Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1896. január 1-én született Sárváron. Mezőgazdasági cselédek gyermeke. Tizenkét éves korától uradalmakban dolgozott konvenciós cselédként 1914-ig, amikor önként jelentkezett katonának.
1915. október 21-én orosz hadifogságba esett. Egy hónap után érkeztek meg Szibériába, a Dauria melletti fogolytáborba, ahonnan egy év múlva a szimbirszki fogolytáborba került. Parasztoknál dolgozott, 1917-ben az aratás után Kubányban vállalt paraszti munkát. 1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe. 1920-ban belépett a Bolsevik Párt armaviri szervezetébe. 1921-ben pártiskolára küldték Krasznodarba, miután elvégezte, Magyarországra irányították. Családostul harmadmagával érkezett meg, egy hónapi otthonlét után felköltözött Budapestre. Zsákoló munkásként helyezkedett el, és tagja lett a segédmunkások szakszervezetének. Belépett a szociáldemokrata pártba, és kapcsolatot talált az illegális kommunista párthoz. 1937-ben letartóztatták, a börtönből 1942 áprilisában szabadult. 1945-ben a Kommunista Párt Vas megyébe küldte szervezői munkára. 1946-tól 1949-ig az MKP Vas megyei titkára, 1945-től 1953-ig országgyűlési képviselő.
Az MDP II. kongresszusán a KB tagjává választották (1946. október 1. és 1948. június 14. között volt az MKP KV tagja). 1949 tavaszától a Vas megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjeként dolgozott.1956 óta nyugdíjas.
1977. január 16-án hunyt el.
Kommunizmuskutató Intézet
1896. január 1-jén született Sárváron mezőgazdasági cselédek gyermekeként. A család nehéz anyagi körülmények között élt, így szinte gyerekként munkába állt a Sárvár környéki uradalmakban. Öt elemi elvégzését követően kommenciós cselédnek szegődött, de aratóként, selyemgyári munkásként és útépítőként is dolgozott. Tizenkilenc évesen a hadseregbe jelentkezett, 1915-ben a keleti frontra vezényelték, október 21-én orosz hadifogságba esett. A Kaukázus északi részére került hadifogolytáborba, itt bolsevik agitátoroktól értesült a pétervári eseményekről, a cári rendszer megdöntéséről. 1918-ban – több fogolytársával együtt – csatlakozott a Vörös Gárdához, amelyben havi zsoldot és rendszeres ellátást kapott, később részt vett a polgárháború küzdelmeiben.
1920-ban belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba, majd Krasznodarba került pártiskolára, hogy ideológiai képzést kapjon. Életének ezen időszakára később így emlékezett: „Mint a szivacs, úgy szívtam magamba a pártiskolán hallottakat. Akkor már nem az voltam, aki öt évvel azelőtt elindult Felsőpatyról”.
1921-ben tért haza Magyarországra, követte őt orosz nemzetiségű felesége és kisfia is. Rövid ideig a Sárvár melletti Felsőpatyon éltek, majd a fővárosba költöztek. Budapesten – mint orosz fogságból hazatérő kommunistát – rendőri megfigyelés alatt tartották. Segédmunkákból tartotta el a családját: volt villamoskalauz és segédmunkás is. 1930-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP), ám négy évvel később – kommunista kapcsolatai miatt – kizárták a pártból. Megjegyzendő, a korszakban legálisan működő MSZDP-be csak megtévesztésből lépett be, mindvégig a kommunisták érdekeit, politikáját képviselte. 1937-ben illegális kommunista tevékenység miatt letartóztatták, és 1939-ben egyéves börtönbüntetésre ítélték, amelyet Szegeden töltött.
1940 tavaszi szabadulását követően újra rendőri felügyelet alá került. Magyarország szovjet megszállása Budapesten érte, itt bekapcsolódott a IX. kerületi pártmunkába, majd 1945 áprilisában visszatért szülőföldjére: a földosztás lebonyolításában, és ami még fontosabb, a Magyar Kommunista Párt (MKP) helyi szervezetének kialakításában vett részt. A Vas és Zala vármegyéket összefogó szombathelyi titkárság politikai munkatársa lett, szervezési és káderkérdésekben irányított. Megjegyzendő, az MKP-nak a 2. világháborút követően igen csekély volt a támogatottsága, így sok esetben a viszonylag ismeretlen, de lelkes (és akár a szocdemektől, vagy más pártból távozó) kádereket szívesen fogadták.
Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon képviselővé választották, mandátumát 1947-ben és 1949-ben is megtartotta. 1946-ban az MKP Vas Vármegyei Pártbizottságának titkárává választották, ezzel a megye politikai vezetése a kezébe került. Ugyan ebben az évben – vasi tisztségéből adódóan is – beválasztották a párt Központi Vezetőségébe, amelynek az erőszakos pártegyesítésig, a Magyar Dolgozók Pártja 1948. júniusi létrejöttéig tagja maradt.
1949-től egészen 1956-ig a Vas Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője volt, amely megbízatásából adódóan részese, irányítója volt a megyei mezőgazdaság szocialista módon történő erőszakos átszervezésének, a kollektivizálásnak. Titulusa mellett jelentéktelenebb pozíciót is birtokolt: 1952-ben a Keszthelyi Állami Méntelep vezetőjének nevezték ki. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, október 31-én – mint a bukott rendszer egyik helyi vezetőjét – letartóztatták, keszthelyi fogságából a november 4-i szovjet támadást követően szabadult. Megalakulását követően kiállt a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája mellett.
1957-ben, felesége halálát követően nyugdíjazását kérte, és a vasi megyeszékhelyre költözött.
Hosszantartó betegséget követően, 1977. január 16-án hunyt el Szombathelyen, a Jáki úti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Életút, tisztségek:
1930-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945. november 4. – 1953.: Nemzetgyűlési (1947-től) országgyűlési képviselő.
1946 – 1948. december: Az MKP (1948. júniustól) MDP Vas Vármegyei titkára.
1946. október 1. – 1948. június 12.: Az MKP Központi Vezetőségének tagja.
1952 – 1956. október 31.:A Keszthelyi Állami Méntelep vezetője.
1949 – 1956: A Vas Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője.
1956. november – 1977. január 16.: A Magyar Szocialista Munkáspárt Vas Megyei Bizottságának tagja.
