Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1885. november 14-én Veszprém megyei Küngös községben született. Középiskolai tanulmányai elvégzésére Budapestre költözött. Elvégezte a jogi egyetemet, majd ügyvédi vizsgát tett.
Tagja lett a Gallilei-körnek. Tagja lett a Társadalomtudományi Társaságnak. Első világháborúban fogságba került, 1918 júniusában tért haza. A Tanácsköztársaság alatt a közoktatásügyi népbiztosság pártiskolai előadója. A Vörös Hadseregben harcolt. A Tanácsköztársaság leverése után letartóztatták. Bécsben tartózkodott, majd hazatérése után ügyvédi tevékenységet folytatott. 1924-ben a szociáldemokrata párt tagja lett. 1933-ban a szociáldemokrata párt vezetőségi tagjává választották, majd 1943-ban az elnökség tagja lett. 1944 március 19. után emigrációba kényszerült. 1945 januárjában tért haza. Bekapcsolódott a szociáldemokrata párt munkájába. 1945. július 21-én igazságügyminiszterré nevezték ki. 1948 júniusában a két munkáspárt egyesülési kongresszusán a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjává választották. 1949-50-ben a Népgazdasági Tanács tagja.
1950 július 7-én koholt vádak alapján letartóztatták, majd Vácott az elszenvedett bántalmazások okozta sérüléseibe belehalt 1950 szeptember 15-én. 1956-ban rehabilitálták.
Kommunizmuskutató Intézet
Ries István
1885. november 14-én született Küngösön (Veszprém vm.), egy jómódú zsidó földbérlő családjában. Szülei az ő gyerekkorában áttértek a római katolikus vallásra. Gyermekkorában a család a fővárosba költözött, Budapesten járt elemi iskolába. 1903-ban a székesfehérvári római katolikus főgimnáziumban érettségizett, majd 1907-ig a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója volt. Ügyvédi szigorlatait 1909-ben tette le, 1912-ben ügyvédi irodát nyitott a fővárosban.
Egyetemi hallgatóként kapcsolatba került a polgári radikális körökkel, tagja volt a Galilei Körnek és a Társadalomtudományi Társaságnak. Az I. világháborúban, 1914-ben a keleti frontra irányították, 1915-ben orosz hadifogságba esett, 1918 júniusában tért haza. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság propagandacsoportjában előadó, majd a Vörös Hadsereg katonája.
A kommün megdöntése után Bécsbe menekült. Húsz hónappal később hazatért, újból megnyitotta ügyvédi irodáját, majd bekapcsolódott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZP) munkájába. Ügyvédi tevékenysége során többször szerepelt védőként politikai perekben. Rendszeresen publikált a Népszava és a Szocializmus hasábjain, s főként a népoktatás területén végzett mozgalmi munkát. Az 1930-as években ő volt az MSZDP Budapest VIII. kerületi szervezetének elnöke, 1931-ben beválasztották a párt fellebbezési bizottságába. 1933 januárja és 1935 szeptembere között, majd 1939 januárjától 1944-ig között tagja volt a párt Országos Vezetőségének, 1943-ban bekerült az öttagú elnökségbe is. Az 1935. és 1939. évi választásokon a főváros dél-pesti választókerületében indult képviselőjelöltként, de nem jutott be a parlamentbe. Emellett tagja volt az 1929-ben létrehozott Szocialista Jogászok Szervezetének, vezetőségi tagja az Országos Munkásjogvédő Irodának. A német megszállás alatt illegalitásban élt.
1945. januárban tért vissza a közéletbe, beválasztották a Budapesti Nemzeti Bizottságba és a fővárosi törvényhatósági bizottságba. 1945-től a Községi Takarékpénztár Rt. Igazgatóságának az alelnöke. 1945. április másodikán behívták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1945. július 21-én kinevezték igazságügy-miniszterré. Parlamenti mandátumát letartóztatásáig, azaz öt éven keresztül megőrizte.
A koalíciós időkben a SZDP vezető politikusaként az ún. baloldali frakcióhoz tartozott, amely 1947 elejére már többséget szerzett a pártvezetésen belül. Ries a párt főtitkárhelyetteseként támogatta a kommunistákkal való akcióegység irányvonalát, a későbbiekben pedig a két munkáspárt egyesülését.
Az 1947. augusztus 31-én tartott országgyűlési választásokon elkövetett visszaélések („kékcédulák”) miatt 1947. szeptember elején bejelentette kormánytagságáról való lemondását. A „minisztersztrájk” után szociáldemokrata minisztertársaival visszatért ugyan a kormányba, de az akciót a kommunista pártvezetők nem felejtették el neki. Miniszterként aktívan közreműködött az 1948. nyári politikai fordulatot (a két munkáspárt egyesítését) kísérő társadalmi-gazdasági átalakítások jogi kodifikálásában, beleértve az új alkotmány elfogadását. 1948 júniusában bekerült az egyesített párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségébe.
1950 nyarán hadjárat indult a társutas egykori szociáldemokraták ellen is. Az igazságügyi tárca vezetőjét július 8-án tartóztatták le; hivatalosan 1950. július 17-éig a kormány tagja maradt. A Szakasits Árpád és társai elleni perben szándékozták elítélni, azonban a vizsgálati eljárás során a Princz Gyula verőlegényeitől elszenvedett bántalmazások következtében szeptember 15-én a börtönben meghalt. A váci református temetőben, jeltelen sírban temették el. A Legfelsőbb Bíróság 1956. június 15-én bűncselekmény hiányában felmentette és rehabilitálta.
Politikai tevékenysége mellett számos közéleti és művelődési területen vállalt tisztségeket: 1945-től tiszteletbeli elnöke volt a Magyar–Francia Társaságnak, 1946-tól elnöke a Magyar–Latin-amerikai Társaságnak, 1948-tól elnöki választmányi tagja a Magyar–Szovjet Művelődési Társaságnak. 1946-tól a Magyar Írók Szövetsége Baráti Társaságának elnökeként és a Kossuth-emlékbizottság tiszteletbeli elnökeként is tevékenykedett. 1947-től a FÉSZEK Művészklub elnöki tanácsának volt a tagja, 1948-ban a Magyar Jogászszövetség elnöke volt. Már az 1920-as évektől aktívan részt vett a labdarúgás társadalmi irányításában. 1945 tavaszától tagja volt a Legfelső Sporttanácsnak, később megválasztották a Sportfőtanács elnökévé. 1946 februárjától letartóztatásáig ő volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke.
Életút, tisztségek:
1924-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja.
1933. január 8. – 1935. szeptember 16. és 1939. január 28. – 1948. június 12. Az MSZDP Vezetőségének tagja.
1945. április 2. – 1945. november 22. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. július 21. – 1945. november 15. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügy-minisztere.
1945. november 15. – 1950. július 17. Igazságügy-miniszter.
1946. február 3. – 1950. július: A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke.
1948. június 14. – 1950. augusztus 16. Az MDP Központi Vezetőségének tagja.
