Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1906. március 8-án született Tiszaroffon egy kilencgyermekes családban. Apja kovács volt. Egerben tanult kőfaragó szakmát. Debrecen és Miskolc után 21 éves korában Budapestre költözött.
Tagja lett a MÉMOSZ-nak a szociáldemokrata pártnak, vezető funkciót töltött be a kommunista ifjúsági mozgalomban. 1930 végén vették fel a Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1932 tavaszától a MÉMOSZ kommunista frakció vezetője. Részt vett az 1933-as nagy építőipari sztrájk megszervezésében. A KMP Központi Bizottsága megbízta az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék központi tanácsának vezetésével. 1935 végén a rendőrség üldözte, a párt Bécsbe, Moszkvába, a Kominterhez küldte. 1936 októberében Prágába, 1938 őszétől Párizsba utazott pártmunkára. 1941-ben illegális lapot szerkesztett.
1945 februárjában tért vissza Magyarországra. Az MKP KV tömegszervezeti osztályának vezetője lett. Az 1945 májusi pártkonferencián a központi vezetőség tagja lett (1946. október 1-ig ). 1946 augusztusában a Veszprém megyei pártbizottság titkára. A Közületi Ingatlan Központ vezérigazgatója, majd az Építésügyi Minisztériumban dolgozott főosztályvezetőként. 1968-ban nyugdíjba vonult. 1947-től 1970-ig a megye országgyűlési képviselője.
1957 júniusában az MSZMP KB a Központi Ellenőrző Bizottság tagjává választotta, amelynek haláláig tagja maradt. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tagja volt.
1973. március 30-án elhunyt.
Kommunizmuskutató Intézet
1906. március 8-án született Tiszaroffon (Jász-Nagykun-Szolnok vm.) egy kilencgyermekes családban. Édesapja kovács volt. Az elemi iskola hat osztályát szülőfalujában végezte. Szobrásznak készült, de a család anyagi nehézségei miatt kőfaragó szakmát tanult Egerben. 1925-ben segédlevelet szerzett, és az egri Manglita Gyárban helyezkedett el. 1927-től Miskolcon, majd Budapesten vállalt munkát. A fővárosban belépett a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségébe (MÉMOSZ) és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba.
Emellett aktívan tevékenykedett a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége soraiban, 1928-ban sejttitkárként, majd körzeti titkárként dolgozott. 1930 végén vették fel a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A gazdasági világválság idején részt vett a budapesti sztrájkok és tüntetések szervezésében. 1932 tavaszától a MÉMOSZ kommunista frakcióját vezette, részt vett az 1933-as nagy építőipari sztrájk megszervezésében. 1933-ban a textilipari sztrájk szervezésének vádjával letartóztatták, de mivel ebben nem volt érintett, szabadon engedték. 1933 őszén a KMP Központi Bizottsága (KB) megbízta az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék központi tanácsának vezetésével. Ezt az illegális feladatát már hivatásos pártmunkásként látta el. 1935-ben a társadalombiztosítási választások idején ő volt a fő szervezője a kommunista befolyás alatt álló Szakszervezeti Egységblokk kampányának. Ekkoriban a rendőrség ismét intenzíven nyomozott utána; a párt Bécsbe, Moszkvába, a Kominternhez küldte. Innen néhány hónapos felkészítés után 1936 októberében Prágába irányították, a KMP KB akkor ott működő háromtagú Titkárságának megerősítésére. A titkársági tagok közvetlen munkatársaként ekkoriban ő volt a magyar kommunista mozgalom egyik irányítója.
1937-ben Párizsba küldték, hogy szervezze meg az antifasiszta magyarok világkonferenciáját. A sikertelen kísérlet után visszatért Prágába, majd Csehszlovákia felosztását követően (1938 őszén) ismét Párizsba került. Részt vett az illegális Magyar Szemle című lap írásában és szerkesztésében, majd Tamás Aladárral együtt 1939-ben létrehozták a párizsi Üzenet című folyóiratot és köréje tömörítették a Párizsban élő magyar írókat és művészeket. A II. világháború kitörésétől a francia párt szervezetében tevékenykedett, megbízták egy illegális magyar kommunista csoport létrehozásával. Részt vett az 1944. augusztusi párizsi felkelésben.
1945 elején visszatért Magyarországra. Rövid ideig újságíró volt a Szabad Népnél, majd a Magyar Kommunista Párt (MKP) Duna–Tisza közi Területi Bizottságát vezette. 1945 tavasza és 1946 szeptembere között az MKP központjában a tömegszervezési osztályt irányította. (Egyes források szerint 1945 áprilisa és december között vezette az osztályt.) Az MKP 1945 tavaszi „pünkösdi konferenciáján” beválasztották az MKP akkor mindössze 25 tagú Központi Vezetőségbe (KV). Az 1945. novemberi nemzetgyűlési, majd az 1947. augusztusi országgyűlési választáson is mandátumot szerzett.
1946 szeptemberében vidékre, Veszprém megyébe helyezték, ahol a megyei pártszervezet (első) titkára lett. Az MKP e hónap vég én tartott III. kongresszusán, meglepő módon, kihagyták a KV-ból. 1948. júniusban, a Magyar Dolgozók Pártja megalakulását követően Veszprém megyei tisztségéből is visszahívták; a fővárosban kapott állami tisztséget. Kinevezték a Közületi Ingatlanközpont vezérigazgatójává; mivel e tisztsége összeférhetetlen volt a képviselői jogállással, 1948 novemberében lemondott parlamenti mandátumáról.
1949 és 1956 között az Építésügyi Minisztériumban dolgozott főosztályvezető-helyettesként, az építőipari sztahanovista iskola politikai vezetőjeként, később az ellenőrzési és a tanácsi főosztály, majd az export fővállalkozói iroda vezetőjeként.
1956. november 4. után a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) rövid időre Veszprémbe küldte pártszervező munkára. 1957-ben visszakerült az Építésügyi Minisztériumba, ahol 1968. évi nyugdíjba vonulásáig a szakigazgatási főosztály vezetőjeként dolgozott. Sem a forrásokban, sem fellelhető visszaemlékezéseiben nem találjuk nyomát annak, miért ért véget pártkarrierje 40 éves korában. Ezt követően még 22 évet dolgozott az államigazgatás jelentéktelen pozícióiban.
Az 1957. júniusi pártértekezlettől haláláig tagja volt az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának, valamint központi vezetőségi tagja az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének. 1958. novemberben újra megválasztották országgyűlési képviselőnek.
Budapesten halt meg 1973. március 30-án. A Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában temették.
Életút, tisztségek:
1927-től a Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspárt, 1930-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. május 21. – 1946. október 1. Az MKP Központi Vezetőségének tagja.
1945. november 29. – 1947. július 25. Nemzetgyűlési képviselő.
1946. szeptember – 1948. június: Az MKP Veszprém Megyei Bizottságának (első) titkára.
1947. szeptember 16. – 1948. november 16. Országgyűlési képviselő.
1948. július – 1956. október: Az Építésügyi Minisztériumban dolgozik.
1957. június 29 – 1973. március 30. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja.
1957–1968: Az Építésügyi (1967. április 14-től Építésügyi és Városfejlesztési) Minisztérium főosztályvezetője.
1958. november 26. – 1973. március 30. Országgyűlési képviselő.
