Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1911. december 14-én született Budapesten. Gépészmérnöki, vasúti mérnöki diplomát szerzett.
1936-1938-ban a Weisz Manfréd-gyár műszaki alkalmazottja, 1938-1951-ben a MÁV mérnöke, 1951-1957 között vezető beosztásokban dolgozott. 1957-1963-ben a MÁV vezérigazgató-helyettese, 1963-1970-ben vezérigazgatója volt. A Közlekedéstudományi Egyesület főtitkára, majd 1963-1976 között elnöke.
Közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes 1963-1970-ben, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese 1970-1973-ban, közlekedés- és postaügyi minisztériumi államtitkár 1973-1974-ben, közlekedés- és postaügyi miniszter 1974-1976 között.
Kommunizmuskutató Intézet
Rödönyi Károly
1911. december 14-én született Budapesten. Apja postai főfelügyelő volt. Érettségijét követően mérnöknek tanult, 1936-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.
1936-tól mintegy két éven át a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben dolgozott, majd a Magyar Királyi Államvasutak állományába került. A szervezeten belül 1938 és 1946 között több helyen több munkakört is betöltött: vontatási mérnök, fűtőházi főnök és mérnök is volt. 1946-ban lépett be a Magyar Kommunista Pártba, ám komolyabb politikai szerepet ekkor nem kapott, a Közlekedésügyi Minisztériumban töltött be több, leginkább szakmai munkakört.
1951-ben újra a Magyar Államvasutakhoz (MÁV) került, ahol a vezérigazgatóság osztályvezetője, később főosztályvezetője lett. 1954-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, 1956 végétől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt. Életének további részében ezer szállal a MÁV-hoz kötődött, a szervezet ranglétráján egyre feljebb menetelt: 1957 nyarára vezérigazgató-helyettes, 1963-ra a mamutvállalat vezérigazgatója lett. Ahogy a róla szóló korabeli jelentés megjegyezte: „Az ellenforradalom során tanúsított magatartásával bebizonyította népi demokratikus rendszerünk iránti szeretetét és segítette a kommunistákat a rend helyreállításában.”
A „nagy tapasztalatokkal rendelkező közlekedési-vezető szakembert”, 1957 augusztusában kinevezték a MÁV vezérigazgató-helyettesének, majd 1963-ban vezérigazgatójának. MÁV-vezérként a hazai villamosmozdony-gyártás egyik tevékeny támogatója volt. A híres, s máig üzemelő (MÁV) V43-as sorozat első darabjai ekkoriban készültek el.
Miniszterhelyettesége (egyben a MÁV vezérigazgatója is volt) idején került sor a hazai vasúttörténet egyik legtragikusabb balesetére (amelyből később Hívójel címmel film is készült), az 1968. december 22-én bekövetkező mendei vasúti balesetre, amely során negyvenkét ember vesztette életét.
1970 novemberében kinevezték a Közlekedés- és Postaügyi miniszter első helyettesének, négy évvel később pedig miniszternek. Minisztersége egybeesett a hazai autózás és közlekedés egyik korai – igen sűrű – szakaszával, amikor például a Balaton felé vezető M7-es autópálya elérte a tavat.
Az egykori miniszter – aki egyébként lelkes támogatója volt a magyar vitorlázórepülő sportnak – nyolcvanhárom éves korában, 1995. január 26-án halt meg Budapesten. Farkasréten temették.
Életút, tisztségek:
1936–1938: A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek munkatársa.
1938 – 1942. május: vontatási mérnök a M. Kir. Államvasutaknál.
1942. május – 1943. szeptember: Fűtőházi főnök a M. Kir. Államvasutaknál.
1943. szeptember – 1946. Beosztott mérnök a M. Kir. Államvasutaknál.
1946. augusztustól a Magyar Kommunista Párt, 1954-től a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1946. november – 1951: A Közlekedésügyi Minisztérium Üzemgazdasági Főosztályának előadója, csoportvezető főmérnöke.
1951–1957: A Magyar Államvasutak (MÁV) Vezérigazgatóságának osztályvezetője, majd főosztályvezetője.
1957. február – 1957. augusztus: A MÁV Terv- és Műszaki Szakosztályvezetője.
1957. augusztus – 1963. december 8. A MÁV vezérigazgató-helyettese.
1963. december 8. – 1970. november 19. A közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese, a MÁV vezérigazgatója.
1963–1976: A Közlekedéstudományi Egyesület elnöke.
1970. november 19. – 1974. június 21. A közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese.
1971–1972: A Nemzetközi Vasúti Szövetség elnöke.
1973. november 2. – 1974. június 21. Közlekedés- és postaügyi minisztériumi államtitkár.
1974. június 21. – 1976. október 29. Közlekedés- és postaügyi miniszter.
