Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Nagynevű fizikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizikai tanszékének vezetője, egyetemi tanár, az Elméleti és Fizikai Kutató Intézet vezetője. Kétszeres Kossuth-díjas akadémikus.
1957. június 29. és 1967. december 20. a Központi Bizottság tagja volt. 1967. december 20-án, 84 éves korában elhunyt.
Kommunizmuskutató Intézet
1884. március 3-án született Temesváron (Temes vm.), egy hivatalnok családjában. Középfokú tanulmányait a temesvári reáliskolában végezte, majd a Budapesti Tudományegyetemen folytatott tanulmányokat. Oklevelét 1908-ban matematika–fizika szakon szerezte; kiváló tanárai közé tartozott Eötvös Loránd és Kőnig Gyula is. Szakmai munkája gimnáziumi tanárként Szombathelyen indult, majd két évvel később Máramarosszigeten folytatódott. Egészen 1914-ig tanított, ekkor besorozták, tüzértisztként az I. világháború végéig teljesített frontszolgálatot.
A világégés után 1918-tól a VI. kerületi főgimnáziumban (1921-től Kölcsey Ferenc Gimnázium) tanított. 1945-ben a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemre került (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem), az Elméleti Fizikai Tanszék oktatója lett. 1949-ben kinevezték a tanszék vezetőjévé.
1947-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották, két évvel később rendes tag lett. Az erőszakos pártegyesítés évében belépett a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP). Ő azon régi tudósok közé tartozott, akik szakmai és tudományos előmenetelük töretlenségét remélték párttagságuktól. Ugyanakkor a hozzá hasonló kiváló tudósok pártba való beléptetése jól szolgálta a mindenkori állampárt érdekeit is: tulajdonképpen hatalmuk legitimációjának erősödését remélték e gesztustól, amellyel a Nyugat felé is szalonképesebb arcukat kívánták mutatni.
Munkásságát a Rákosi-érában két alkalommal is Kossuth-díjjal jutalmazták. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően, a Magyar Szocialista Munkáspártba is belépett, 1957 nyarán – mintegy kirakatfunkcióként – a Központi Bizottságba is beválasztották. 1958-tól az MTA alelnöki tisztét töltötte be.
Főbb kutatási területei közé tartozott a relativitáselmélet és az elektromágneses tér elmélete egyaránt.
A hazai fizikusképzés egyik megteremtőjét 1967. december 20-án érte a halál Budapesten. Temetésére a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában került sor.
Főbb művei:
Einstein legújabb geometriája. Matematikai és Fizikai Lapok, 36. Bp. 1929.
Relativitás. Magyar Szemle Társaság, Bp. 1943.
A fizikai megismerés úttörői. Akadémiai Könyvkiadó, Bp. 1959.
A relativitás elmélete. Tankönyvkiadó, Bp. 1963.
Életút, tisztségek:
1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1947. június 6. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja.
1949. március 15. Megkapja a Kossuth-díj I. fokozatát.
1949. október 31. Az MTA rendes tagja.
1949. november 29. – 1958. november 28. Az MTA Elnökségének tagja.
1953. március 15. Megkapja a Kossuth-díj II. fokozatát.
1957. június 29. – 1967. december 20. Az MSZMP KB tagja.
1958. november 28. – 1967. május 5. Az MTA alelnöke.
