Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1903. november 10-én Baglyasalján született tősgyökeres bányászcsaládban. Apja az 1912-es nógrádi bányász-sztrájk egyik vezetője volt. Pothornyik József 12 évesen kezdett el dolgozni előbb szénosztályozóként, majd vájárként.
16 évesen lett szakszervezeti tag. 19 éves korában a KMP tagja. 1925-26-ban az MSZMP Nógrád megyei titkára. Futó József mozgalmi névvel szervezte a pártot. 1930-ban a KMP II. kongresszusán Aprilovkában a központi bizottság tagjának választották. Bányász-sztrájkot szervezett, majd letartoztatták, Szovjetunióba emigrált. A donyecki szénmedencéből a németek családjával együtt elhurcolták, kényszermunkás volt a Saar-vidéki Zweibrüchenben. 1947 februárjában tért haza. 1947. március 1-től a bányászszakszervezet titkára, majd 1948-től elnöke. 1952-ben a Dorogi-Tatai Aknamélyítő Vállalat vezetőjévé nevezték ki. 1951-1954 között az MDP központi vezetőségének, 1957-től az MSZMP Központi Bizottságának tagja (1957. február 26. és 1981. október 22. között).
1956 decemberétől a Nógrádi Szénbányászati Tröszt (később Nógrádi Szénbányák Vállalat) igazgatója, vezérigazgatója. 1973 januárjától, nyugdíjba vonulása után, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének alelnöke.
1981. október 22-én, 78 éves korában hunyt el.
Kommunizmuskutató Intézet
1903. november 10-én született Baglyasalján (Nógrád vm.), munkáscsaládban. (Családnevét Pothornyik és Podhornyik alakban is használta.) Vájárként dolgozó édesapja, aki az ausztriai Karintiából került Magyarországra, egyik szervezője volt az 1912-es nógrádi bányászsztrájknak. Testvérét, Pothornik Vencelt a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagjaként beválasztották a zagyvapálfalvai direktóriumba, a bevonuló román csapatok meggyilkolták.
A hat elemi iskolai osztály elvégzése után rögtön munkába állt, először a külszíni szénosztályozóban dolgozott, majd 1918-tól 1927-ig vájár volt a salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nél. 1919-ben belépett a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségébe, 1922-ben a baglyasaljai csoport választmányi tagja lett, és csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz. A legálisan működő Csehszlovák Kommunista Párt révén került kapcsolatba a munkásmozgalom illegális szárnyával: 1926. áprilisban lett tagja a KMP-nek. A salgótarjáni éhségmenet részvevőjeként találkozott a párt legális fedőszervezeteként működő Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetőivel, miután pedig a bányavidéken is kiépültek a párt helyi csoportjai, az 1927-ig működő baglyasaljai szervezet titkára lett.
1926-ba bekerült a KMP salgótarjáni kerületi bizottságába. 1927-ben, amikor már 17 titkos pártsejt működött a nógrádi szénmedencében, letartóztatták, de bizonyítékok hiányában felmentették. 1929. februártól a bányászszakszervezet felügyelőbizottsági tagja volt, a salgótarjáni bányászsztrájk szervezése után a fővárosba menekült.
1930. február elején illegálisan a Szovjetunióba utazott, ahol küldöttként jelen volt a KMP maratoni hosszúságú II. kongresszusán. A kongresszus a Kun Béla frakciójával is szembenálló szélső radikálisok győzelmét hozta, a párt első titkárává Szerényi Sándort választották. 16 tagú Központi Bizottságot (KB) választottak, amelynek Pothornik is tagja lett.
A kongresszus után hazatért ugyan, de miután itthon a hatóságok intenzíven keresték, a frissen megválasztott KB-tagot már decemberben visszairányították a Szovjetunióba. Itt érdemi pártmunkát nem végzett: 1931-től a donyeci szénmedencében vájár volt, majd szaktanfolyamok elvégzése után bányaüzemi gépmester és művezető beosztásban dolgozott; felvették a Szovjetunió Kommunista Pártjába is. 1942-ben, miután a háború kitörése után kényszerűen a megszállt területen maradt, Németországba deportálták, 1945 márciusig kényszermunkásként dolgozott.
1947. februárban tért haza – azt, hogy két évig mivel foglalkozott, életrajzai nem említik. Márciusban szakszervezeti funkcionárius lett: megválasztották a Magyar Bánya- és Kohómunkások Országos Szabad Szakszervezete titkárává, majd 1948-tól a párt ellenőrzése alá került ágazati szakszervezet elnökeként dolgozott. 1947 őszétől 1953 tavaszáig országgyűlési képviselő is volt.
A Magyar Dolgozók Pártja 1951. tavaszi II. kongresszusán egy ciklusra bekerült a párt Központi Vezetőségébe. 1952. szeptember és 1956. november 11. között a Dorogi-Tatai Aknamélyítő Vállalat igazgatói tisztségét töltötte be.
Az 1956. november eleji szovjet intervenció után rögtön csatlakozott az új kormányhoz. November 12-én a nógrádi szénmedencébe küldték, hogy szülőhelyén vegyen részt az október utolsó napján (át)alakult Magyar Szocialista Munkáspárt (újjá)szervezésében.
Minden életrajza megemlíti, hogy ekkor a széntermelés kormánybiztosává is kinevezték, ám ezt a tényt a pártiratok nem említik. (Az éppen csak elkezdődött gazdasági talpra állás kulcsfontosságú területének számító szénbányászat élére – a minisztériumot vezető volt miniszter mellett – csak december 12-én állítottak kormánybiztost Fehér Lajos személyében.) 1956. december 28-án viszont biztosan kinevezték a Nógrádi Szénbányászati Tröszt (később Nógrádi Szénbányák Vállalat) igazgatójává, 1973. január 1-jével nyugdíjazták.
1957. február 26-ától haláláig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának is.
1981. október 22-én halt meg Budapesten, a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában temették.
Életút, tisztségek:
1922-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1925–1927-ben a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, 1926-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1947-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1932. márciustól: A KMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1947. március 1. – 1948. december 6. A Magyar Bányamunkások Szabad Szakszervezetének központi titkára, főtitkárhelyettese.
1947. szeptember 16. – 1953. május 15. Országgyűlési képviselő.
1948. december 6. – 1952. augusztus 31. A Magyar Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke.
1951. március 2. – 1954. május 30. Az MDP Központi Vezetőségének tagja.
1952. szeptember 1. – 1956. november 11. A Dorog-Tatai Aknamélyítő Vállalat igazgatója.
1956. november 12. – 1956. december 28. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány összekötője a nógrádi bányavidéken.
1956. december 28. – 1967. december 31. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója.
1957. február 26. – 1981. augusztus 12. Az MSZMP KB tagja.
1968. január 1. – 1972. december 31. A Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatója.
