Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1954. május 30. és 1956. október 30. között az MDP KV tagja volt.
Kommunizmuskutató Intézet
1902. december 27-én született Budapesten, munkáscsaládban. Alapfokú iskolái elvégzését követően festőnek tanult, mestere Uitz Béla, az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság működtetésében tevékenyen részt vevő művész volt.
A zenével autodidakta módon kezdett foglalkozni, az operaház egyik brácsása tanította hegedülni. 1921-ben az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskolán (1925-től Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola) tanult, tanárai közt feltűnt Weiner Leó és Kodály Zoltán is. A munkásmozgalomba főiskolai hallgatóként csatlakozott. 1925-től – az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) fedőszervezeteként működő – Magyarországi Szocialista Munkáspárt kulturális rendezvényeinek egyik szervezőjeként tevékenykedett. 1926-ban többedmagával megalapította a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét, majd a kommunista irányítás alatt álló Alkoholellenes Munkásszövetség kórusának, illetve az illegális kommunisták legális lapjával, a 100%-kal azonos nevű kórusnak volt a vezetője. 1927-ben lépett be a KMP-be, ahol pártfeladatokat kapott: előbb Berlinben végzett agitátori munkát, majd 1932-től Moszkvába tette át a székhelyét. A szovjet fővárosban elvégezte a pártegyetemet, majd a Szovjet Zeneszerzők Egyesületének osztályvezetője lett, mindeközben zeneszerzői tevékenységet is folytatott. A II. világháború idején politikai tisztként szolgált a Vörös Hadseregben, főképp olyan frontszakaszokon (Voronyezs térsége, Kárpátok vonulatai és Budapest), ahol magyar egységek is harcban álltak.
Magyarország szovjet megszállását követően hazatért, részt vett a szovjet hadsereg magyar nyelvű propagandakiadványának, az Új Szónak a szerkesztésében, amellyel párhuzamosan a zeneakadémia egyik tanszékvezetője lett. Kinevezésében – tehetsége mellett – nagyban hozzájárult munkásmozgalmi múltja, és sziklaszilárd kommunista meggyőződése. Zeneszerzői munkásságát nagyban áthatotta a kommunista ideológia: kórusműveket írt József Attila verseire, 1953-ban pedig munkás gyászindulót komponált.
1952-ben, Kossuth-díja kiegészítéseként egy balatoni panorámás villát kapott a magyar államtól Fonyódon, 1954-ben pedig – amolyan díszértelmiségiként – beválasztották a pártegyesítéssel létrejött kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségébe (KV). KV tagságát egészen az 1956-os forradalom és szabadságharc idejéig megőrizte.
1969. november 4-én halt meg a fővárosban. Főleg kórusműveket, kamaraműveket, szviteket, és zongoradarabokat komponált, egyetlen operáját (Légy jó mindhalálig) betegsége miatt nem fejezte be. Nevét 1982-ben a fonyódi zeneiskola vette fel, illetve utcát is neveztek el róla a településen, amelyet a rendszerváltoztatáskor megváltoztattak.
Főbb művei:
Felszabadult melódiák, 1949.
Lúdas Matyi-szvit, 1950.
Emlékeztető szimfónia, 1952.
Életút, tisztségek:
1927-től a Kommunisták Magyországi Pártja, 1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1954. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1938: A Szovjet Zeneszerzők Egyesületének osztályvezetője.
1945 – 1947: Az Új Szó munkatársa.
1945 – 1967: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneszerzés Tanszékének vezetője.
1954. május 30. – 1956. október 30.: Az MDP Központi Vezetőségének tagja.
1957 – 1958. szeptember 1.: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola igazgatója.
1958. szeptember 1. – 1967: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatója.
