Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1921. szeptember 2-án született Kisújszálláson. 1941-46-ban tanult a budapesti Műegyetemen.
1946-47-ben a NÉKOSZ főtitkára, majd a nehézvegyipari központ vezérigazgató-helyettese volt. 1951-52-ben minisztériumi főosztályvezető, 1952-53-ban és 1956-ban vegyipari miniszter, 1953-54-ben nehézipari, 1956-55-ben vegyipari és energiaügyi miniszterhelyettes. 1955-56 között a Minisztertanács titkárságvezetője. 1955-56-ban az MDP KV ipari és közlekedési osztályának vezetője, később a Petrolkémia Beruházási Vállalat igazgatója.
1954. május 30. és 1956. október 30. között az MDP KV póttagja volt.
1956 után a Petrolkémia Beruházási Vállalatnál dolgozott igazgatóként.
Kommunizmuskutató Intézet
1921. szeptember 9-én született Kisújszálláson paraszti családban. Alap- és középfokú iskolái elvégzését követően – felmenőitől eltérően – a fővárosba költözött, a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kezdte meg egyetemi tanulmányait. A felsőoktatásba való bekerülésében nagy szerepet játszott – a paraszti származású diákokat támogató – népi kollégiumi mozgalom, amelybe előbb a Bolyai Népi Kollégium, majd Györffy Kollégium tagjaként kapcsolódott be. 1946-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett.
1945-ben szülővárosában polgármesteri titkár, majd a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Szervezési Osztályának munkatársa volt. Ugyanebben az évben belépett a Magyar Kommunista Pártba, amely – ideológiai képzését elősegítendő – pártiskolára küldte.
1946-tól két éven át a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének főtitkáraként tevénykedett, közben – mintegy jutalomként – Moszkvába mehetett, ahol a Mengyelejev Kémiai Technológiai Intézetben kapott ösztöndíjat. Hazatérését követően az időközben államosított Chinoin Gyógyszerárugyár mérnöke lett, innen 1949-ben átvezényelték a műtrágyagyártásra szakosodott Szervetlen Vegyipari Központba, ahol osztályvezetői titulust kapott. Innen – mint megbízható kommunistát – a több mint huszonöt vállalatot irányító Nehézvegyipari Központba irányították, a csúcsszerv vezérigazgató-helyettese lett. Nem kérdés, az erőszakos iparosítás időszakában egy szénnel, műtrágyával, festékekkel, lakokkal, és – a hidegháborús kémkedés időszakában roppant fontosnak számító – fotópapírokkal, negatívokkal foglalkozó vállalatcsoportot csak megbízható kommunisták irányíthattak.
1951-ben minisztériumi vonalra helyezték: a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium osztályvezetője, majd főosztályvezetője lett, ám egy év elteltével kiemelték, és a legkeményebb diktatúra időszakában, 1952 decemberétől – vegyipari miniszterként – tagja lett a Rákosi-kormánynak. 1953-ban miniszterhelyettes, 1954 tavaszán pedig a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének póttagja lett. 1955 januárjában a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa titkárságvezetőjének tette meg az MDP (időlegesen kiszorult a minisztériumi káderkeringőből), csak 1956 nyarán kaphatta meg újból a vegyipari miniszternek járó bársonyszéket.
1956. október 31-én felmentését kérte miniszteri megbízatása alól. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően készült – szigorúan bizalmas minősítésű jelentés – így ír személyével kapcsolatban: „Az októberi események alatt gyáva, kommunistához nem méltó magatartást tanúsított”. A szigorú verdiktet nem kevésbé szigorú és számára megalázó büntetés követte: 1957 tavaszán kizárták a pártból, csak 1960-ban vették vissza, ám komoly politikai pozícióba nem került. Az 1965-ben létrehozott Petrolkémia Beruházási Vállalat igazgatói székét kapta meg, és ilyetén minőségében vett részt az akkori Leninváros (1991 óta Tiszaújváros) vegyipari üzemeinek létrehozásában.
Hetvenkilenc évesen, 2000. december 6-án halt meg a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1941- 1942: A Bolyai Népi Kollégium tagja.
1942 – 1946: A Györffy István Népi Kollégium tagja.
1946 – 1948: Népi Kollégiumok Országos Szövetségének főtitkára.
1949. szeptember – 1951: A Szervetlen Vegyipari Központ osztályvezetője, a Nehézvegyipari Központ vezérigazgató-helyettese.
1951 – 1952. december: A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium osztályvezetője, majd főosztályvezetője.
1952. december 6. – 1953. július 4.: Vegyipari miniszter
1953. július 4. – 1954. október: A Nehézipari Minisztérium miniszterhelyettese.
1954. május 30. – 1956. október 30.: Az MDP Központi Vezetőségének (KV) póttagja.
1954. október – 1955. január 21.: A Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium miniszterhelyettese.
1955. január 21. – 1956. július 30.: A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának titkárságvezetője.
1955. április – 1956. július 30.: Az MDP KV Ipari és Közlekedési Osztályának vezetője.
1956. július 30. – 1956. október 31.: Vegyipari miniszter.
1965 – 1977. március: A Petrolkémia Beruházási Vállalat igazgatója.
