a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett vegyész oklevelet 1950-ben. Első munkahelye a Vasipari és Fémipari Tudományos Kutatóintézet Elektrometallurgiai Osztálya volt, itt tudományos munkatársként tevékenykedett.
1950 őszén Moszkvába mehetett tanulni, a szovjet fővárosban a Színesfémkohászati Intézet ösztöndíjasa volt. Megjegyzendő, a korszakban a Szovjetunióba csak a legmegbízhatóbb káderek, illetve komoly szakmai feladatok ellátására, magas pozíciók betöltésére kiszemelt káderek utazhattak tanulni. Céljai eléréséhez, a Magyar Dolgozók Pártjának kiemelt támogatására volt szükség, a pártba 1948. júniusban be is lépett.
1953-as hazatérését követően a Magyar–Szovjet Bauxit-Alumínium Részvénytársaság (MASZOBAL) mérnökeként dolgozott. A vegyesvállalatot paritásos alapon irányította a szovjet, illetve a magyar fél. Megjegyzendő ismét, hogy a hidegháború időszakában a nehézipar, a bányászat kiemelt jelentőségűnek számított, ezért is volt kulcsfontosságú a MASZOBAL.
1954-ben feljebb lépett a szakmai és a politikai ranglétrán: a Nehézipari Minisztérium Alumíniumipari Igazgatóságának vezetőjévé nevezték ki, majd a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium csoportfőnöke lett.
1956 nyarán a kiemelt vegyipar egyik kulcsfigurájának tették meg: miniszterhelyettesnek nevezték ki. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően a rég-új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt is igényt tartott a nehéz-és vegyipar területén megszerzett tudására; 1957 januárjában kinevezték a Nehézipari Minisztérium miniszterhelyettesének, később első helyettesnek, majd nehézipari miniszternek.
A Minisztertanács elnökhelyetteseként tagja volt annak a bizottságnak, amelyik 1976 tavaszán az Egyesült Államokban folytatott magasszintű tárgyalásokat. A delegációban betöltött megbízatása két fő feladatra irányult: a Szent Korona és a koronázási ékszerek hazahozatala igényének felvetésére, valamint a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvének kívánatos érvényesítésére a magyar–amerikai kapcsolatokban. A hivatalos út során személyesen tárgyalt Gerald Ford amerikai elnökkel.
1980-tól fokozatosan kiszorult a hazai politika világából, leginkább (tudományos) kirakatfunkciókat töltött be: vezette az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot és a Magyar Szabványügyi Hivatalt.
A rendszerváltoztatást követően, kilencven éves korában, 2015. december 17-én halt meg a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1945-től a Nemzeti Parasztpárt, 1948. áprilistól a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1950: A Vasipari és Fémipari Tudományos Kutatóintézet Elektrometallurgiai Osztályának tudományos munkatársa.
1950. október – 1953. október: a moszkvai Színesfémkohászati Intézet, Könnyűfémek Elektrometallurgiája Tanszékének aspiránsa.
1953. október – 1954: A Magyar-Szovjet Bauxit-Alumínium Részvénytársaság mérnöke.
1954. szeptember – 1955.: A Nehézipari Minisztérium Alumíniumipari Igazgatóságának vezetője.
1955 – 1956. július: A Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium csoportfőnöke.
1956. július 30. – 1956. december 31.: A Vegyipari miniszterhelyettes.
1957. január 1. – 1957. május 2.: A Nehézipari Minisztérium vegyipari ágazatának miniszterhelyettese.
1957. május 2. – 1963. március: A nehézipari miniszter helyettese.
1963. március 20. – 1971. május 12.: A nehézipari miniszter első helyettese.
1962. november 24. – 1966. december 3.: Az MSZMP KB póttagja.
1966. december 3. – 1985. március 28.: Az MSZMP KB tagja.
1971. május 12. – 1975. május 15.: Nehézipari miniszter.
1973 – 1978: A Magyar Népköztársaság állandó KGST képviselője.
1975. május 15. – 1980. június 27.: A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese.
1980. június 27. – 1984. június 27.: Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke.
1984. június 27. – 1989. március 15.: A Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke.
