Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1912. augusztus 2-án, Nógrádverőcén született.
A miskolci jogakadémián és a szegedi egyetemen tanult jogot. 1938-tól a kommunista párt tagja, a kommunista befolyás alatt álló Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) tagjaként tevékenykedett. 1941-ben az SZDP-ben működő kommunista sejtek munkáját irányította. 1942 májusától bujkált. 1943-tól a KB tag. 1945 januárjától a KB Propaganda Osztályt vezette a kinevezett osztályvezető, Kállai távollétében. Az MKP III. kongresszusán (1946 ) felállított KV Szervező Bizottság póttagjává választották. Ekkortól 1947 augusztusáig az osztály vezetője formálisan Révai volt. A következő kongresszuson (1948 június ) a testület rendes tagja lett. 1948 decemberében osztályát Agitációs Osztálynak nevezték át, melynek élén 1950. január 3-ig állt. A KV 1950 május i plénumán maradt ki a KV Szervező Bizottságból. Ezután az Oktatásügyi Minisztériumban előbb a Felsőoktatási Tanács titkára, majd a Marxizmus-Leninizmus Oktatási Főosztály vezetője. 1955. január 1-től oktatási miniszterhelyettes volt 1956. január 20-ig.1956 februárjától ismét a pártközpontban dolgozott egészen 1967-ig. Előbb a KB Tudományos és Kulturális Osztály, majd a KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetője volt. Az országos pártértekezleten (1957 ) KB tag lett. A VIII. kongresszus után (1962 ) nyilvánosságra hozták a KB Agitációs és Propaganda Bizottság névsorát, melynek tagja volt.
1967. április 18-tól a művelődésügyi miniszter első helyettese, 1973. augusztus 3-tól művelődésügyi államtitkár. 1974. június 21-én szétválasztották a Művelődésügyi Minisztériumot és ekkortól kulturális miniszter. 1976 július 23-án nyugdíjazták. A KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja maradt haláláig, 1978. november 18-ig.
Kommunizmuskutató Intézet
1912. augusztus 2-án született Nógrádverőcén (Nógrád vm., ma Verőce, Pest m.) polgári családban, egy fakereskedő családjában. Tízéves korában családjával a fővárosba költözött, a Mátyás Gimnáziumban érettségizett. Zsidó származása miatt az egyetem első évét Bécsben hallgatta, majd Miskolcon folytatta tanulmányait, 1934-ben Szegeden szerzett jogi doktorátust. Ezt követően Angliában folytatott politikai és gazdasági tanulmányokat, Londonban ismerkedett meg mélyebben a marxista ideológiával. Hazatérve egy ügyvédi irodában helyezkedett el.
1937-ben Ságvári Endre révén kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1938 őszén belépett az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP).
Ugyan ezen évtől a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik ifjúsági csoportjában tevékenykedett, majd a párt ifjúsági mozgalmának központi irányító szervében, az Országos Ifjúsági Bizottságban (OIB) lett tag. (Az a ’30-as évek végétől a bizottság a KMP legális szervezkedési területe volt.) 1939-ben publikálási lehetőséget kapott a Népszavától, a szociáldemokrata pártlap „Ifjúság szava” című rovatát szerkesztette. 1942 tavaszán illegalitásba vonult, ősztől titkárként ő vezette a párt budapesti területi bizottságát. 1943 júliusában – mások mellett Kádár Jánossal és Donáth Ferenccel együtt – tagja lett a Békepárt néven újjászervezett kommunista párt Központi Bizottságának. A szervezet hazai vezetőségének tagja maradt azt követően is, hogy a párt 1944 szeptemberétől Magyar Kommunista Párt (MKP) néven szervezkedett.
Az 1945 januárjában Pesten Központi Vezetőség (KV) néven újjászervezett vezető testületből kimaradt. (Ennek okát valószínűleg abban kereshetjük, hogy a párt vezetése a Moszkvából hazatért káderek kezébe került, mellettük a hazai illegálisok csak másodhegedűsök lehettek. Orbán csak az 1946 őszén tartott kongresszuson lett tagja a KV-nak.) Osztályvezető-helyettesként kezdett dolgozni a KV apparátusának legnagyobb létszámú és akkoriban is az egyik legfontosabb részlegén, a Propaganda Osztályon. 1945 decemberében kinevezték az osztály vezetőjévé, de látszólag ez a beosztás sem állt arányban korábbi szerepével. Az illegális párt egyik volt vezetője az 1950 őszéig eltelt öt évben végig az agitációs és propagandamunka irányítói közé tartozott: 1946–47-ben osztályvezető-helyettesként, 1948–50-ben az Agitációs Osztály vezetőjeként. Kiemelt feladatai közé tartozott az iskolák államosításának előkészítése és végrehajtása 1948-ban, majd 1949-ben például a Mindszenty József bíboros-prímás elleni propaganda-hadjárat szervezése.
