Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Köbölkúton született, 1906. november 17-én, Apja munkás volt, aki később négy hold födet szervett, s abból próbálkozott megélni népes családjával. Apja 1917-ben vörösgárdista. Hazatérve direktóriumi tag volt a faluban. Hat fiából öt a CSKP tagja lett.
Hétéves korában napszámba járt az uradalomba, majd tizenegy éves korától nővérével együtt téglagyárban dolgozott. Szabóinasnak szegődött tizennégy évesen. Miután kitanulta a szakmát, rendszeres látogatója lett a munkások összejöveteleinek s hamarosan a mozgalom aktív szervezője lett. 1924-ben lépett be a szakszervezetbe, és részt vett a KISZ pozsonyi szervezetének munkájában. 1928-ban Pozsonyban felvették a CSKP-ba, ahol hamarosan felfigyeltek rá, ás Moszkvába küldték tanulni. 1930-31 között a Kommunista Internacionálé Lenin Iskoláján tanult. Visszatérve a Szovjetunióból függetlenített pártmunkásként tevékenykedett. 1931-34 között járási párttitkár előbb Dunaszerdahelyen, majd Losoncon, később Léván. Ezután Komárom, Kassa, Rozsnyó és Érsekújvár párttitkára. Tagja volt a szlovákiai kibővített, majd 1937-től a szűkebb pártvezetésnek. Többször letartóztatták, két évet volt börtönben. 1942-ben az egyik veséjét leütötték. Amikor 1938-ban a Felvidéket Magyarországhoz csatolták, a Szovjetunióba emigrált, ahol fizikai munkásként dolgozott. 1934-től a CSKP érsekújvári területi titkára.
1944. novemberében a szovjet hadsereggel Debrecenbe érkezett. 1945. január 2-tól az MKP debreceni és Hajdú megyei titkáraként szervezte az élet újraindítását. 1945 március közepétől a KMP Kelet-magyarországi Területi Titkárságának vezetője lett, hozzá tartozott Debrecen, Hajdú, Bihar, Szabolcs ás Szatmár megye. 1946 februárjától, a Területi Titkárság megszűnése után a Hajdú megyei Pártbizottság titkára. Az MDP I. kongresszusán KV-tag lett.
1948 decemberében a Honvédelmi Minisztérium személyügyi főcsoportfőnöke és a honvédelmi miniszter helyettese lett, altábornagyi rangban. A KV 1950 május i ülésén a Politikai Bizottság tagjává választották. A KV 1953 június i ülésén kimaradt a PB-ből. 1956 október ig volt honvédelmi miniszterhelyettes, altábornagy, és ekkor maradt ki a KV-ból.
1957 júliusától a Magyar Honvédelmi Sportszövetség elnöke. 1962-ben nyugdíjazták. 1974. július 31-én halt meg.
További forrás
Kommunizmuskutató Intézet
1906. november 17-én született Köbölkúton (Esztergom vm.) egy nyolcgyermekes munkás családjában. Apja később 4 kataszteri holdon gazdálkodott; a családból rajta kívül Imre nevű fivére jutott magasabbra: isztambuli főkonzul volt a ’60-as években. Az elemi iskola hat osztályának elvégzését követően téglagyárban helyezkedett el kétkezi munkásként. 1920-ban vasesztergályos tanonc lett szülőfalujában, később Komáromban. 1924-es felszabadulását követően vasesztergályosnak állt Pozsonyban s belépett szakmája szakszervezetébe.
A ’20-as évek második felében tevékenyen részt vett a csallóközi és mátyusföldi mezőgazdasági munkások bérharcaiban, az érsekújvári, pozsonyi munkásság munkabeszüntetéseiben. 1928-ban tagja lett Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP), amely 1930-ban ideológiai képzését elősegítendő Moszkvába küldte tanulni a káderek és kommunista agitátorok számára létrehozott Nemzetközi Lenin Iskolába. Hazatérését követően a kommunista pártban végzett politikai feladatokat: CSKP dunaszerdahelyi, lévai, majd losonci járási titkára lett, beválasztották a párt szlovákiai vezetőségébe is. Politikai feladatainak részét képezte a spanyol polgárháborúban részt vevő nemzetközi brigádok helyi tagjainak toborzása is.
