Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Miskolcon született, 1892. október 6-án. Édesapja napszámos volt, fiatalon megrokkant. A családot édesanyja tartotta el abból, hogy házakhoz járt mosni. Rónai négy polgárit végzett, úgy, hogy nyaranta kőművesek mellett dolgozott. Ezután kőművestanoncnak szegődött.
Tanoncként belépett (bár ez szabályellenes volt) a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségébe, ahol a helyi csoport jegyzőjévé választották. 1910-ben a szociáldemokrata párt tagja lett. 1918-ban a szakszervezet helyi csoportjának elnökévé választották lett. A tanácsköztársaság alatt a miskolci munkástanács tagja. 1919 augusztusában részt vett az SZDP helyi szervezetének újjászervezésében, tagja lett a vezetőségnek, majd jegyző, végül a csoport elnöke lett, miközben szakmájában, kőművesként dolgozott. Amikor 1922-ben újjáalakult a miskolci szakszervezeti bizottság, ennek titkára lett, és az ezévben felállított állandó miskolci párttitkárságnak is ő lett a titkára. Ekkortól hivatásos pártalkalmazott. 1936 végén az akkor megszervezett Észak-magyarországi Kerületi Párttitkárság vezetőjévé választották. 1936-ban a MÉMOSZ Központi Vezetőségének tagja lett. A harmincas évek végétől szoros kapcsolatban állt a párt baloldali ellenzékének vezérével, Szakasits Árpáddal, és a negyvenes évek elejétől hangoztatta a munkásegység fontosságát. 1944 április elején internálták. Szabadulása után bujkált.
A háború végén, 1944 decemberében tért vissza Miskolcra. Szakasits második feleségének elmesélte: "Eleinte néhányan itt is úgy gondoltuk, hogy csak egy munkáspárt lesz. De aztán Pestről informáltak bennünket, hogy lesz Szociáldemokrata Párt is és utasítást kaptunk, hogy alakítsuk meg a pártszervezeteket." December 21-én tagja lett az ideiglenes pártvezetőségnek és megbízták az Észak-Magyarországi Főkerület vezetésével. Január 24-én a Miskolci Pártszervezet titkárrá választotta. E tisztében 1945 áprilisától júliusig a Felvidéki Népszava című miskolci pártlap főszerkesztője. Egyik fiát, Ferencet, aki színészként a 'Vörös Brigád' ellenállócsoport vezetője volt Budapesten besúgták és a nyilasok 1945 januárjában kivégezték.
1945 július 21-től közellátási miniszter, november 15 -ig, utána kereskedelmi és szövetkezetügyi miniszter. Pártja vezetőségének baloldalához tartozott, de nem voltak számottevő kezdeményezései, nem volt hangadó.
1948. március 10 -től az egyesülési kongresszusig az ekkor létrehozott MKP-SZDP közös PB tagja. Az MDP I. kongresszusán (1948 június ) a Politikai Bizottság tagja lett. 1949. június 11 -től külkereskedelmi miniszter, 1950. május 8 -ig. Utána a letartóztatott Szakasits utódjaként elvállalta az Elnöki Tanács elnökének tisztét. Az MDP II. kongresszusán (1951 ) a KV Szervező Bizottság tagja lett.
A KV 1952 június i ülése a fő veszélyt a szociáldemokratizmusban jelölte meg a klerikális reakció mellett. Letartóztatták Kisházi Ödönt, és augusztus 14 -én elmozdították Rónait az Elnöki Tanács éléről, az Országgyűlés elnöke lett. A KV 1953 június i ülésén kimaradt a Politikai Bizottságból, és megszűnt a KV Szervező Bizottság, melynek eddig tagja volt. KV-tagságát megtartotta.
