Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1906. szeptember 13-án Budapesten született. Apja kőműves volt, és Prieszol József is kőművesnek tanult.
1937-től a szociáldemokrata párt tagja, aktívan részt vett a szakszervezeti mozgalomban. 1941-től tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának, az illegális Központi Bizottság irányításával Pesterzsébeten végzett illegális pártmunkát. 1942-ben letartoztatták. 6 hónapig tartott börtönbüntetése, melyet a váci fegyházban töltött le. Ismét bekapcsolódott az illegális munkába, Szombathelyen dolgozott, majd Budapestre visszatért. Pesterzsébeti illegális pártszervezet titkára lett. A szovjet megszállás után az MKP pesterzsébeti párbizottságának titkára lett. Tagja lett az MKP Nagybudapesti Pártbizottságának és Végrehajtó Bizottságának. 1946 tavaszán a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, majd az MKP Központi Vezetőségének tagja lett (1946. október 1. és 1954. május 30. között). 1946 közepétől két és fél éven át volt Ózdon városi, üzemi, járási, majd megyei párttitkár. Országgyűlési képviselő volt 1945-től 8 éven át. Tagja volt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának. 1949-ben a Közlekedésügyi Minisztérium politikai államtitkára, majd miniszter első helyettese. 1950. február 14. és 1950 júniusa között az MDP Borsod megyei pártbizottságának első titkára volt. Ózdon megkezdte az MSZMP szervezését. 1957. június 29. és 1966. december 3. között az MSZMP KB tagja volt.
1957. január 1. és 1960. július 8. között az MSZMP Borsod megyei pártbizottságának első titkára lett. 1962 január 1-től haláláig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban miniszterhelyettesként tevékenykedett.
1965. március 31-én 59 éves korában hunyt el.
Kommunizmuskutató Intézet
1906. szeptember 13-án született Erzsébetfalván (Pest-Pilis-Solt- Kiskun vm., ma Pesterzsébet,Budapest), munkáscsaládban. Édesapja kőművessegéd volt. (A családban a hat gyerekből négy érte meg a felnőttkort, húga, Prieszol Olga a kádári idők végén maga is a felső pártvezetés tagja volt.) A polgári iskola négy évének az elvégzése után maga is a kőműves szakmában dolgozott 1945-ig.
1927-ben belépett az építőmunkások szakszervezetébe (Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége, MÉMOSZ). 1935-ben az egyik szervezője volt az egy hónapig tartó nagy építőmunkássztrájknak. 1937-ben tagja lett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak, részt vett a baloldali pártellenzék tevékenységében. 1939 elején a MÉMOSZ pesterzsébeti csoportjának elnökévé választották, majd 1941-től tagja volt a szakszervezet központi vezetőségének. Ugyanebben az évben csatlakozott az illegális kommunista párthoz, 1942 májusában letartóztatták. A katonai törvényszék hat hónapi börtönbüntetésre ítélte, amit a váci fegyházban töltött le. Szabadulása után rendőri felügyelet alá került, és kitiltották a főváros területéről. A nyilas hatalomátvétel után visszatért Pesterzsébetre, illegalitásban élt, hivatalos életrajza szerint részt vett a helyi ellenállási akciókban.
1945 januárjától a Magyar Kommunista Párt (MKP) pesterzsébeti titkáraként megkezdte a pártszervezést. Májustól a nagy-budapesti pártbizottság tagja és az erzsébeti nemzeti bizottság elnöke volt. Az 1945. november 4-én tartott választásokon nemzetgyűlési képviselővé választották, 1947 kora őszétől 1953 tavaszáig pedig országgyűlési képviselő volt. 1945 végétől kilenc hónapon át ő állt az MKP Központi Ellenőrző Bizottságának az élén.
1946 nyarán, az újjáépítés, a „széncsata” kritikus időszakában a pártvezetőség Ózdra küldte. Az Ózdi Kohászati Üzemek MKP-szervezete titkáraként tevékenyen közreműködött a termelés és az ellátási viszonyok normalizálásában. 1946. október 1-jén az MKP III. kongresszusán tagja lett a Központi Vezetőségnek (KV). 1948 nyarán, a pártegyesítés után a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Borsod– Gömör megyei titkárává választották. Megyei pártvezetői pozíciójában még egy évet sem töltött, amikor egy jelentéktelennek számító államigazgatási pozícióba helyezték: főosztályvezető lett a Közlekedésügyi Minisztériumban.
1949 nyarán kinevezték az átalakított Közlekedési és Postaügyi Minisztérium politikai államtitkárává, majd a tisztség megszűnése után a miniszter első helyettesévé. 1949. augusztus 23-i megalakulásától 1953 nyaráig tagja volt az Elnöki Tanácsnak. Az 1950-es évek közepén azonban háttérbe szorult, jelentősebb tisztségeit elveszítette: 1953-ban nem lett parlamenti képviselő, így nem lehetett az Elnöki Tanács tagja, s 1954. május 30. után az MDP KV-ba sem jelölték. Ezekben az években elvégezte a Gazdasági és Műszaki Akadémiát. Tisztviselői mentalitására jellemző módon 1956. október utolsó napjaiban is a munkahelyén maradt.
Az 1956. november 4-i szovjet katonai beavatkozás után Ózdon szervezni kezdte a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP). Hamarosan a Borsod–Abaúj–Zemplén megyei Ideiglenes Intéző Bizottság elnöke lett, majd 1957 nyarán a megyei pártbizottság első titkárává választották. Az 1957. június 29-én bekerült a Központi Bizottságba; haláláig a testület tagja maradt. 1958. november 16-án a Hazafias Népfront Borsod megyei parlamenti képviselője, s rövid időre – 1961 októbere és 1963 márciusa között – ismét az Elnöki Tanács tagja lett.
A megyei pártbizottság élén 1960. július 8-ig állt, fokozatosan romló egészségi állapota miatt orvosai tanácsára új munkakörbe került: 1962. január 1-jétől haláláig újra miniszterhelyettes lett a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban.
A fővárosban halt meg 1965. március 21-én, a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában temették.
Életút, tisztségek:
1937-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1941-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1944. októbertől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. november 4. – 1947. augusztus 31. Nemzetgyűlési képviselő
1946. október 1. – 1948. június 14. Az MKP Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1947. szeptember 16. – 1963. február 24. Országgyűlési képviselő.
1948. június 14. – 1954. május 30. Az MDP KV tagja.
1948. június – 1949. január: Az MDP Borsod-Gömör Megyei Bizottságának titkára.
1949. január – 1950. január 20. A Közlekedésügyi Minisztérium Magasépítési Főosztályának vezetője.
1949. augusztus 23. – 1953. július 3. Az Elnöki Tanács tagja.
1950. január 20. – 1951. január 27. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium politikai államtitkára.
1950. január 27. – 1952. január 5. A közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese.
1952. január 5. – 1953. július 4. A közlekedésügyi miniszter első helyettese.
1953. július 4. – 1956. október 31. Közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes.
1957. január – 1957. június: Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke.
1957. június 27. – 1965. március 31. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1957. június – 1961. október 6. Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára.
1961. október 7. – 1963. március 21. Az Elnöki Tanács tagja.
1962. január 1. – 1965. március 31. Közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes.
