Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1897 februárjában született. Apja korán meghalt. A Kistarcsai Gépgyárban az esztergályos szakmát tanulta, 1914-ben szabadult.
A Ganz Gyárban, majd a Ruggyantában dolgozott, aztán átvezényelték a pozsonyi Schlick Gyárba. 1915-től a szakszervezet tagja. A Tanácsköztársaság alatt vöröskatonaként harcolt, majd Franciaországba emigrált, s ott a Saurer és Renault Gyárban dolgozott. Franciaországban a kommunista párt tagjainak soraiba lépett. Később visszatért Magyarországra, a Weiss Manfréd Gyárban, a Jupiterben, a Hajógyárban dolgozott. A szovjet megszállás után Csepelen az üzemi bizottság egyik alapítója volt, majd munkásigazgató lett. Később a Tervhivatal elnökhelyetteseként dolgozott. Ezt követően az Ózdi Kohászati Üzemek, majd a Mechanikai Művek igazgatója volt, míg 1957-ben ismét Csepelre, a Csőgyár élére nem került. 1979 júniusában, 83 éves korában halt meg.
Kommunizmuskutató Intézet
Somogyi Antal
1897. február 1-jén született Budapesten, egy földműves családjában.
Szakiskolában szerzett vasesztergályos szakmát. 1922-től dolgozott a Weiss Manfréd (WM) Művek Konzervgyárában, ahol szakszervezeti főbizalmivá választották. 1936-ban letartóztatták, a szervezett üzemi munkásság tiltakozására szabadon bocsátották, de feketelistára került. 1937-ben Franciaországban vállalt munkát, tagja lett a Francia Kommunista Pártnak. 1940-ben hazatért, a Ganz Hajógyárban kezdett dolgozni esztergályosként, később üzemi bizalminak választották.
1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, munkahelyén megszervezte az üzemi bizottságot. 1946-ban megbízták az építkezési osztály átszervezésével, majd másfél évig a ménesmajori birtokot kezelte. 1948-ban a WM-gyár szociális igazgatója lett, az év novemberében kinevezték a WM Acélmű helyettes igazgatójává.
1949 kora őszén az országos gazdaságirányításban kapott képzettségéhez mérten igen magas funkciót: megtették az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének. Funkciójából már 1950 elején felmentették és kinevezték az Ózdi Vasgyár Nemzeti Vállalat (később Ózdi Kohászati Üzemek) igazgatójává.
1951. március 1-jén beválasztották a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségébe, 1954. május 30-ától a testület póttagja volt.
1956 után a Csepel Vasmű Csőgyárának igazgatójaként dolgozott, 1961-ben ment nyugdíjba.
1979. június 1-jén halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1948. november – 1949. szeptember: A Weiss Manfréd Acélmű igazgatóhelyettese.
1949. szeptember – 1950. március: Az Országos Tervhivatal elnökhelyettese.
1950. március – 1955. június: Az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatója.
1951. március 1. – 1954. május 30. Az MDP Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1954. május 30. – 1956. október 28. Az MDP KV póttagja.
1957. február – 1961: A Csepel Vasmű Csőgyárának igazgatója.
1977. március 3. Megkapja a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést.