1950 őszétől 1956 januárjáig állami vonalon dolgozott a változó nevű minisztériumokban, 1954–55-ben a marxizmus–leninizmus egyetemi és főiskolai oktatását irányította, 1955 januárjában pedig kinevezték a közoktatásügyi miniszter helyettesévé. Egy év múlva az ekkorra már egyesített agitációs és propagandaügyekért felelős osztály helyettes vezetőjeként visszakerült régi helyére a pártközpontba. 1956 októberében ő volt a párt egyik szónoka Rajk László és társai újratemetésén.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően csatlakozott a Kádár János vezette Magyar Szocialista Munkáspárthoz (MSZMP). 1956 után még több mint egy évtizeden keresztül ő maradt az agitációs és propagandamunka „szürke eminenciása”. Az ideiglenes pártvezetésen belül osztályvezető-helyettesként kamatoztatta az értelmiség prominenseivel fenntartott régi jó kapcsolatait. Az őszi események és Nagy Imre megítélésében kezdetben valamiféle kompromisszumos megoldásban reménykedett, de már 1957 februárjában önkritikát gyakorolt.
1957. júniusban tagja lett az MSZMP Központi Bizottságának (KB). Ekkor őt bízták meg a Tudományos és Kulturális Osztály vezetésével, öt év múlva pedig megkapta az Agitációs és Propaganda Osztályt. Formális főnöke mindkét területen a bohém természetű és a „frakciók” között ügyesen lavírozó Szirmai István ideológiai és kulturális KB-titkár volt. (A kulturális területet 1963 végéig nem felügyelte külön KB-titkár.) 1966 végén Szirmait a merev és dogmatikus hajlamú Pullai Árpád követte az ideológiai titkári poszton, s valószínűleg ennek folyományaként Orbán is kikerült a pártapparátusból.
1967 áprilisában a Művelődésügyi Minisztériumba helyezték, kinevezték a miniszter első helyettesének. Aczél György posztját kapta meg, aki viszont ekkor lett a KB kulturális ügyekért felelős titkára. Hét évig maradt első helyettes; elődje példája azt mutatta, hogy erről a posztról is befolyással lehetett az ügyek irányítására. (Annál is inkább, mert 1957. januártól egészen haláláig, 21 éven keresztül tagja volt a KB tulajdonképpen minden ideológiai, kulturális és tájékoztatási kérdésben illetékes Agitációs és Propaganda Bizottságának.) 1976-os nyugdíjazása előtt az akkor felállított Kulturális Minisztérium élére állították. Az „örök második” így lett két évre formálisan első.
1978. november 18-án halt meg Budapesten szívroham következtében. Temetésére a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában került sor.
Életút, tisztségek:
1938-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1943. júliustól a Békepárt, 1944. szeptembertől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. október 31-től a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1939: A Népszava munkatársa.
1943 – 1944. szeptember: A Békepárt Központi Bizottságának (KB) tagja.
1944. szeptember – 1945. január: Az MKP KB tagja.
1945. január – 1945. december: Az MKP Központi Vezetősége (KV) Propaganda Osztályának politikai munkatársa, majd helyettes vezetője.
1945. április 2. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. november 29. – 1947. július 25. Nemzetgyűlési képviselő.
1945. december – 1946. november: Az MKP KV Propaganda Osztályának vezetője.
1946. október 1. – 1948. június 14. Az MKP KV tagja.
1946. október 1. – 1948. június 14. Az MKP KV Szervező Bizottságának (SZB) póttagja.
1947. szeptember 16. – 1978. november 18. Országgyűlési képviselő.
1947. szeptember – 1948. június: Az MKP KV Propaganda Osztályának vezetője.
1948. június 14. – 1956. október 28. Az MDP KV tagja.
1948. október 1. – 1950. június 15. Az MDP KV SZB tagja.
1948. december – 1950. április 12. Az MDP KV Agitációs Osztályának vezetője.
1950. április 12. – 1951. május 19. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főcsoportfőnöke.
1951. május 19. – 1953: A Közoktatásügyi Minisztérium főcsoportfőnöke.
1953–1955. A Közoktatásügyi Minisztérium Marxizmus–Leninizmus Oktatási Főosztályának vezetője.
1955. január 11. – 1956. január 21. Az oktatásügyi miniszter helyettese.
1956. január 20. – 1956. július 26. Az MDP KV Tudományos és Kulturális Osztályának helyettes vezetője.
1956. július 26. – 1956. október 31. Az MDP KV Kulturális Osztályának helyettes vezetője.
1956. november 21. – 1957. június: Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője (1957. február 21-től tényleges vezetője).
1957. június 29. – 1978. november 18. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1957. július – 1959. december 5. Az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztályának vezetője.
1957. október 9. – 1962. január 30. Az MSZMP KB mellett működő Kulturális Elméleti Munkaközösség vezetője.
1959. december 5. – 1967. április 12. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.
1960. január 12. – 1978. november 18. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja.
1967. április 19. – 1973. augusztus 3. A művelődésügyi miniszter első helyettese.
1973. augusztus 5. – 1974. június 21. Művelődésügyi minisztériumi államtitkár.
1974. június 22. – 1976. július 23. Kulturális miniszter.
1974–1976: Az Országos Közművelődési Tanács alelnöke.
1976 – 1978. november 18. Az Országos Közművelődési Tanács elnöke.
