Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1912. december 9-én született Budapesten. Atyja a nyomdászok szakszervezetének vezetőségi tagja volt, nagybátyja, Révész Mihály az SZDP levéltárosa és történetírója.
1931-ben érettségizett a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolában. 1933-tól a Fővárosi Gázművek tisztviselője volt öt éven keresztül. 1930-ban lépett be a szociáldemokrata pártba. A VIII. kerületi szociáldemokrata ifjúsági csoport vállalt szerepet, 1931-től az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) titkára volt 1935-ig. 1938-ban letartóztatták, internálták, fél évig toloncházban volt. Ezután feketelistára került. Munkaszolgálatosként megjárta 1941-ben Erdélyt, 1943-ban Ukrajnát. 1944-ben internálták, majd koncentrációs táborba került. Apját és öccsét a nyilasok gyilkolták meg.
A háború után az SZDP központi Oktatási Osztályát vezette, szervezte a párt propaganda tevékenységét és az előadói gárdát. 1945-től a párt Fővárosi Végrehajtó Bizottságának tagja volt a pártfúzióig. Az SZDP XXXIV. kongresszusa (1945 augusztus 18-20) a 21 tagú Pártvezetőség tagja lett, de a következő kongresszuson (1947. január 31- február 3.) kimaradt a testületből. Az SZDP XXXVI. kongresszusán (1948. március 6-8.) ismét a Pártvezetőség tagja lett. Életrajzírója szerint "tagja volt annak a féllegális szűkebb csoportnak, mely időnként baráti összejöveteleket szervezett a kommunista vezetőkkel, s egyeztette a követendő közös vonalat."
A pártfúzió után (1948 ) a pártközpont munkatársa, az Anyag és Adatszolgáltatás szerkesztője, a KV és a KV Szervező Bizottság tagja lett. A KV 1950 augusztus i ülésén kimaradt a vezető testületekből.
Ezután az MTA Könyvtári Szakosztályának vezetője. 1956-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója lett. A X. kongresszuson ismét KB-tag lett. 1980-ban ment nyugdíjba és öt évvel később, 1985. április 21-én halt meg.
Kommunizmuskutató Intézet
1912. december 9-én született Budapesten. Atyja a nyomdászok szakszervezetének vezetőségi tagja volt, nagybátyja, Révész Mihály az SZDP levéltárosa és történetírója.
1931-ben érettségizett a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolában. 1933-tól a Fővárosi Gázművek tisztviselője volt öt éven keresztül. 1930-ban lépett be a szociáldemokrata pártba. A VIII. kerületi szociáldemokrata ifjúsági csoport vállalt szerepet, 1931-től az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) titkára volt 1935-ig. 1938-ban letartóztatták, internálták, fél évig toloncházban volt. Ezután feketelistára került. Munkaszolgálatosként megjárta 1941-ben Erdélyt, 1943-ban Ukrajnát. 1944-ben internálták, majd koncentrációs táborba került. Apját és öccsét a nyilasok gyilkolták meg.
A háború után az SZDP központi Oktatási Osztályát vezette, szervezte a párt propaganda tevékenységét és az előadói gárdát. 1945-től a párt Fővárosi Végrehajtó Bizottságának tagja volt a pártfúzióig. Az SZDP XXXIV. kongresszusa (1945 augusztus 18-20) a 21 tagú Pártvezetőség tagja lett, de a következő kongresszuson (1947. január 31- február 3.) kimaradt a testületből. Az SZDP XXXVI. kongresszusán (1948. március 6-8.) ismét a Pártvezetőség tagja lett. Életrajzírója szerint "tagja volt annak a féllegális szűkebb csoportnak, mely időnként baráti összejöveteleket szervezett a kommunista vezetőkkel, s egyeztette a követendő közös vonalat."
A pártfúzió után (1948 ) a pártközpont munkatársa, az Anyag és Adatszolgáltatás szerkesztője, a KV és a KV Szervező Bizottság tagja lett. A KV 1950 augusztus i ülésén kimaradt a vezető testületekből.
Ezután az MTA Könyvtári Szakosztályának vezetője. 1956-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója lett. A X. kongresszuson ismét KB-tag lett. 1980-ban ment nyugdíjba és öt évvel később, 1985. április 21-én halt meg.
