Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1911. július 1-én született Salgótarjánban. Szobafestőként kezdett dolgozni.
1927-től a KMP tagja lett. Lőwy Sándorral együtt vett részt a KIMSZ munkájában. Többször letartóztatták, 1944-ben elvitték munkaszolgálatosnak. 1945-ben az MKP salgótarjáni városi és járási titkára, országgyűlési képviselő lett. 1946-49 között az MKP Nógrád megyei Pártbizottság titkára. 1949-52 között a légoltalom országos parancsnoka volt, majd 1956-ig gazdasági vonalon, egy építőipari vállalat igazgatójaként dolgozott. 1958-tól 1963. március 21-ig a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke volt.
1956-ban Nógrád megyei kormányösszekötő, majd 1957-ben ismét a légoltalom vezetője lett.
1946. október 1. és 1951. március 1. között az MDP KV tagja, 1959. december 5. és 1966. december 3. között az MSZMP KB tagja volt.
1958-63 között a KNEB elnöke.
Kommunizmuskutató Intézet
1911. július 1-jén született Salgótarjánban (Nógrád vm.), egy tizenkét gyermekes munkáscsaládban. Öt elemi és két polgári iskolai osztály elvégzését követően segédmunkásként helyezkedett el, később szobafestő-mázoló segédlevelet szerzett.
A kommunista ideológiával és a munkásmozgalommal kőműves apja révén ismerkedett meg, aki a Tanácsköztársaság idején a helyi direktórium tagja volt, s a bukást követően internálták. 1925-ben csatlakozott az illegálisan működő Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségéhez, 1927-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, illegális pártmunkát végzett. 1929-ben lebukott, másfél éven keresztül tartották vizsgálati fogságban, kiszabadulását követően három évre kitiltották a fővárosból.
A ’30-as években egy ideig alkalmi munkákból élt, ám 1936-ban újra a hatóságok látókörébe került: hazaárulással és kémkedéssel vádolták meg. Nyolc hónapot töltött a rácsok mögött, szabadulásakor rendőri felügyelet alá helyezték. 1941-ben Kistarcsára internálták, 1944 őszén munkaszolgálatra hívták be (Kelet-Magyarországon vett részt védekezési munkálatokban), ám 1945 tavaszán megszökött, s a szovjet csapatok megérkezéséig bujkált.
Szülővárosában belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP) és részt vett az újonnan felállított rendőrség politikai osztályának megszervezésében. 1946-ban az MKP Nógrád-Hont vármegyei pártbizottságának titkára lett. Az erős munkásbázissal rendelkező megye pártvezetőjeként bekerült a párt Központi Vezetőségébe (KV) is, ahol 1951 márciusáig maradt tag. 1949. augusztustól betegsége miatt megyei párttitkári posztján Bottyán János helyettesítette, novemberben pedig végleg távozott posztjáról. Minisztériumi osztályfőnökként a Belügyminisztérium (BM) állományába vették, ahol az 1950-ben felállított Légoltalmi Főosztály vezetőjévé nevezték ki. 1951. márciusban kihagyták a KV-ból, lemondatták parlamenti mandátumáról, 1952. áprilisban pedig a légoltalom éléről is leváltották; a KV Titkárságának címzett ez irányú előterjesztésben hosszan sorolták hibáit. Az építőiparba irányították, a Dunavölgyi Építőipari Vállalathoz helyezték igazgatónak.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően, november közepén a Magyar Szocialista Munkáspárt régi megyéjébe irányította – hiába, ekkor is nagy hiány volt megbízható káderekben –, fő feladata a helyi karhatalom megszervezése volt.
1957 első napján kezdete meg szolgálatát a BM Országos Légoltalmi Parancsnokságának parancsnokaként. Tisztségében hozzávetőleg egy évet töltött, majd az állami szervek működését felügyelő Központi Népi Ellenőrzési Bizottság élére került. 1959 és 1966 között újfent tagja volt az állampárt Központi Bizottságának.
1963-ban betegség miatt kérte nyugdíjazását. Felépülése után visszatért, igaz, ekkor már csak a viszonylag súlytalan szerv, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnökeként dolgozott nyugdíjazásáig.
Kilencvenhárom évesen, 2004. március 8-án halt meg a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1927-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. július 1. – 1946. december: Az MKP Salgótarjáni Járási és Városi Bizottságának tagja.
1945. november 4. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. november 29. – 1947. július 25. Nemzetgyűlési képviselő.
1946. december – 1949. június: Az MKP (1948. június 14-től az MDP) Nógrád-Hont Vármegyei Bizottságának titkára.
1946. október 1. – 1951. március 1. Az MKP (1948. június 14-től az MDP) Központi Vezetőségének tagja.
1947. szeptember 16. – 1951. március: Országgyűlési képviselő.
1949. november – 1952. április: A Belügyminisztérium Légoltalmi Főosztályának vezetője.
1952 – 1956: A Dunavölgyi Építőipari Vállalat igazgatója.
1957. január 1. – 1959. január 29. A Belügyminisztérium Országos Légoltalmi Parancsnokságának parancsnoka.
1958. január 21. – 1963. március 22. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.
1959. december 5. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1963. március 22. – 1966: A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagja.
1965. november 30. – 1967. október 19. Az Országos Idegenforgalmi Tanács tagja.
1974–1982: A Dunakanyar Intézőbizottság elnöke.
