Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1945-ben főispán, 1945. május 21. és 1946. október 1. között az MKP KV tagja volt.
Kommunizmuskutató Intézet
1897. április 11-én született Mezőhegyesen (Csanád vm.). Munkáscsaládból származott, ő maga kitanulta a géplakatos szakmát. Az I. világháború idején kapcsolódott be a munkásmozgalomba, 1914-ben belépett a Vas-és Fémmunkások Szakszervezetébe. Tevékenyen részt vett az első magyarországi kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság működtetésében, századparancsnokként szolgált a Vörös Hadseregben.
A bukást követően Miskolcra került, a MÁVAG diósgyőri gyárában szakszervezeti vezető lett. 1934-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba.
A II. világháború éveiben egyik hangadója volt a diósgyőri vasgyári munkásoknak, baloldali társaival követelte a háborúból való kilépést, 1943-ban tüntetést szervezett, egy háborúellenes szónoklatáért két hónapra büntetőszázadba vitték. Magyarország német megszállását követően rendőri felügyelet alá helyezték. 1944 őszén csatlakozott a Miskolc környékén létrejött Magyarországi Kommunista Antináci Komitéhoz, amely röplapokkal, később szabotázsakciókkal hívta fel magára a figyelmet. A nyilas hatalomátvételt követően a Miskolc környéki hegyekben bujkált, csak a szovjet csapatok megérkezésének hírére tért vissza a megyeszékhelyre.
Miskolcon elnöke lett Magyar Kommunista Párt (MKP) helyi szervezetének. Diósgyőr képviseletében 1944 decemberétől tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek.
1945 márciusában kinevezték Borsod-Gömör vármegye és Miskolc főispánjává és közellátási kormánybiztosává, egyúttal Abaúj-Torna és Zemplén vármegye főispánjává is. Beiktatásakor ellentmondást nem tűrő hangon beszélt azokról, akik nem támogatják az MKP politikáját: „Én, mint a Magyar Kommunista Párt egyik vezető tagja vállalom ezt a szerepet és Miskolc város közellátását a tőlem telhető legmesszebbmenő mértékben segíteni fogom. Azoknak pedig, akik nem tudnak megbarátkozni az új szellemmel, el kell tűnniük a közélet vezetéséből, mégpedig gyorsan és ne várják meg, hogy az Igazoló Bizottságok, vagy az én egyszerű proletár kezem lesújtson rájuk.”
1945 májusában, az MKP „pünkösdi konferenciáján” bekerült az MKP akkor mindössze 25 tagú Központi Vezetőségébe (KV). Kiválasztását azzal magyarázhatjuk, hogy a Moszkvából hazatért Rákosi Mátyás és közvetlen munkatársai meglehetősen bizalmatlanok voltak a tapasztalt – és adott esetben képzett, függetlenül gondolkodó – hazai káderekkel szemben. Kádár Jánost például bevették a legfelső vezetésbe – nem függetlenül attól, hogy mozgalmi múltjának egyes részleteivel sakkban tarthatták, több mindennel zsarolhatták (első lebukásának körülményeivel, az 1943. nyári pártfeloszlatás ügyével) –, de például az illegális pártot több éven keresztül vele együtt vezető, ráadásul képzett és művelt Orbán Lászlót már nem. Rákosiék első körben kiszemelt káderei, akiknek ugyan lojalitásához kétség sem férhetett és fenntartások nélkül az új garnitúrát támogatták, több esetben nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. (Így történt például a szintén 1945-ben KV-taggá választott salgótarjáni titkár, Bandur Gyula esetében.)
Oszipot már 1946 őszén kihagyták a KV-ból, 1947 őszén pedig „egészségi állapotára való tekintettel” lemondott a főispánságból, és 50 évesen nyugdíjba vonult.
Társadalmi munkában továbbra is pártfeladatokat végzett. 1956 után tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak is. 1966 novemberében küldött volt a IX. pártkongresszuson, még annak elnökségébe is beválasztották. Nyugdíjas éveiben előszeretettel látogatta egykori elvtársaival közösen fenntartott kirándulóhelyét, a Bükk-hegységben lévő „partizántanyát”.
Hetvenhat évesen, 1973. március 8-án halt meg Miskolcon.
Életút, tisztségek:
1914-től: A Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének tagja.
1934-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1944-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1944. december 21. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. március 3. – 1947. november 4. Borsod-Gömör vm. és Miskolc főispánja és közellátási kormánybiztosa, Zemplén és Abaúj vármegyék főispánja.
1945. május 21. – 1946. október 1. Az MKP Központi Vezetőségének tagja.