A KV 1956 július i ülésén a Politikai Bizottság póttagja lett. 1956. október 28 -án kimaradt a vezető testületekből. Az Országgyűlés elnökeként így látta Nagy Imre és hívei tevékenységét: "Félre tehát az Országgyűléssel, hívjunk létre új, ideiglenes parlamentet (tervük szerint a gomba módra szaporodó reakciós fasiszta pártok vezetőiből, a munkástanácsok ellenforradalmi hangadóiból, a közélet vezető posztjait elfoglaló ellenforradalmárokból), ezután tartsunk 'szabad választásokat' (természetesen a fasiszta diktatúra fegyvereinek árnyékában) és a 'szabad választások' eredményeként létesítsünk olyan végleges parlamentet, amely megfelel 'a magyar nép évszázados hagyományainak."
Rónai Sándor 1962-ben
1956. november 4 -én az Országgyűlés elnökeként tagja lett a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak, november 12 -én megbízták a kereskedelmi ügyek vezetésével. Kezdettől tagja volt az MSZMP KB-nak. A KB 1957 február i plénumán az Intéző, majd Politikai Bizottság tagja lett, február 28 -án kimaradt a kormányból. 1960-tól a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke lett. 1962. november 5 -ig volt az Országgyűlés elnöke. PB-tag maradt haláláig, 1965. szeptember 28-ig.
További forrás
Kommunizmuskutató Intézet
Rónai Sándor
1892. szeptember 28-án született Miskolcon (Borsod vm. székhelye). Apja napszámos, anyja mosónő volt. Négy polgári osztályt végzett, tanulmányai mellett nyaranta kőművessegédként dolgozott, megrokkant apja helyett támogatta a családot. Fiatalon kitanulta a kőműves szakmát, s tevékenyen részt vett a Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) miskolci szervezetének munkájában.
1910-ben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP), részt vállalt az I. világháborút követő forradalmakban, a helyi munkástanács tagja lett. Az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság bukását követő megtorlások elkerülték, az MSZDP helyi munkájában helyettes titkárként, majd 1925-től egészen 1944-ig titkárként fejtett ki politikai tevékenységet. A pártszervező, agitátori feladatok mellett a párt országos választmányába is bekerült, 1936-tól tagja lett a MÉMOSZ Központi Vezetőségének is.
Miután számára a ’30-as éveket az erős munkásmozgalmi politikai aktivitás jellemezte, a regnáló hatalom látókörébe került, így 1941. április 19-én ő is azok között a szociáldemokraták között volt, akiket munkaszolgálatra vezényeltek. Öt héttel később a párt vezetőinek hangos tiltakozása miatt leszerelték, szabadon távozhatott.
1944. áprilisában letartóztatták, előbb a pesti toloncházban, majd Nagykanizsán tartották fogva, utóbbi helyen a táborirodán dolgozhatott. Szabadságát csak júliusban nyerte vissza, ám az októberi nyilas hatalomátvételt követően újra letartóztatták, de megszökött, és a szovjet csapatok megérkezéséig bujkált. Ferenc nevű fia a fegyveres ellenállás tagjaként szállt szembe a nyilasokkal, de 1945-ben, röviddel a főváros szovjetek általi elfoglalását megelőzően, kivégezték.
Ő maga 1945 decemberében tért vissza a helyi politikába. Kezdettől szorgalmazta a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt (MKP) egyesülésének szükségességét, fontosságát, sőt ő írta alá azt a dokumentumot, amely rögzítette, hogy „a két munkáspárt szoros együttműködésére és közös harcának irányítására egy pártközi bizottságot alakít”. A későbbi közös Politikai Bizottságba, amelybe a szociáldemokraták négy főt delegáltak, Szakasits Árpád, Vajda Imre és Marosán György társaságában került be.
1945 nyarán, az SZDP XXXIV. kongresszusán beválasztották a párt Politikai Bizottságába. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban ő vezette a közellátásügyi tárcát, amely a háborúban súlyos károkat szenvedett országban kiemelten fontos pozíciónak számított. Hatalmas terhet rótt az országra, hogy a lakosság élelmezésén kívül a megszálló szovjet csapatok (részbeni) ellátását is meg kellett valahogy oldani. Az év novemberében kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszternek nevezték ki.
