Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1904. május 24-én Zágrábban született. Magántisztviselőként dolgozott.
1930-tól volt kommunista párttag, majd a MOSZ kommunista frakciójában és a szakszervezeti ellenzék soraiban tevékenykedett. 1945-től a Budapest belvárosi pártbizottságának titkára lett, 1951-56 között az Országos Létszámbizottság elnöke volt.
Az ötvenes években fontos kormányzati posztokat töltött be: népjóléti miniszter 1947-49-ben, országgyűlési elnök 1949-ben, az elnöki tanács titkára 1949-50-ben, pénzügyminiszter 1950-56-ban, a kormány titkárságának vezetője 1956-59-ben, az elnöki tanács tagja 1957-61-ben, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke 1959-61-ben.
Egyes vélemények szerint az 1961-es Kádár-ellenes puccs egyik vezető alakja volt. 1961-ben nyugdíjba ment.
1946. október 1. és 1956. október 30. között az MDP KV tagja volt.
Budapesten hunyt el 1985. március 22-én.
Kommunizmuskutató Intézet
1904. május 14-én született Zágrábban (Zágráb vm., ma Horvátország), egy tisztviselő családjában. Gyermekkora egy részét a bánsági Oravicabányán töltötte, mivel apja ott kapott munkát. Gimnáziumi érettségijét követően a fővárosi Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatott tanulmányokat görög–latin szakon, ám oklevelet nem szerzett. 1929-től magántisztviselőként dolgozott, többek közt a Törley József és Társa Pezsgőborgyárban. 1924-től mintegy három éven keresztül tagja volt a Magyar Evangéliumi Diákszövetségnek (1926-tól Pro Christo). 1928-ban kapcsolatba került az eredetileg értelmiségi fiatalokat tömöríteni szándékozó Bartha Miklós Társasággal, rövid időn belül a társaság balszárnyához csatlakozott. Később a csehszlovákiai magyar ifjúsági szervezettel, a Sarló Mozgalommal is kapcsolatban állt. (Utóbbi szervezet a tagság jelentős részének fokozatos balratolódása miatt a ’30-as évek közepén megszűnt.)
1930-ban csatlakozott a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségéhez és a Kommunisták Magyarországi Pártjához (KMP). 1932 és 1933-ban is letartóztatták illegális (kommunista) diákszervezkedés miatt, több mint fél évet töltött a rácsok mögött. Kiszabadulását követően részt vett a szakszervezeti mozgalomban, rendőri felügyelet alatt állt.
A KMP feloszlatása után belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, de a kommunista párt mielőbbi újjászervezésén munkálkodott, tagja volt a Magyarországi Vörös Segélynek is. Magyarország német megszállásakor részt vett az ellenállási mozgalomban, tagja lett a kommunista párt, a Békepárt értelmiségi bizottságának.
1945 januárjától egy hónapon keresztül a Magyar Kommunista Párt (MKP) Belvárosi Bizottságát vezette, nemzeti bizottsági tag volt a IV. kerületben, majd a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének elnöke lett.
1945-től az MKP színeiben került be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe; egészen 1967-ig az Országgyűlés tagja maradt. 1946-ban őt tették meg a folyamatos kádergondokkal küszködő MKP Országos Káderosztályának vezetőjévé tették meg, márpedig ez a pozíció kiemelt fontosságúnak számított. A kékcédulás választásként elhíresült voksolást követően a fokozatosan hatalomátvételre törő MKP színeiben népjóléti miniszterként bekerült Dinnyés Lajos-kormányba .
A totális kommunista hatalomátvételt követő év nyarán kimaradt a kormányból, ám kinevezték a viszonylag súlytalanul működő Országgyűlés elnökének. Ezt követően mintegy fél éven keresztül az Elnök Tanács titkára volt.
1950 februárjában a Pénzügyminisztériumba irányították, mégpedig nem is akárhová: a miniszteri bársonyszékbe ülhetett, mindennemű pénzügyi-közgazdasági előképzettség nélkül. Kinevezésében szerepet játszott elődjének, Kossa Istvánnak hirtelen menesztése, aki a „szocialista emberhez méltatlan” szexuális élete miatt lett kegyvesztett rövid időre, s akinek nőügyei a KV előtt is ismertek voltak. Miniszteri feladatait Olt a korszakban szinte rekordnak számítóan hosszú ideig, hat és fél éven keresztül, egészen 1956. október 26-ig ellátta. (Azt, hogy erre a feladatra miért éppen őt választották, kissé rejtélyes, miként az is, hogy túlélte Nagy Imre kormányalakítást, majd pedig Hegedüs András kormányában is helyén maradhatott. Legfeljebb azt a szempontot vethetjük fel, hogy a gazdaság pártirányítását a korszakban többé-kevésbé folyamatosan felügyelő Gerő Ernőnek megfelelt egy gazdasági ügyekben teljesen járatlan funkcionárius.)
A szovjet intervenciót követően Olt rögtön igazodott az új vonalhoz. A régi-új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt is politikai pozíciókba helyezte, dacára annak, hogy Rákosi idején magas állami funkcióban volt. Alapító tagja volt a Munkásőrségnek, majd 1959-ig a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány titkárságát vezette.
1959-ben kinevezték az egyházak ellenőrzését és irányítását végző Állami Egyházügyi Hivatal élére, amelyet 1961. októberi nyugdíjazásáig vezette. Idő előtti nyugdíjazásában szerepet játszottak dogmatikus, szektás, mondhatjuk: sztálinista nézetei. Az 1961. november 17-i központi bizottsági ülésen a szovjet párt nyíltan antisztálinista hangütésű XXII. kongresszusáról éppen csak hazaérkezett Kádár János ebben az összefüggésben foglalkozott Olt személyével: „[Olt] berúgott, és ott fecsegett, ilyen régi szektás álláspontot fejtett ki […] Prágában. …józanul is megállapítható volt a szavaiból, hogy ilyen régi fajta, dogmatikus, szektás nézetei vannak. Oltot azonnal leváltották tisztségéből, pártbüntetést is kapott.
Az aktív politikától visszavonulva, nyolcvanegy évesen, 1985. március 22-én halt meg Budapesten. Temetésére a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában került sor.
Életút, tisztségek:
1930-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1936-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1944-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1924–1927: A Magyar Evangéliumi Diákszövetség (1926-tól Pro Christo) tagja.
1929–1944: Magántisztviselő.
1929–1930: A Sarló Mozgalom tagja.
1945. január 20. – 1945. február 15. Az MKP belvárosi bizottságának titkára, a IV. kerületi Nemzeti Bizottság tagja.
1945. február – 1946.: A Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének elnöke.
1945. június 24. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. november 29. – 1947. július 25. Nemzetgyűlési képviselő.
1946. október 1. – 1948. június 14. Az MKP Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1946. október 25. – 1947. szeptember: Az MKP KV Országos Káderosztályának vezetője.
1947. szeptember 16. – 1967. január 28. Országgyűlési képviselő.
1947. szeptember 24. – 1949. június 11. Népjóléti miniszter.
1948. június 14. – 1956. október 28. Az MDP KV tagja.
1949. június 8. – 1949. augusztus 23. Az Országgyűlés elnöke.
1949. augusztus 23. – 1950. február 25. Az Elnöki Tanács titkára.
1950. február 25. – 1956. október 26. Pénzügyminiszter.
1956. november 12. – 1959. május: A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány titkárságának vezetője.
1957. május 9. – 1961. október: Az Elnöki Tanács tagja.
1959. június 2. – 1961. október 20. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke.
