Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1902. augusztus 31-én született Sátoraljaújhelyen. Apja falusi borbély volt. Mint ezüstkovács-tanonc 1916-tól részt vett az ifjúmunkás-mozgalomban.
A Kommunisták Magyarországi Pártjának 1918-tól kezdve tagja volt. A Tanácsköztársaság idején mint a 3. nemzetközi ezred katonája részt vett a vörös hadsereg harcaiban. A Tanácsköztársaság bukása után a KIMSZ egyik vezetőjeként dolgozott az illegális mozgalomban. 1922-ben letartóztatták. Tízévi fegyházra ítélték, de a Szovjetunió 1925-ben kicserélte. Szanatóriumi kezelése után előbb a nemzetközi Lenin Iskola hallgatója lett, 1932-ben elvégezte a moszkvai műegyetemet, majd a hadmérnöki akadémiát. 1934-ben a hadügyi népbiztosságra, illetve ennek jogutódjához, a honvédelmi minisztériumba került. A II. világháború vége felé, 1943-tól a cseljabinszki hadifogolytáborban végez politikai munkát. 1944-ben a kijevi partizániskola parancsnoka. Az általa vezetett partizáncsapat a Vereckei hágón át jutott be Magyarországra, de a tényleges harcokban már nem vettek részt. A szovjet megszállás után 1947 végéig a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége katonai-karhatalmi osztályát vezette. Utána egy évig varsói követ volt, majd a néphadsereg altábornagya, főcsoportfőnök a HM-ben, később a néphadsereg főfelügyelője. 1954 végétől az Országos Tervhivatal katonai elnökhelyetteseként dolgozott, majd 1957-től a forradalmi munkás-paraszt kormány honvédelmi minisztere lett. 1958-tól vezérezredes. 1958-ban a bács-kiskun megyei választókerületben országgyűlési képviselővé választották. 1960-63 ismét diplomata, moszkvai nagykövet, majd ezután nyugdíjba vonul. Egy ideig a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke is volt.
1957. február 26. és 1980. március 27. között az MSZMP KB tagja volt.
Budapesten halt meg 1977. január 22-én.
Kommunizmuskutató Intézet
1902. augusztus 31-én született Sátoraljaújhelyen. Apja falusi borbély volt. Mint ezüstkovács-tanonc 1916-tól részt vett az ifjúmunkás-mozgalomban.
A Kommunisták Magyarországi Pártjának 1918-tól kezdve tagja volt. A Tanácsköztársaság idején mint a 3. nemzetközi ezred katonája részt vett a vörös hadsereg harcaiban. A Tanácsköztársaság bukása után a KIMSZ egyik vezetőjeként dolgozott az illegális mozgalomban. 1922-ben letartóztatták. Tízévi fegyházra ítélték, de a Szovjetunió 1925-ben kicserélte. Szanatóriumi kezelése után előbb a nemzetközi Lenin Iskola hallgatója lett, 1932-ben elvégezte a moszkvai műegyetemet, majd a hadmérnöki akadémiát. 1934-ben a hadügyi népbiztosságra, illetve ennek jogutódjához, a honvédelmi minisztériumba került. A II. világháború vége felé, 1943-tól a cseljabinszki hadifogolytáborban végez politikai munkát. 1944-ben a kijevi partizániskola parancsnoka. Az általa vezetett partizáncsapat a Vereckei hágón át jutott be Magyarországra, de a tényleges harcokban már nem vettek részt. A szovjet megszállás után 1947 végéig a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége katonai-karhatalmi osztályát vezette. Utána egy évig varsói követ volt, majd a néphadsereg altábornagya, főcsoportfőnök a HM-ben, később a néphadsereg főfelügyelője. 1954 végétől az Országos Tervhivatal katonai elnökhelyetteseként dolgozott, majd 1957-től a forradalmi munkás-paraszt kormány honvédelmi minisztere lett. 1958-tól vezérezredes. 1958-ban a bács-kiskun megyei választókerületben országgyűlési képviselővé választották. 1960-63 ismét diplomata, moszkvai nagykövet, majd ezután nyugdíjba vonul. Egy ideig a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke is volt.
1957. február 26. és 1980. március 27. között az MSZMP KB tagja volt.
Budapesten halt meg 1977. január 22-én.
