Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1913-ban született. 1935 óta volt szervezett munkás és 1936-ban tagja lett a pártnak. A szovjet megszállásig kereskedelmi dolgozóként tevékenykedett. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségének választott tisztségviselőjeként a szakszervezeti baloldal egyik munkása volt. A függetlenségi mozgalomban való részvétele miatt letartóztatták és hat hónapi börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után bekapcsolódott a Vörös Segély akcióba. Baloldali tevékenysége miatt 1944 decemberében koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan a Vörös Hadsereg szabadította ki. Férjét, Szász Ferencet a németek megölték.
Szász Ferencné a szovjet megszállás után a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetében folytatta mozgalmi munkáját, a szakszervezet titkárává választották. 1946-tól haláláig tagja volt a Szakszervezetek Országos Tanácsának. 1950-től a Belkereskedelmi Minisztériumban személyzeti főosztályvezetőként, majd miniszterhelyettesként dolgozott.
1948. június 14. és 1954. május 30. között az MDP KV tagja volt. A KPVDSZ titkára, majd 1967-es nyugdíjazásától kezdve elnöke volt. Utóbbi tisztségétől súlyos betegsége miatt meg kellett válnia, s 1975-től a KPVDSZ tiszteletbeli elnöke lett.
1977. júliusában, 64 éves korában hunyt el.
Kommunizmuskutató Intézet
1913. augusztus 5-én született Budapesten, egy kisiparos családjában, leánykori neve Ács Anna volt. Alapfokú iskolái elvégzését követően a Gizella királyné leánygimnáziumban érettségizett, majd kereskedelmi szaktanfolyamot végzett.
A ’30-as években a kereskedelmi alkalmazottak társadalmi, politikai mozgalmának egyik fő szervezője lett, a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége (KAOSZ) Fűszerszakosztályának aktivistájaként tevékenykedett. Munkásmozgalmi és szakszervezeti kérdésekben főképp Orlay-Fürst Károly tanítványának vallotta magát, és előszeretettel látogatta a szocialista nőmozgalom egyik vezetőjének, Gárdos Mariskának, valamint Mónus Illésnek a politikai szemináriumait. A ’30-as években a Vörös Segély egyik aktivistájaként fejtett ki politikai tevékenységet, 1936-ban lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Későbbi férjét, Szász Ferencet a munkásmozgalomban ismerte meg.
1942-ben illegális kommunista tevékenység folytatása miatt letartóztatták, fél évet töltött a rácsok mögött, amelyet követően internálták.
Magyarország német megszállását követően, 1944 decemberében letartóztatták és a bergen-belseni koncentrációs táborba hurcolták. 1945-ös hazatérését követően a szakszervezeti mozgalomban helyezkedett el, az évek során számos pozíciót betöltött, volt a KAOSZ titkára, főtitkára, majd 1950-től a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének (KPVDSZ) elnöke.
Ugyanebben az évben minisztériumi vonalra helyezte a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), a Belkereskedelmi Minisztérium apparátusába került. Innen a legbrutálisabb diktatúra időszakában, 1952-ben került a Begyűjtési Minisztériumba miniszterhelyettesi rangban. Személyének fontosságához nem fér kétség, ugyanis minisztériuma felügyelte a – szovjet típusú – begyűjtési rendszert, amely következtében a magyar parasztság a csőd szélére sodródott a sokszor teljesíthetetlen „beadások” és „önkéntes” felajánlások miatt. A Begyűjtési Minisztérium felügyelte, operatív módon irányította a mezőgazdasági termények, élő állatok, a tojás, a bor, a tej stb. erőszakos begyűjtését. Minisztériuma – az Államvédelmi Hatóság mellett – az egyik leggyűlöltebb szerv volt a korszakban.
1958-ban teljes mellszélességgel támogatta a központilag irányított – nem egy esetben erőszakkal végrehajtott – téeszesítést, amely a hagyományos paraszti gazdálkodás végét jelentette. „Éppen ezért szakszervezeti szervezeteink folytassanak agitációt a funkcionáriusok és gazdasági vezetők körében is, akik között még ma is sokan vannak, akik nem ismerték fel a társas gazdálkodás jelentőségeit és előnyeit” – vallotta akkoriban.
Mindezek ellenére, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő időszakban személye nem számított komoly politikai tényezőnek, csupán szakszervezeti vonalon tevékenykedett, a Magyar Szocialista Munkáspárt kiemelt politikai pozíciót nem adott neki.
Hatvannégy évesen, 1977. július 19-én halt meg. A Farkasréti temetőben búcsúztatták.
Életút, tisztségek:
1936-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Pártja, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945 – 1950: A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségének titkára, helyettes főtitkára, titkára.
1948 – 1977. július 19.: A Szakszervezetek Országos Tanácsának tagja.
1948. június 14. – 1954. május 30.: Az MDP KV tagja.
1950 – 1957: A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének (KPVDSZ) elnöke.
1952 – 1953: A Begyűjtési Minisztérium helyettes vezetője.
1957 – 1958: A KPVDSZ Szervezési Osztályának vezetője.
1958 – 1975: A KPVDSZ főtitkára.
1975 – 1977. július 19.: A KPVDSZ tiszteletbeli elnöke.
