Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1921. július 19-én született. 1936-40 közt a Ganz gyárban dogozott, kényszerből tanulta a géplakatos mesterséget.
A háború közepén behívták katonának Szombathelyre. Hazautazott Soroksárra. 1940-53-ban a csepeli fémműben dolgozott. A szovjet megszállás után a soroksári nemzeti bizottság tagja, a szociáldemokrata párt delegálta. A nagykovácsi járásban segítette a két munkáspárt egyesítését. 1953-tól a Dunapentelére telepített új vasműben lett olvasztár, fél évre Szovjetunióba vitték tanulni. Az Acélmű párttitkára volt a főolvasztár mestersége mellett a pártszervezet megalakulásától kezdve.1971-től kezdve függetlenített párttitkár, a Dunai Vasmű egész kohászatának párttitkára. 1970. november 28. és 1985. március 28. között az MSZMP KB tagja volt.
Kommunizmuskutató Intézet
1921. július 19-én született Soroksáron (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), munkáscsaládban. Édesapja olvasztárként dolgozott Csepelen, aktív támogatója volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak.
Tizenöt évesen, 1936-ban került a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-hez, ahol lakatosinas lett. 1940-ben édesapja munkahelyén, a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben helyezkedett el, itt olvasztárként dolgozott. Magyarország II. világháborúba való belépése után behívták, ám tényleges frontszolgálatra nem osztották be. A háború befejezése előtt hazatért, de nem Soroksárra, hanem családját követve Csepelre került. A harcok elültével a szociáldemokrata pártban vállalt szerepet: a párt delegáltjaként a soroksári Nemzeti Bizottságban foglalt helyet, apja ez időben a bizottság elnöke volt.
Soroksárt követően, az egyre radikálisabban politizáló, a hatalmat mindenáron megragadni kívánó Magyar Kommunista Párt pártegyesítési szándéka érdekében fejtett ki agitációs tevékenységet a nagykovácsi járásban. Függetlenített pártmunkásként számítottak rá, ám ő visszatért Csepelre, ahol korábbi munkáját folytatva lett a rendszer egyik „kirakatmunkása”, sztahanovistája: egy Csepelről készült filmhíradófelvételben vállalt szerepet erősen idealizált környezetben, sőt a szovjet (propagandisztikus műveket jegyző) írót, Emmanuil Kazakevicset csepeli látogatáskor vendégül látta otthonában.
Az 1949-ben a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése által megálmodott, s 1951-ben, szovjet mintára megvalósult mamutberuházás, egy gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá tartozó város, Sztálinváros jelentette élete újabb állomását. Mielőtt munkába állt volna, a Szovjetunióba küldték előtanulmányok folytatása végett. 1954. augusztus 19-én (a hivatalos megnyitó előtt egy nappal) ő és munkatársai végezték az első csapolást a Sztálinvárosi Acélműben (a Sztálinról elnevezett vasmű részegységében). A történelmi pillanatot az utókor számára a filmhíradó is megörökítette.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején is Sztálinvárosban dolgozott (1954 óta volt a vasmű párttitkára), személyesen tette működésképtelenné a mamutüzem egyes berendezéseit az „ellenforradalmárok” elől, bénítva ezzel az üzem termelőtevékenységét.
A Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP) megalakulásától kezdve tagja volt, s egészen 1970-ig ő töltötte be a mamutvállalat kohászati részlegének párttitkári tisztségét. E megbízatás fontosságához nem fért kétség, s az külön érdekesség, hogy 1956 előtt is betölthette ezt a tisztséget. Az MSZMP Központi Bizottságában 1970 és 1985 között foglalt helyet.
1981-ben – hatvanadik születésnapján – Kádár János személyesen köszöntötte, ami jól példázza a munkáskáder kiemelt szerepét.
Életút, tisztségek:
1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945: A soroksári Nemzeti Bizottság tagja.
1954 – 1956. október: A sztálinvárosi Sztálin Vasmű MDP-bizottságának titkára.
1956. november – 1985. február: A sztálinvárosi (1961. novembertől dunaújvárosi) Dunai Vasmű kohászati kombinátja MSZMP-szervezetének titkára.
1970. november 28. – 1985. március 28. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1985. február 26. Megkapja a Szocialista Magyarországért Érdemrendet.