Az 1948. júniusi pártegyesítést követően „hálából” bekerült a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségébe (KV), és a Politikai Bizottságba (PB) is. PB-tagságától a viszonylagos enyhülés idején, Nagy Imre kormányfővé való kinevezésekor, illetőleg az „új szakasz” politikájának meghirdetésekor volt kénytelen megválni.
1949-ben a külkereskedelmi tárcát, majd 1950-ben a régi szocdem harcostárs, Szakasits Árpád letartóztatását követően az Elnöki Tanács elnöki székét kapta meg. A formális és súlytalan testület elnöke 1952 nyaráig volt – utóda a kommunistákkal kollaboráló, egykori kisgazda, Dobi István lett –, ezt követően már csak a testület tagja maradt. Személyében olyan szociáldemokrata káder erősítette az MDP-t, aki készséggel elhitte a letartóztatott, pártból kiszorított szociáldemokratákról, hogy azok az imperialisták veszedelmes ügynökei voltak, likvidálásuk létkérdés és a nép demokráciát szolgálja. Az MKP 1952 augusztusában a szintén súlytalan Országgyűlés elnöki tisztségét adta neki, komolyabb pozíciót (PB-póttagság) csak 1956 nyarán, Rákosi Mátyás leváltásakor kapott.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörését követően élesen elítélte azt, fasiszta bandákról és reakciós elemekről beszélt. Novemberben elutasította a szovjetek által felajánlott „menedéket”. A kezdetektől támogatta a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP), Kádár János feltétlen híveként tartották számon, tagja lett a november 10-én megalakult Ideiglenes Központi Bizottságnak. A november 4-én megalakult Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak az Országgyűlés elnökeként lett tagja. November 12-én megbízták a kereskedelmi ügyek vezetésével is. 1957 februárjában az utóbbi pozíciójától megvált, de tagja lett a párt Ideiglenes Intéző Bizottságának.
1957. június végétől tagja volt a párt Politikai Bizottságának. 1960-ban, hatvannyolc évesen a politikailag teljesen súlytalan Magyar–Szovjet Baráti társaság elnökének nevezték ki.
Hetvenhárom évesen, 1965. szeptember 30-án halt meg, a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában temették.
Életút, tisztségek:
1910-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) (1939. januártól Szociáldemokrata Párt [SZDP]), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 156. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1922. május 1. – 1925: Az MSZDP miskolci szervezetének helyettes titkára.
1925–1944: Az MSZDP (1939-től SZDP) miskolci szervezetének titkára.
1936–1944: A MÉMOSZ Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1944. december 21. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. július 21. – 1945. november 15. Közellátásügyi miniszter.
1945. november 29. – 1947. július 25. Nemzetgyűlési képviselő.
1945. augusztus 20. – 1948. június 12. Az SZDP Politikai Bizottságának (PB) tagja.
1945. november 15. – 1949. június 11. Kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter.
1947. szeptember 16. – 1965. szeptember 30. Országgyűlési képviselő.
1948. június 14. – 1956. október 28. Az MDP KV tagja.
1948. június 15. – 1953. június 28. Az MDP KV PB tagja.
1949. június 11. – 1950. május 8. Külkereskedelmi miniszter.
1950. május 8. – 1952. augusztus 14. Az Elnöki Tanács elnöke.
1951. március 2. – 1953. június 28. Az MDP KV Szervező Bizottságának tagja.
1952. augusztus 14. – 1962. november 5. Az Országgyűlés elnöke.
1956. július 18. – 1956. október 27. Az MDP KV PB póttagja.
1956. július 30. – 1965. szeptember 28. Az Elnöki Tanács tagja.
1956. november 4. – 1957. február 28. Az Országgyűlés elnöke.
1956. november 10. – 1957. június 29. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának tagja.
1956. november 12. – 1957. február 28. Mint a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagja, megbízva a kereskedelmi ügyek vezetésével.
1957. február 26. – 1957. június 29. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja.
1957. június 29. – 1965. szeptember 28. Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja.
1960. április 25. – 1965. szeptember 28. A Magyar–Szovjet Baráti társaság elnöke.