Csehszlovákia német megszállását követően, 1939 tavaszán a Szovjetunióba távozott. Vorosilovgrádban (1990 óta Luhanszk) egy mozdonygyárban helyezkedett el szakmájában. Miután a támadó német csapatok elől a gyárat evakuálták, az ország keleti részére került: Alma-Atában élt és dolgozott.
1944 őszén a Szovjetunió Kommunista Pártja Moszkvába rendelte, ahol közölték vele további feladatait: a szintén a Szovjetunióban tartózkodó Rákosi Mátyással egyeztetve az a döntés született, hogy Magyarországon folytasson további pártmunkát. 1944 decemberében érkezett a szovjet megszállás alatt álló Debrecenbe, ahol pártszervezői feladatokat látott el. Megjegyzendő, a Magyar Kommunista Párt (MKP) nem rendelkezett komoly támogatottsággal a korszakban, népszerűsítésében nagy szerepet játszott Moszkva politikája és pártfogása. Az MKP Kelet-magyarországi Területi Bizottságának és debreceni szervezetének titkári feladatait látta el. 1945 áprilisában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, az év őszétől egészen 1958-ig a Nemzetgyűlés (1947-től Országgyűlés) tagja volt.
Politikai pályája 1946-ban kezdett meredeken felfelé ívelni, ekkor az MKP Hajdú Vármegyei Pártbizottságának titkárává választották. Az erőszakos pártegyesítést követően bekerült a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségébe, két évvel később pedig a szűkebb döntéshozó testületbe, a Politikai Bizottságba (PB). PB-tagságától Nagy Imre első kormánya hivatalba lépését követően kellett csak megválnia.
Mindennemű katonai előképzettség nélkül 1948 decemberében honvéd ezredessé, és a minisztérium személyügyi főcsoportfőnökévé nevezték ki. Tevékenyen részt vett a Magyar Néphadsereg – szovjet mintát követő – létrehozásában, a kommunista ellenőrzés kiterjesztésében a fegyveres erőnél. Megjegyzendő, politikai pályájának egyengetésében – a szintén felvidéki származású – Farkas Mihály volt segítségére, aki tagja volt a párt felső vezetésén belül titokban létrehozott Honvédelmi Bizottságnak, valamint irányítója volt a katonatiszteket is érintő koncepciós pereknek.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc során létrejött Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) politikáját teljes mellszélességgel támogatta, rövid ideig még kormányösszekötő lehetett Hajdú-Bihar megyében, ám komoly politikai pozíciót nem kaphatott. A legfelső pártvezetés döntésének hátterében, a koncepciós perekben és az ’50-es évek törvénytelenségeiben kulcsszerepet játszó, Farkas Mihályhoz való kötődése állt. Ugyan 1957 nyarán – mintegy kirakatpozícióként – a Magyar Honvédelmi Sportszövetség elnöki székét elfoglalhatta, személye többé nem volt politikai tényező.
1974. július 31-én halt meg a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1928-tól Csehszlovákia Kommunista Pártjának, 1944-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1931 – 1934: Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP) dunaszerdahelyi, lévai, losonci járási titkára.
1934 – 1938. november 1.:A CSKP érsekújvári kerületi bizottságának titkára.
1944. december – 1945. április: Az MKP Kelet-magyarországi Területi Bizottságának és debreceni szervezetének titkára.
1945. április 2. – 1945. november 4.: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. november 4. – 1958: Nemzetgyűlési (1947-től országgyűlési) képviselő.
1946. február – 1948. november 30.: Az MKP Hajdú Vármegyei Pártbizottságának titkára.
1948. december 1. – 1956. október 30.: A Honvédelmi Minisztérium személyügyi főcsoportfőnöke.
1948. december 1.: Vezérezredesi rendfokozatot kap.
1948. június 14. – 1956. október 30.: Az MDP Központi Vezetőségének tagja.
1949. április 4.: Vezérőrnaggyá léptetik elő.
1950. május 31. – 1953. június 28.: Az MDP Politikai Bizottságának tagja.
1950. november 7.: Altábornaggyá léptetik elő.
1951. január 24. – 1956. október 30.: Honvédelmi miniszterhelyettes.
1957. július 1. – 1962: A Magyar Honvédelmi Sportszövetség országos elnöke.
